Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három szomszédos királyság… Longtrellis Királynője (Salma Hayek) mindennél jobban vágyott egy gyermekre, ennek érdekében pedig semmilyen áldozattól sem riadt vissza. Így mágusok tanácsát követve, sötét körülmények között sikerült is szert tennie egyre, akit ezután teljesen kisajátított magának és ebbe lassan beleőrült. Mindeközben Highhills nem túl éles elméjű királya (Toby Jones) kizárólag egy méretesre nőtt bolha nevelgetésével van elfoglalva, akit házi kedvencként tart. Emiatt viszont teljesen megfeledkezik felnőtt lánya boldogságáról, akit egy balul elsült lovagi torna után egy erőszakos ogréhoz kénytelen feleségül adni. Végül Strongcliff királyság élveteg és nőcsábász urával (Vincent Cassel) ismerkedhetünk meg, aki csodás énekhangja alapján beleszeret egy öregasszonyba, aki egyre szörnyűbb játszmákba megy bele, hogy akár varázslat árán is, de fenntartsa a fiatalság és a kívánatosság látszatát.
A film alapja a 17. századi történetíró, Giambattista Basile, Pentameron című „mesekönyvének” három történetét szövi egybe, melyet az emberi gyarlóság és a bűnös szenvedélyek kapcsolnak össze. Ezt a filmet mindenképp ajánlom megtekintésre azoknak, akik szeretik a tündérmeséket, és nem riadnak vissza a horror elemektől sem. Ritka műfaji egyvelege mellett a rendező személye, Matteo Garrone – aki a Gomorra (2008) című maffiafilmet is rendezte – miatt is javallott ez az alkotás. A filmről előzetesen annyit, hogy 2016-ban ott volt Cannes-ban és a fődíjért versengett.
A szereplők egytől egyig zseniális alakításokat nyújtanak. Salma Hayek ezúttal mediterrán külseje ellenére nem a szexis dögöt, hanem a hűvös, birtokló és kimért jégkirálynőt játssza el. Hayek eredeti hangjával áthatóan érzékelteti, hogy számára gyermeke, Elias a minden. Végül ez okozza a vesztét is. A film azonban rajta kívül is bővelkedik jó színészekben, akik időnként rémületet okoznak tetteikkel és viselkedésükkel. Kiemelném, hogy a Szörnyek és szerelmek elejétől a végéig gyönyörű képi megjelenítésekkel operál. A szicíliai táj ahol a történet játszódik csodálatos, a kosztümök pedig varázsaltosak. Már csak a hihetetlen látvány miatt is érdemes beülni rá. Óriási dicséret illeti a képi megjelenítés mellett azt is, hogy a filmben nincsenek felesleges párbeszédek, monológok. Úgy éreztem, hogy habár felnőtt vagyok, mégis a gyermeki énemet érintette meg igazán ez az alkotás.
A gyermekáldás kérdése napjaink egyik legfájóbb pontja. Sok nő vágya sajnos nem valósulhat meg ezen a téren. Ezért bármit megtesznek és megtennének annak érdekében, hogy saját gyermekük lehessen. A Szörnyek és szerelmek egyik jelenete is e köré a témakör köré épült és ez erőteljes együttérzést váltott ki belőlem. Teljes mértékben érthető a filmbeli királynő szívfájdalma, és vágyakozása a baba után. Ezzel ellentétben férjét, a királyt nem siratta meg, amikor az meghalt, így ezen a ponton az együtt érző gyász, az anyai kép megtört számomra. Matteo Garrone több váratlan fordulatot is beleszőtt a három történetbe, melyek egy ponton egymásba futnak végül. Ám némi zavart hagy a rendező, ugyanis nem tisztázza minden szereplő sorsát. Ennek ellenére, a több, mint két órás film minden perce odaszegezi a nézőt a vászon elé.
