Felnőni nem egyszerű, és a fiatalok rengeteg változáson mennek keresztül, ami megnyilvánul ízlésükben, családi konfliktusaikban és általában viselkedésükben. Az első Legokalandban a szigorú, rendszerető és merev apa ébred rá arra, hogy a gyermeki ábrándozás ugyanannyira lehet érték, mint a precizitás, és hogy a kreativitás nem korfüggő. A Lego kaland 2. tovább viszi a gondolatot, és egy testvérpár civakodásáteleveníti meg jellegzetes stílusával, kihangsúlyozva, hogy a felnőtté válás nem kell, hogy egyenlő legyen a fantázia és játékosság megszűnésével.
A folytatás ott kezdődik, ahol elődje véget ért: megjelennek a Duplo-bolygó szörnyetegei, és céljuk mindent elpusztítani, és átalakítani cukivá, csillámporossá és flitteressé. Előre ugrunk 5 évet az időben, és kiderül, hogy óvintézkedésként a világ lakói lemondanak mindenről, ami bájos és kedves, és helyette a zord és komor „Apokalipszityvé” alakítják környezetüket. Itt mindenki kemény, durva, és gyakran mereng búsan a végtelenbe. Hősünknek, Emmetnek, aki nem változott semmit, egy nap végzetes látomása lesz, nem sokkal később pedig újra megjelennek a Duplo-szörnyek, vezetőjük pedig elrabolja barrátait. Elindul hát a kis figura, és kezdetét veszi egy aranyosan, szerethetően eszement újabb kaland.
A Lego kaland 2. megőrzi elődje gyakran véletlenszerű, kattant humorát, de kiegészíti aktuális elemekkel is, gyakran utalva a két film között eltelt 5 évre. A már jól bejáratott karakterek mellé – mint Batman, Lucy vagy Benny – újabb figurák csatlakoznak, akik szórakoztatóan bővítik a bandát. Rex a klasszikus macsó szuperhős, aki meg akarja tanítani Emmettet arra, hogyan nőjön fel, és akinek velociraptorokteszik ki űrhajója legénységét. A Duplo-bolygó folyton alakváltó királynője képezi középpontját a remekre sikeredett zenés betéteknek, és a figura tükrözi a népszerű slágerekkörüli rajongást. A konzisztensen jóra sikeredett szinkron jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az egész család jókat szórakozzon a filmen, és több poén „magyarosítása” is egy előnyös döntés volt.
Az animáció továbbra is hozza a színvonalat, és a frenetikus, pörgős ritmus ellenére is átláthatóak a történések. Poén-poént követ, és ugyan vannak kissé elnyújtott, vagy fárasztó szegmensek, a szórakoztatóiparból és a valódi eseményekből egyaránt szemezgető jelenetek remek kikapcsolódást jelenthetnek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A Lego-figurák a legapróbb részletekig kidolgozottak, a textúrájuktól kezdve a rajtuk lévő apró karcolásokig, ami továbbra is olyan hatást kölcsönöz a filmnek, mintha stop-motion technikával készítették volna. Színekkel teli, életvidám helyszínekre visz minket a történet, ahol mindenféle létező és kitalált bábuval ismerkednek meg hőseink. Szembekerül így az eredeti gárda egy újabb, a cukiságot előtérbe helyező csapattal, ami izgalmas kontrasztot eredményez a meglévő és az új tényezők között.
Ami azonban igazán kiemelkedővé teszi A Lego kaland 2.-t az a mérhetetlen jóindulat és szívmelengető üzenet, amelybe Phil Lord és Christopher Miller írópáros egy egészséges adag (ön)iróniát és társadalomkritikát is csempészett. Az első epizódhoz hasonlóan itt is megjelenik egy szándékosan fülbemászó dallam, amely egyszerre központi tematikája a filmnek, és kitekintés a popkultúra sorozatgyártott slágereireis. A sztori alapvetően a már érettebbnek ható, „ezt te még úgysem értheted” világ találkozása a fiatalabb, bűbájos és cuki jelzőkkel teleaggatható univerzummal. Míg az első rész csattanóját a valóvilágbeli vonatkozás tette ki, addig az új részben gyakrabban tekintünk ki az emberekre, és minden egyes jelenet érzelmileg és értelmileg is mélyíti a korábban látottakat. Elgondolkodtató, és valószínűleg sokak ismerhetnek saját vagy gyerekeik testvéri civakodásaikra, miközben a film szemlélteti, hogy kölyökszemmel mennyire meghatározóak és drasztikusak lehetnek az ilyen élmények.
A Lego kaland 2. nagyon sok szempontból jobbra sikeredett, mint az előző rész. Épít arra a hangulatra és stílusra, amit elődje létrehozott, de továbbfejleszti egyedi és szórakoztató gondolatokkal, miközben folyamatosan merít a kortárs popkultúrából. Az összhatás egy intelligens egész arról, hogy a korosztálybeli különbségek nem kell, hogy közénk álljanak: a játék, mint kikapcsolódás, ahogy a Lego, és ez a film is, 0-tól 99 éves korig mindenkinek ajánlott.
