Ha a Z!ENEMi együttest fémjeleznem kéne annyit írnék, hogy frontális, szikár és kemény mint a koporsószög.
Juró szövegeit mikor élőben hallottam, akkor hasított belém a felismerés, hogy ez nem csak szimplán egy frontális rappelés, hanem igazából ez kőkemény szocio. Ha szeretnénk a bőrünkön érezni, hogy milyen a borsodi mélyszegénység atmoszférája, milyen a lakótelepi nyomor, akkor a legjobb helyen járunk. Milyen a kilátástalanságban minimálbérért dolgozni? Milyen hétköznapokat szül, ahol a legnagyobb kihívás a hónapban, hogy lesz-e pénz fűtésre, és milyen keserédes világ, ahol egy csirkefarhát, lecsó egy igazi ünnepi menü? Mindez a kilátástalan nyomor, végig fanyar humorral fűszerezve, nekem elsöprő, ahogyan Juró tálalja. Semmi sallang, semmi mellébeszélés.
Végre nem budai fiatalok reppelik meg a szegénységet, hanem valaki, aki onnan jött. A borsodi hétköznapok a maga pitiánerségeivel, nyomorával kerül a vászonra és mégis van benne valami felemelő, és ez maga Juró. Milyen kapaszkodó is a reppelés egy srácnak ebben a közegben? Mikor nincs másod csak a szavaid. A reppelés modern költészet, és három útja van. Az egyik a nyelvi bravúrok világa a rímelés mestersége (Mikee Mykanic), a másik a spirituális, lelki tárnákba vezet be (Ilyen volt régebben a Minimal Project, vagy most Laza Laca-Pesti Kornél dala), mint a régi líra, és van ez a húsba vágó szocio, ami olyan közegbe enged betekintést, mintha egy szondát küldenénk le olyan régiókba, ahol sosem járhattunk. Juró ennek a mestere szerintem.
Hudák Attila a zenekar basszusgitárosa nem véletlenül lett az egyik legnépszerűbb miskolci muzsikus. Játéka tűpontos, a soundja pazar és riffjei elementárisak. A klasszikus rockos basszusgitáros játékmódot ötvözi az inkább funky zenékre jellemző slappeléssel és számos technikával, olyan feszes tempótartással, mintha metronóm lenne ütve a lelkébe. Emberileg a maximális alázat jellemzi és a szerénység. Egy fantasztikus muzsikus.
Ebben a dalban nagyon érzékelhető, hogy a basszusgitár kegyetlenül viszi a zenekart:
A zenekarban nem jellemzőek a nagy ívű rock szólók, ez sokkal inkább riff centrikus zene. Viszont nem ezeket a matekos rockos megoldásokat tartalmazza, hogy páratlan ritmusokban játszanának (pl.:7/8-ban), hanem közérthető ritmusokban, de mégis az apró csavarokat tartalmazó riffekben van a megoldás, hogy zenészek is találjanak pár triola erejéig érdekességeket. A két gitár is pazarul egészíti ki egymást, ez is egy érdekes koncepció. Különösen élőben érzi az ember, hogy egyből berántja a zenekar. A dob, gitár, basszusgitár tűpontos együtt zakatolása ez a zene, melynek a frontján Juró áll, akinél egyedibb frontembert el se tudnék képzelni.
Persze egy kivételes metál énekhanggal is működne a formáció, de nekem közel sem lenne ennyire kimagasló. A Z!ENEMi egy százszor értékesebb betekintést ad a magyarországi kelet hétköznapjaiba, mint bárki, akiket akár katedrán hallottam erről beszélni. A borsodi kilátástalanság, a miskolci panelek rockja, egyenesen a szívem közepére üt. Lehet kevesen értik, értékelik ezt a zenekart, de akiknél megpenget olyan húrokat, mint nálam, azok megjegyzik a Z!ENEMi nevet. Egy igazán egyedi színfolt a hazai zenekarok palettáján.
A formáció új klippje hamarosan debütál március 7-én.
Addig Spotifyon és a youtubeon lehet szemezgetni:
Juró klasszikusabb, könnyedebb reppekben is meghallgatható, kicsit poposabb dal Karai Annával:
