Az akciófilmeknek is vannak árnyalatai. Ez most a „komolyan nem vehető, cserébe vicces és szórakoztató” halmaz egyik darabja.
Az idei 14. Koreai Filmfesztivál szeptember 23-án a Szupertitkos ügynökkel startolt el, ami méltó nyitánya volt az egyhetes filmes kavalkádnak. A filmtörténeti ritkaságokkal, tematizált vetítésekkel, érdekes és fontos témákkal, kerekasztal-beszélgetéssel jelentkező fesztivál idén is olyan filmet választott első estéjére, mely valószínűleg a meglévő, illetve a még nem rajongó nézők szélesebb rétegét is el tudja érni.
Manapság elég nehéz akciófilmet csinálni, jót meg aztán pláne. Kevés az eredeti forgatókönyv, hébe-hóba vannak csak új ötletek, az újdonság ereje sok esetben kimerül a különféle, újabb és újabb technológiák felvonultatásával. Az ok egyszerű: a telített nyugati piacot a stílus képviselői ledózerolták a 90-es években, csúcsra járatták a zsánert, ki is termelték a maguk akciósztárjaikat. Persze rengeteg kedvencünk is van, szeretünk is romantikus ábrándozással visszagondolni egyik-másik filmre, sorozatra, karakterre vagy idézetre, de sajnos olyan ez a helyzet, mint a kifacsart citrom.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy léteznek akció-vígjátékok, a Szupertitkos ügynök pedig ebbe a kategóriába, azon belül is a burleszk alkategóriába sorolható. Már most mondom, hogy egy pillanatig sem szabad komolyan venni, rögtön az elején el kell rugaszkodni a valóságtól és hagyni, hogy a jobb-rosszabb (szó)viccek, meglepő humor-fordulatok és már-már túlságosan elhúzott szituációk áradatába belefeledkezzünk.
A történet szerint Dzsun (Kwon Sang-woo) ügynök a koreai hírszerzés legtökéletesebb fegyvere, a távol-keleti Chuck Norris, aki Neonál is gyorsabban hajol el a golyó elől, könyörtelenül szétpofozza az ellent, nem hagy maga után nyomot, és aki kézügyességének köszönhetően remekül… rajzol.
Igen, Dzsun álma már erőszakos besorozása, azaz gyerekkora óta az, hogy képregényeket rajzolhasson. A teljes kiképzése alatt jár a kezében a ceruza, bármit megadna, hogy a képregény legyen az élete. Végül meg is adatik neki, amikor egy félresikerült akció során eltűnik a hírszerzés radarjáról és álnéven új életet kezd.
A történet 15 évvel később folytatódik, ahol Dzsun családot alapított, csak éppen eltartani nem tudja, mert a nagyszerű kézügyességhez fantázia nem párosult, így a képregényei nem érnek egy fabatkát sem. Amikor mindenki le akar róla mondani és úgy látszik, hogy az élete apró darabokra hullik, Dzsun azt teszi, amit minden felelősségteljes, felnőtt ember… leissza magát. Bormámorában a rajzasztal fölött nosztalgiázni kezd, hirtelen felindulásban lerajzolja a múltját és a legjobb akcióit, majd, mint aki jól végezte dolgát, szundikál egyet.
Csakhogy a szigorúan bizalmas témát kibeszélő rajzok eljutnak a nagyközönséghez, Dzsun pedig piszok nagy kalamajkába keveredik, ami az addig sem túl rózsás helyzetét még tovább rontja. A képregény figurái – múltjának szereplői – egymás után bukkannak fel az olvasói körökben hatalmas sikert arató webtoon hatására, nemcsak egykori munkaadói, hanem korábbi ellenségei is. De hát nem lenne szupertitkos ügynök, ha pont a saját pályáján nem tudna rendet tenni, így nekilát, hogy a rajzok által vetett hullámokat elsimítsa – miközben a családját is megpróbálja megmenteni.
Az a jó ebben a filmben, hogy minden elfolyt nyál- és vérliter ellenére könnyed marad. Nyilván, vannak benne szép és/vagy erős gondolatok, mint a szüleit vesztett kisfiú, aki szuperhőst rajzol, az életképtelenségére rádöbbenő apa talpra állása, vagy a család összekovácsolódása, de lássuk be, a Szupertitkos ügynökre nem ezek miatt fogunk beülni. A humor mentén megjelenő váratlan narratívahullámzások és a helyzete komolyságát fel-felfogó főhős és csapata kellemes elegyet alkot a precízen kivitelezett akciójelenetekkel és a gyönyörűen koreografált verekedésekkel, illetve a burleszk határán egyensúlyozó filmes eszközökkel.
Másfél óra tömény akció-humor, ez kell a kiüresedett zsánernek! Jó hír, hogy a dél-koreai filmipar palettáján elég sok ehhez hasonló, jó vagy még ennél is jobb alkotás megtalálható, így akinek a Szupertitkos ügynök tetszett, annak javaslom, hogy bátran keresgéljen, biztosan talál magának valót. Jómagam az évente szeptemberben megtartott Koreai Filmfesztiválon szoktam új kedvencekre lelni nemcsak ebben a kategóriában, de szinte minden műfajban, az egyhetes seregszemle jó kiindulási alapot ad akár rendezők, akár színészek szempontjából. Kalandra fel, ha idén már nem is sikerül, a jövő évi seregszemlére már előre lehet készülni!
