szombat, október 12, 2024

Trending

Hasonlóak

Az Amazon Prime művészi értékű rasszista horrorja: Ők (Them, Amazon Prime – 2021) 1. évad kritika

Talán elfogult vagyok – sőt, biztos! –, de az Ők már az első képkockáknál a szívembe zárta magát. Ritka az olyan sorozat, mely képes minőségi szórakoztatásra, miközben nem veti meg a kliséket sem. Ezt az alkotást azonban elkerüli a középszerűség. Hogy miért? Mert meg van csinálva.

Elsőként nézzük a rendezőket. A 10 részt öt rendező hozta össze. Ebből öt részt Nelson Cragg (Homeland, American Horror story, The People vs. O. J. Simpson) „vitt vászonra”, a többit pedig olyan horror rendezőkre hagyta (Daniel Stamm, Janicza Bravo, Craig William Macneill, Ti West), akik értették a dolgukat.

A történet egyszerű. Egy színesbőrű család délről beköltözik Los Angeles tökéletesen fehérek lakta kertvárosi lakónegyedébe. Nincs is jó dolguk. A fehér népség összefog, és válogatott módszerekkel próbálja elűzni az Emory-családot: a családfőt, Henry-t (Ashley Thomas), akit építészként friss munkahelyén kezelnek rongyként, Liviát (Deborah Ayorinde), a feleségét, akit (később megtudjuk, miért) komolyan traumatizált egy emlék, és két lányukat, Ruby-t (Shahadi Wright Joseph) és Gracie-t (Melody Hurd).

Ők
Ők: Alison Pill, mint Elizabeth ‘Betty’ Wendell. Kredit: Amazon Studios © 2021

A sorozat alapvető előnye, hogy összetett. Rengeteg motívum kapaszkodik egymásba a részek alatt. Első és legfontosabb szál az 50-es évek kegyetlenül rasszista társadalmának ostorozása, de felbukkan benne a pedofília, az iskolai zaklatás, a faji identitás, a faji büszkeség témája. Van benne szellem, bolondokháza, és még egy tucat kis szál, melyen a történet átszűrődik, mint egy szitán. A Hollywood Reporter egyik kritikusa így nyilatkozott: túl sok benne a téma és a látvány. Ez így van. Nyilván ez különösen megerőltető lehet azon nézők számára, akiknek egy Walking Dead-epizód is túl bonyolultnak tűnik, de akik képesek feldolgozni egynél több szimbólumot is egyszerre, azok kifejezetten élvezni fogják a részeket.

A sorozat egyik nagy előnye a rendkívül erős operatőri munka. A habcsók színekkel feljavított torta-külváros, a főszereplők őrült látomásaiban megnyúló terek, a sokszor intim módon közeli felvételek mind csemegét jelenthetnek a néző számára.

Ők
Ők: Shahadi Wright Joseph, mint Ruby Lee Emory. Kredit: Amazon Studios © 2021

A szintemelkedéshez sokat hozzátesz a zene is, mely néha groteszk, néha narratív, nem egyszer művészi. Kevés olyan sorozatot lát manapság az ember, ahol a zene külön értelmezési síkot képez (utoljára a Devs állt számomra hasonló minőségben). Ez egy ilyen alkotás. Persze itt is hátrányban vannak azok, akik jó filmzeneként csak az ijesztgetős részek alatt megszólaló hegedűfutamot értékelik.

A horror szekciót tekintve az első két rész erősen indít. Klisés, de képileg és hangulatilag rendkívül jól megkomponált jelenetek követik egymást. Van mitől félni. Ez a vonal azonban később visszahúzódik, és teret ad más, nem horrorisztikus, de annál borzasztóbb, és néha keményebb jelenetek javára. Aki a „kiugrok a gatyámból” sorozatokat kedveli, az maximum közepesen élvezi majd a részeket. Aki viszont szeret beleborzongani az emberi ostobaság kegyetlenség képsoraiba, végig tűkön ül majd.

Ők
Ők (A középen): Ashley Thomas, mint Henry Emory. Kredit: Amazon Studios © 2021

A színészi játék sem marad alul. Erős vágással és operatőri munkával párosulva már-már művészi jeleneteknek lehetünk tanúi (nyilván ez sem kedvez az egydimenziós sorozatnézőknek). Jó példa erre a múlt század Amerikájában divatos „blackface” műfajból (a színesbőrűeket kigúnyoló kabarészerűség) megjelenő alak, Henry személyes démona. A színészi játék lenyűgöző, a vele forgatott jelenetek egyszerre filozofikusak és borzongatók.

És végül még egy érv a sorozat mellett. Mégpedig az, hogy vége van. Egy szimbolikus jelenettel ugyan, de akkor is vége van. És ez szívmelengető a „pénzért és nézettségért kiherélek bármit” sorozatmentalitás világában. Abban a korban, ahol a nézők már nem nézőként számítanak, hanem fogyasztóként, ahol harmadrangú lett a történet és első helyre lépett elő a nézettségi index, ott egy lezárt, művészileg tisztességes, becsületes alkotás kincset ér.

Ők
Ők: Szomszédgyűlés. Kredit: Amazon Studios © 2021

Egy szó, mint száz: Ha van olyan, hogy művészi, társadalmi, többrétegű horror, akkor az Ők biztosan az. Mindenkinek ajánlott, aki nemcsak ijedezni akar, de a gondolkodásról sem mondott még le teljesen.

Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!