A What if…? legelőnyösebb tulajdonsága, hogy nemcsak tartani tudja az amúgy is magas színvonalat, de részről részre képes túlszárnyalni magát. A koncepció eleve rengeteg potenciált hordoz magában, amit az írók szerencsére ki is használnak.
Doctor Strange tragédiája az eheti epizódban teljesen más fordulatot vesz, mint ahogy azt a filmből ismerjük. Ugyanúgy elindul arra a bizonyos díjátadóra, ebben az univerzumban azonban Christine Palmer mégis csatlakozik hozzá. Az autóbaleset elkerülhetetlen pont Strange életében, viszont a sebészethez elengedhetetlen kezei helyett ezúttal Christine-t veszíti el a zuhanásban. A doktor ebben a történetben is a mágiában keresi a megoldást, hogy visszahozza a nőt az élők közé, ezzel pedig teljesen új oldalról mutatkozik be a karakter.
Kicsit fura egy olyan Doctor Strange-dzsel találkozni, aki magán kívül törődik bárkivel is. A filmből nem egy olyan figurát ismertünk meg, aki képes akár a szeretet legenyhébb formáját is érezni, ez az ellentmondás mégis kifejezetten érdekessé teszi az epizódot.
A mágia sötét oldalának bemutatása egyúttal azt is előrevetíti, hogy mekkora potenciál rejlik még az MCU ezen szegmensének feltárásában. Ennek a történetnek kifejezetten jobban állt volna a filmes CGI-orgia a kifejezetten Disney-re hajazó rajzstílus helyett, de a közelgő Doctor Strange folytatás valószínűleg nem fog szűkölködni a filmes effektekben.
Váratlan fordulat, hogy a What if…? negyedik része meg merte lépni, hogy a történések végül teljes kudarcba fulladjanak. Nincs világmegmentés, örömünnep vagy hősies győzelmi zene, Strange teljesen elbukik és magával söpör mindent, amit meg kellett volna óvnia.
Továbbra is rendületlenül dübörög a What if…?, remélhetőleg tudja is tartani az eddigi minőséget. Az eheti történet Black Mirror-os fordulatával egy nagyon ütős rész került ki a Marveltől, ami legfeljebb élőszereplős megoldásban lehetett volna dögösebb.