Aki eddig nem nézett dokumentumsorozatokat, az talán most meggondolja magát. Az elmúlt pár évben a dokumentumfilmek és -sorozatok hatalmas népszerűségnek örvendenek. Könnyű kitalálni, hogy mi ennek az oka: az életről szólnak. Persze a régen készült dokumentumfilmek is arról szóltak. Akkor most miért szeretik annyira? Azért, mert a filmkészítők megtanulták úgy tálalni a tényeket, mintha egy filmet nézne az ember. Azonban egy filmmel ellentétben itt valós szereplők valós helyszíneken önmagukat játszák. Lehet még ennél valami izgalmasabb? Lehet. Az, amikor a dokumentum történései nem száz, vagy húsz vagy öt évvel ezelőtti eseményeket dolgoznak fel, hanem a jelenleg is zajló életet.
A Beavatási eskü pont ilyen dokumentumsorozat. Az Egyesült Államokban működik egy cég: NXIVM, mely személyes fejlődést kínáló szemináriumokkal kecsegteti az érdeklődőket. Keith Raniere – a mester – karizmája csak úgy sugárzik. Emberek ezreit vonzza magához. Az emberek pedig fejlődni akarnak és nem sajnálnak se pénzt, se fáradságot, hogy ezt a fejlődést el is érjék. A mester pedig szervezetet alakít, leányszervezeteket, és persze pénzt szed, de ez rendjén való. Még azok is így gondolják, akik korán csatlakoztak hozzá. Felnéznek rá, szeretik, boldogok, ha velük van. Minden éteri könnyedségű.
Aztán szép lassan rohadni kezd minden, és azoknak a szeme, akik át mernek nézni a lila ködön, szépen lassan kinyílik. És meglátják, hogy miről is szól ez az egész. Aztán nyomozni kezdenek. Megpróbálják kimenekíteni azokat, akik még bent vannak. A sajtóhoz fordulnak és közben – az okos forgatókönyvíróknak köszönhetően – mi részletről részletre tudjuk meg az egyre nagyobb disznóságokat, ahol már nők megbélyegzéséről és rabszolgasorban tartásáról is szó van.
De ez nem egy film. Ez a jelen valósága. Mert ha az ember felüti az internetet, akkor rádöbben arra, hogy a sorozatban feldolgozott egyes események alig pár hónappal ezelőtt történtek. És ettől megborzong a néző, és csak a fejét csóválja, és tudni akarja a végét valaminek, aminek még nem lehet vége, mert az csak valamikor a jövőben következik be.
Ennél izgalmasabb nem lehet egy történet. A kilenc rész remek tempóban pereg, mint egy jó kis sorozat. Egy valós, jelen idejű sorozat. Ezt hívják a többiek életnek. Aki még nem szerette meg a dokumentumfilmek és -sorozatok napjainkban tündöklő új hullámát, ezzel talán kedvet kap hozzá.
