Mivel a Miután könyvsorozat (4+1 könyv) tinik millióinak szívét dobogtatta meg, teljesen egyértelmű volt, hogy a filmsorozat is főként ennek a korosztálynak szól, hiszen van benne minden, amiért fiatal lányok milliói megőrülnek: szexi főszereplő, erotika, mindent elsöprő szerelem, rosszfiú és makulátlan szomszéd lány, bonyodalom, kibékülés-összeveszés és így tovább bármi, amit el lehet képzelni.
Tessa már többé nem az az aranyos és ártatlan teremtés, akit Hardin annak idején megismert. A lány már képes megérteni a fiúban forró indulatok természetét, ezért ő az egyetlen, aki képes őt kordában tartani, de még Tessa is döbbenten szembesül mindazzal a keserűséggel, ami előtör Hardinból, mikor felszínre kerülnek tragikus múltjának elfeledett, sötét részletei. Ami biztos, hogy Hardinnak szüksége van a lányra, de az igazi kérdés az, hogy vajon ez fordítva is így van-e. Meddig mehet el Tessa anélkül, hogy feláldozná önmagát a szerelemért, vajon megéri a folyamatos csatározás?
Be kell vallanom, hogy én az esetek 90%-ban vevő vagyok az ilyen típusú történetekre, és jó néhány évvel ezelőtt biztosan nem akadtam volna fenn olyan dolgokon, mint például a csapnivaló forgatókönyv vagy a nem működő párbeszédek. Mondjuk 10 évvel ezelőtt is megkérdeztem volna, hogy hogy nem rúgták ki azonnali hatállyal azt a fodrászt, aki a béna mű frufrut varázsolta az egyébként csinos Josephine Langfordra – és bár mindezt persze csak azért csinálták, hogy érzékeltessék az eltelt időt-, de hát kár volt.
A 4. részre mindenesetre a szereplők most már tényleg összeszoktak és megvan a kémia a főszerepet játszó Hero Fiennes Tiffin és Josephine Langford között, valamint a nagyrészt lecserélt mellékszereplők is teljesen jól működtek a filmben. A zenei válogatás talán kicsit gyengébb, mint az előző részeké, de azért rendben van – és sajnos körülbelül ennyi is volt a pozitívum, amiket fel tudtam sorakoztatni a film mellett. A legnagyobb gond persze az alapmű és az az alapján készült forgatókönyv. Sharon Soboil író annyira próbált megfelelni a rajongóknak és mindent átvenni a könyvből, hogy már túlzásba esett és inkább darabos lett a végeredmény teletűzdelve rengeteg balhéval, üres járattal és sokszor csapnivaló párbeszédekkel, hogy aztán ismét legyen egy mű balhé, amit Tessáék vagy megoldanak, vagy nem. Igen, erről szól a könyv is, de olvasni és két órán keresztül nézni nem ugyan az. Az Alkonyatnál ugyan jól működtek a gyönyörű erdős vágóképek, amiket Catherine Hardwicke használt és valami hasonló törekvést láttam Castille Landon rendezőnél is, de inkább teremtett unalmas üresjáratot, mint különleges atmoszférát.
Arról persze mindezek után felesleges lenne beszélni, hogy a film a toxikus és bántalmazó kapcsolat mintapéldája, és hogy Hardinnak és Tessának egyaránt pszichológusnál lenne a helye. Jelenleg is több tucat hasonlóan sikeres könyv és film van forgalomban, gondoljunk csak a Szürke 50 árnyalata– vagy a 365 nap trilógiára… Ez is olyasmi, csak a fiatalabb korosztályra szabott változat. Épp ezért, aki szerette a könyveket minden bizonnyal a filmet is szeretni fogja, még ha a 400 oldalas regényből nem is egy, hanem rögtön két film is készül(t)! Így kedves srácok, vagy elengeditek még egyszer a lányokat egyedül moziba, vagy végigszenvedtek még egy két órás etápot, hogy kiderüljön hogyan zárul Tessa és Hardin kapcsolata, ami 2023-ban érkezik a mozikba.
