Mi köti össze egy olasz filmdíva, egy francia taxisofőr, egy szomáliai menekült és egy angol rendőr történetét? A válasz: egy IKEA szekrénybe ragadt fakír. Ken Scott, akit eddig az Elpuskázva vagy az Üzlet bármi áron című filmek miatt ismerhettünk, legújabb alkotásában egy ország-, nyelv- és kultúraközi kalandra invitál bennünket. Az azonos című regényből adaptált film 5 (!) ország koprodukciójában jött létre. A cselekmény középpontjában egy indiai fakír (Dhanush, aki eddig csupán hazájában, bollywoodi filmekben szerepelt), Hathadrab Béhrez Nehmár (ejtsd: hat darabért ez nem ár), aki gyermekkora óta csalásból és tolvajlásból él. Édesanyja halála után felkerekedik, és francia apja nyomába ered Párizsba. Először gyerekkori álomhelyét, egy IKEA áruházat látogat meg. A többi pedig már a címből is kiderül, útja egy IKEA szekrényben folytatódik Nagy-Britannián, Spanyolországon, Olaszországon át.
A film rengeteg kultúrát, hozzáállást ránt egybe, aminek az eredménye egy műfajilag is eklektikus film lett. Ilyen szempontból Bollywood egyik tulajdonsága is belekerül az indiai kiindulópontú filmbe: a maszala. Itt azonban nem a fűszerről van szó, hanem arról a műfajkeveredésről, melynek neve szintén ez. A musical-vígjáték-szerelmi melodráma alapra épülhetnek egyéb műfajok is, például akció. Ez a film is felvonultat egy sor zsánert, és ami a legfurább, hogy nem tűnik erőltetettnek az egész. Talán a menekülteket dalban kitoloncoló angol rendőr kicsit sok, de embere válogatja. Tulajdonképpen a globalizáció egyik (mellék)hatásának is tekinthető ez a film. Hősünk India egyik, ha nem legszegényebb részéről indul, útmutatója egy IKEA katalógus. Az utazásdramaturgia önkéntelenül is magával hoz egyfajta epiózdikusságot. A fakír céljának elérése során sok kisebb, különálló történetbe csöppen. Ehhez párosul a rengeteg mellékszereplő, akik hol a humort, hol a drámát szolgáltatják a cselekménynek. A karakterek különbözőségeinek hatására egymás mellé kerül olykor nagyon távoli és mégis hasonló attitűd. Például Hatha, a fakír, aki a turisták lehúzásából él és Gustave, a francia taxisofőr, aki szintén a turisták lehúzásából él.
A film a komplex életideológiákat is sorra feloldja. Úgy vélem, nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy a film elején a sors irányító hatása megkérdőjelezhetetlen Hatha számára, végül pedig eljut a kortárs individualista életvezetés legnagyobb kijelentéséhez, miszerint ő maga irányítja az életét. A pénz fontosságának kérdése is ugyanilyen módon változik. Először mérhetetlenül fontos, Hatha álmainak egyetlen záloga, később pedig lényegtelenné válik. Elég alapvető, mondhatni primitív jelentésvilágú a film, azonban ez nem lóg ki az egész hangulatából. Ez a varázslattal és csodával tűzdelt történet valóban mesés. Hatha akár egy népmesei hős is lehetne, útja során leleményessége sokszor kihúzza a csávából, a zsiványsága ismerős és megnyerő lehet. Úgy lesz gyermeki a történet, hogy nem válik gyermeteggé. Innen nézve a klisészerű „megfejtések” már nem is annyira tűnnek elcsépeltnek, inkább bájosak.
