fbpx
18.1 C
Budapest
csütörtök, szeptember 23, 2021

Igazi retró élmény: Space Jam – Zűr az űrben (Space Jam – 1996) kritika

Vitathatatlan tény, hogy Michael Jordan a 90-es évek egyik legikonikusabb alakja volt, és nemcsak az akkori, de a mindenkori sporttörténelem legnagyobb sportolói között tartják számon. És, habár a főszereplésével készült, idén 25 éve bemutatott Space Jam – Zűr az űrben-t nem sorolják olyan klasszikusok mellé, mint a filmes szempontból kiemelkedőnek számító 90-es évek sok más kiválóságát, mégis a korosztályom számára igazi alapmű, amely hozzám hasonlóan sokaknak volt az első nagybetűs moziélmény. És valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki a Space Jam hatására kezdett el kosárlabdázni és kosaras kártyákat gyűjteni.

A film alapját egy 1993-ban készült Nike reklám (egész pontosan az Air Jordan VIII-as cipő reklámja) adta, melyben Michael Jordan és Tapsi Hapsi szövetkeztek a gonosz Marslakó Marvin ellen. A reklám pedig olyan sikeres lett, hogy az több hollywoodi producer – köztük a Szellemirtókat is dirigáló Ivan Reitman – figyelmét felkeltette. A forgatókönyvírás ezután szinte azonnal megkezdődött, mely folyamatban nem kevesebben, mint négyen vettek aktívan részt. Ennek ellenére a sztori nem lett túl bonyolult, viszont annál szellemesebb.

Ha valaki még nem ismerné, annak dióhéjban: öt űrlény ellopja a profi kosárlabdaliga legnagyobb játékosainak erejét, hogy azt magukba szívva legyőzzék a Bolondos dallamok szereplőit egy meccs keretén belül, ezzel pedig örök rabszolgasorsra ítélve őket a bolygójukon. A bolondos figuráknak ezek után csak egyetlen reményük marad, ha maguk mellé tudják állítani a legnagyobb kosár (kosaras) sztárt, Michael Jordant, aki viszont épp visszavonulóban van, így kénytelenek elrabolni őt.

Technikai oldalról nézve forradalminak ugyan nem mondható a Space Jam, hiszen korábban is készültek már élőszereplőket és rajzfilmfigurákat egyidejűleg felvonultató alkotások (Roger nyúl a pácban, Mary Poppins), de kidolgozottságban mindenképpen túltett elődjein. Ahogy fentebb már írtam, a Space Jam nem a csavaros és „Nolan-i” részleteséggel kidolgozott forgatókönyve miatt lett klasszikus, hanem mert tele van olyan poénokkal, amiken a gyerekek és a felnőttek is egyaránt jókat tudnak nevetni, mind a mai napig. Nem mellesleg néhány fricskával a sikert sikerre halmozó animációs stúdiónak, a Disney-nek is oda mert szúrni. Jelenetei gyönyörűen vannak megrajzolva, és ami a legnagyobb erőssége, hogy olyan szinten ragadja meg és adja vissza a 90-es évek esszenciáját, hogy az ma már felér egy időutazással. A 88 perces játékidő pedig csak úgy elröppen, köszönhetően annak, hogy elejétől a végéig teljes fordulatszámon pörög, üresjáratok nélkül. A film utolsó 20-30 percét kitevő nagy meccs pedig annak ellenére, hogy nyilván sejthető a kimenetele, jócskán tartogat izgalmakat is.

Színészi játék terén viszont nem igazán jeleskedik a Space Jam, legalábbis, ami az élőszereplőket illeti. Jordan és a többi kosárlabdázó ugyan messze jobb alakítást nyújtanak, mint a legtöbb, sportolóból lett „színész”, de sokszor még így is elég esetlen a játékuk. A Stant alakító Wayne Knight kezdetben még egész szimpatikus, de idővel nagyon erőltetetté, és már majdhogynem irritálóvá válik. Bill Murray (Zombieland: A második lövés, Idétlen időkig, Szellemírtók) meg hát ugye Bill Murray, aki simán hozza a tőle elvárható „Bill Murray-séget”. A Space Jam igazi sztárjai tehát egyértelműen a Bolondos dallamok figurái, akik egytől egyig viccesek és szerethetők, legyen szó főbb (Tapis Hapsi, Dodó kacsa), vagy mellék (Szilveszter, Cucu malac) karakterről. És nemcsak a jól ismert pozitív figuráknak, de az negatív karaktereket megtestesítő Mamlasztároknak is sikerül belopniuk magukat a szívünkbe. 

Habár a Space Jam – Zűr az űrben nem kapcsolódik majd szorosan a Space Jam – Új örökség című filmhez, de a folytatás/reboot bemutatója előtt mindenképpen érdemes megnézni. Ha valaki még nem látta, akkor azért, mert egy őrülten szórakoztató és humoros animációsfilm, amit mindenkinek látnia kell legalább egyszer, ha pedig már látta, akkor azért, hogy újra elmerülhessen ebben a flúgos világban és magába szippanthassa a 90-es évek esszenciáját. De az új rész bemutatójára is tökéletes hangolódás lehet, ami, ha csak fele ennyire lesz látványos (az előzetesek alapján ezzel szinte biztosan nem lesz gond), vicces és szórakoztató, akkor már megérte elkészíteni.

Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

LEGFRISSEBB