Mindenki tudja (Todos lo saben / Everybody Knows – 2018) [Kritika]

Egy autó szeli át a spanyol fennsíkot. Az utasok a reptérről igyekeznek egy kisvárosba Madrid külterületén. A hangulat felfokozott. Esküvő hozza össze a család szétszéledt tagjait. Laura Buenos Airesből érkezett két gyermekével. Épp önfeledten csacsognak apjukkal telefonon, aki Argentínában maradt, bokros teendői miatt. Az út poros, szikár és fakó. Önfeledt beszélgetés, örömteli hangulat. Mindenki izgatottan várja a ceremóniát, mindenki örül a másiknak, mindenki készülődik, amolyan mediterrán tempóban csordogálunk a legboldogabb esemény felé, ami egy családot egyesíthet. A felvezetést figyelve, kényelmesen belesüppedtem a székembe és azon gondolkodtam, hogy melyik spanyol várost látogassam meg tavasszal ezért a hamisítatlan spanyol virtusért. A kávézó teraszán olivamagot köpködő Javier Bardemért, a száraz meleg levegőért és a tompult sziesztáért, ami mindennél jobban el tud lazítani.




A bevezető 30-35 perce semmit nem sejtet abból, amit a trailerígért nekünk. Semmit nem érezni a drámából, amit PenélopeCruz kétségbeesett arca ígért és a rejtélyes kijelentésből, miszerint mindenki tudja. De mégis mit? De valahogy mégis egyre baljósabb a környezet. Hiába a szeretet és a szerelem, legyen az megfakult, megpecsételt, vagy kialakulóban lévő. A rendező színekkel, a zenével és kamerakezeléssel elindítja bennünk azt a bágyadt, de ellentmondást nem tűrő érzést, hogy itt valami történni fog, ami mindennek véget vet. Mindenki táncol, mindenki énekel, mindenki ünnepel… s ekkor sötétségbe borul az összejövetel. Elment az áram. De így nem érhet véget egy lakodalom. Gyertyát, aggregátort, zenét! Aztán a fejetlenség csillapodása után, valami sokkal drámaibb fojtja el csírájában a hangulatot. Laura lánya eltűnt.

A film, amit az előzetes ígért, itt kezdődik. Hol van Irene? Miért rabolták el? A váltságdíjat követelő SMS-t miért kapja meg Laura és egykori szerelme, Paco felesége is? Milyen feszültség lappang a család és a barátok között? Milyen érzések vannak még mindig Laura és Paco között? Milyen titkuk van? Hát úgy tűnik, ezt mindenki tudja. De ahhoz, hogy te is megtudd, nincs mese, meg kell nézned Asghar Farhadi nyolcadik nagyjátékfilmjét. Sajnos ennél többet nem árulhatok el, már az eddigiek is többet mondanak, mint maga az előzetes. Annyit azért mindenképp el kell mondanom, hogy a „Mindenki tudja” megérdemli a figyelmeteket. Penélope Cruz talán még sosem volt ennyire elesett és sebezhető. Javier Bardem ismét a nagybetűs férfi. Egyszerre megingathatatlan, céltudatos, mégis tengernyi érzelmet vonultat fel a játékidő alatt.

S ahogy Ricardo Darín feltűnik a színen, még nagyobb mélységet ad az eddig felszínre törő érzelmeknek. Magatehetetlensége egyszerre vált ki rokonszenvet, szánalmat és ellenérzést az emberből. A remek színészi alakítások mellé Farhadi tökéletesen teremti és adagolja a feszültséget. Ugyan mindez lassan, mediterrán módon bontakozik ki, de egy álmos januári este sokkal kevesebb lenne a „Mindenki tudja” nélkül.

Korrektúra: Georgiadisz Leonidas


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés40 Votes
51
Mindenki tudja
Összességében
A Mindenki tudja egy emberrablás személyes következményeit dolgozza fel, ahol a történések miatt régi sebek szakadnak fel, mindezt azonban, a remek színészi alakítás ellenére, kissé felületesen közelíti meg, ez viszont nem tartja vissza attól, hogy egy izgalmas és elgondolkodtató thrillert láthassunk.
Pozitívumok
Remek színészi alakítások
A zene észrevétlenül segíti a képet
“Színes, szagos”
Negatívumok
Lesz, aki túl lassúnak ítéli majd meg a filmet
Lehettek volna még árnyaltabbak a főbb karakterek
70
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...