“Mi úgy forgathattuk le tavaly ezt a filmet, hogy igazából a karácsonyi vásárok elmaradtak.” – A Nagykarácsony című film kapcsán Scherer Péterrel beszélgettünk

Scherer Péter
Forrás: NLC

Scherer Péter, aki nemrég múlt 60 éves – Isten éltesse – az utóbbi 20 év magyar közönségfilmjeinek szinte megkerülhetetlen alakja, de aki a művészetéről teljes képet szeretne kapni, annak mindenképp érdemes megnéznie Jancsó Miklósnak az ezredforduló táján készült Kapa-Pepe filmjeit, illetve a nevével fémjelzett színházi előadásokat is.

Ő az, aki úgy nevettet meg, hogy közben egy kicsit mindig félünk tőle. Néha meg nagyon. Az általa alakított karakterek többnyire azok a kisemberek, akiket még antihősnek sem nevezhetünk, legfeljebb csak antinak. A kicsik, akiknek a reménytelen életére a nagyok olyan rendszereket alapoznak, amikből majd a következő generáció boldogtalan kisemberei születnek. A szomszéd, a postás, a villanyszerelő, a legkisebb és legszorgalmasabb pártfunkcionárius. Vagy épp a zárlatos világítós Jézuskát árusító kókler a karácsonyi vásárban, aki egy szebb világban éppúgy jogosult a megváltásra, mint bárki más. Scherer Péterrel a Nagykarácsony című film kapcsán beszélgettem.

Artsomnia (A.): Először is szeretnék gratulálni a filmhez, nagyon tetszett, nem csak nekem, hanem a gyerekeknek is.

Scherer Péter (S.P.): Ennek örülök!

A.: Pali szerepét mintha neked találták volna ki. Valóban ez történt? Előfordul, hogy egy-egy filmben kimondottan Scherer Péterre írnak szerepet?

S.P.: Tiszeker Dani, a Nagykarácsony rendezője nagyon régi jó barátom. A Made in Hungáriában kezdtük a közös munkát, ahol ő casting directorként dolgozott, és nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Felhívott, hogy épp pályáznak, mert van egy jó filmjük, és nekem is lenne benne egy szerep, nagyon örülne, ha együtt dolgoznánk. Nem tudhatom, hogy Pali esetében valóban, konkrétan rám gondoltak-e a forgatókönyvírók, de erős a gyanúm, hogy igen. A forgatókönyvben szinte az első perctől fogva úgy szerepelt, hogy én fogom játszani. Persze, mit jelent az, hogy valakire „ráírnak egy szerepet”? Sokféleképp meg lehet csinálni. Az is előfordul például, hogy valakinek konkrétan írnak egy szerepet, amiben aztán nem azt várják el tőle, amit egyébként az illető jellemzően csinál.

A.: Néhány gesztus a filmben annyira természetesnek hatott, hogy felmerül a kérdés: improvizálhattál Pali szerepében? Vagy szigorúan követni kellett a forgatókönyvet?

S.P.: Volt egy-két rögtönzésem. Van például az a jelent, ahol randizom Liával (Pokorny Lia – a szerk.), ő elmegy, én meg ott állok a két kihűlt forralt borral, aztán kiszólok a képből, hogy „Krisztike, van egy mikrótok? Öntsétek össze nyugodtan!” Ez nem volt beleírva. Azt is elárulom, hogy először azt mondtam, hogy „Irénke”, de aztán felhívott a Dani egy pár héttel ezelőtt, hogy rettentően tetszik mindenkinek ez a poén, és mindenképp meg akarják tartani, viszont az Irénke annyira kiment a divatból, hogy ma már senkit nem hívnak így. Erre a mobilommal felvettem ezt az egy mondatot még egyszer, Krisztikével, és végül ezt tették bele a filmbe.

Scherer Péter
Scherer Péter. Forrás: Origo

A.: Kimondottan aranyosak voltak a filmben a gyerekek, ami ritkaság, ha szabad ilyet mondanom. Milyen volt velük, illetve konkrétan Gézukával együtt játszani?

S.P.: Gézu valami szenzációs. Aranyos, ügyes, és színészi szempontból is nagyon pontosan és precízen dolgozott, nem ugrott le a szöveg a szájáról. Igazi tehetség. Az előbb mondtam, hogy Tiszeker Dani először castingos volt, több éven keresztül ezzel foglalkozott. Úgy tudom, hogy a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápol Földessy Margittal, más filmekbe is szerzett már tőle gyerekeket. Daninak óriási erénye a jó szereplők kiszúrása, ezt nagyon jól csinálja, ráadásul a gyerekszereplők esetében is, ami ritkább. Azt szokták mondani, hogy ha jó a szereposztás egy filmnél az már fél siker.

A.: Mi például Egger Gézáról előtte nem is hallottunk…

S.P.: Ő is zseniális volt, igen.

A.: Volt kedvenc jeleneted a filmben?

S.P.: Az egész karácsonyi vásár dolog állati hangulatos volt… Mi úgy forgathattuk le tavaly ezt a filmet, hogy igazából a karácsonyi vásárok elmaradtak. Nekünk meg a város legszebb pontján fel volt építve egy karácsonyi vásár, butikokkal, jégpályával, zenével, csillagszóróval, színpaddal – szuper volt! Kárpótolni tudta magát az ember a karácsonykor elmaradt dolgokért… Alapvetően az egész forgatás nagyon jó hangulatú volt.

A.: Miben láthatunk legközelebb?

S.P.: Két film van, amiben szerepelni fogok, az egyikben egy egészen kicsi szerepem van, a másikban egy kicsit nagyobb. Az egyik a Játszma. Ez a Vizsga című, ötvenes években játszódó mozifilmhez kapcsolódik, amiben Kulka János, Hámori Gabriella, Nagy Zsolt és én voltunk a négy főszereplő. Ugyanezekre a karakterekre aztán Köbli Norbert (a Vizsga forgatókönyvírója – a szerk.) írt egy ávós krimit. Ez már készen van, leforgattuk, de még nem mutatták be. Ezen kívül van még a Szia, életem! című családi vígjáték, ebben egy kisebb szerepet játszom.