A kezdetben volt egy képregény: Simon Stålenhag Mesék a hurokból című könyve. Majd létrejött egy sci-fi sorozat azonos címmel. Eddig még nem ugrunk fel ültő helyünkből. Aztán nézni kezdjük a sorozatot, és ha nem olvastuk el a könyvet, akkor feltesszük magunknak a kérdést: Ez most mi? És ez a kérdés nem is olyan elveszett, mint ahogy azt gondolnánk. Ugyanis mi egy sci-fire „ültünk be és néhány elemét eltekintve nem egy sci-fi tekint vissza ránk. De akkor mi?
A felvetés eléggé sci-fis, sőt, klasszikus sci-fiket idéz. Van egy kisváros, ahol vagy inkább, ami alatt ott a Hurok. Ennél nem is nagyon jutunk közelebb a megoldáshoz. Mi ez a Hurok? Ki tudja? Valami dolog, ami a jövőből marad ránk, vagy a múltból érkezik majd hozzánk. Az biztos, hogy valami különleges dologra képes. Megmondja az ember halálának időpontját, vagy kicseréli emberek testét. Na tessék, már megint egy sci-fi elem. Azt minden esetre lassan kitaláljuk, hogy a Hurkot kutató intézet és azok alkalmazottai lakják többnyire a várost, de legalábbis mi azokat ismerjük meg a sorozatból.
De még mindig nem derült ki, hogy mi ez. Nem baj nézzük tovább. Ahogy fogynak a részek úgy leszünk figyelmesek arra, hogy az epizódok szereplői ismerik egymást. Aki az előző részben főszerepet játszott, az itt statisztaként bukkan fel. Egy robot léte, mely részek óta botorkál a parkban az egyik epizódban értelmet nyer. Tehát a részek összefüggnek, gondolhatnánk. De ez sem igaz. Az epizódok közötti kötelék halvány, nem jelentős, és főként csak érintőleges dramaturgiai szerepe van. Akkor az akció. Talán abban rejtezik a sci-fiség, várhatnánk reménykedve, de ebben a sorozatban még keresve sem találunk izgalmakat. Akkot miért sci-fi. Talán pár robot és néhány különleges jelenség miatt? Igen. Ettől sci-fi.
A válasz egyaránt örvendetes és elszomorító. Örvendetes, mert egy régmúlt sci-fi emlékét idézi. A gondolkodós sci-fi korszakát, Asimov, Lem gondolkodós novelláinak korszakát, ahol nem a látvány és főként nem a technológia kihangsúlyozása volt a lényeg, ahol a sci-fi nem mint főszereplő, hanem mint háttér adott keretet olyan kérdések feszegetésére, mint hogy mi az értelme az életnek, és mi van akkor, ha a világ összes ideje a miénk. Ez a sorozat a sci-fi ezen vidékére kalauzol el bennünket. Akkor élvezzük igazán, ha lemondunk arról, amit egy sci-fitől manapság elvárnánk. Nincs rohangálás, izgalom is alig. Van viszont nem egy felfedezni váró kérdés, mely gondolkodást igényel. Akkor ez egy filozófiai sci-fi antológia? Tesszük fel újra a kérdést.
Hát nem. Mert meg kell vallani, a sorozat soha nem megy túl mélyre a kérdések boncolgatásába. Megmutat egy érdekesnek tűnő élethelyzetet, felvet egy kérdést, bedobja a főszereplőket a történet közepébe és megnézi, hogy mire képesek egyedül segítség nélkül. A történeteteknek sokszor nincs valódi vége, megoldása. Csak úgy lebeg a levegőben a kérdés, és néha a mélypont közepén fejeződik be a sztori. Mindezt téli halvány-szürke háttérben. Mert meg kell hagyni, a sorozatnak van hangulata. Nem is elhanyagolható. Skandináv érzet lengi be a képeket. Hófoltok, eső, de legalábbis hideg. Hogy kinek kell ez? Annak, aki szeret egy kissé lírai, sok leírással és elmélkedéssel teli antológiával belesüppedni egy téli estén a karosszékébe és melankolikus hangulatban csak hagyni, hogy átitassa az embert egy hangulat.
Ez a sorozat ugyanis egy hangulat. Nem sci-fi, holott annak tűnik. Nem filozófia, holott az is van benne. Ez egy hangulat. Egy vers, melynek nem mondanivalója van, hanem inkább feelingje. Aki ezért ül le a képernyő elé, az nem fog csalódni. Minden más esetben igen. Hogy elkerülendő legyen a „Hát ez mi volt?” felháborodott kérdés kirobbanása, érdemes a sorozat előtt elmerengeni a szerző Stålenhag képein (https://www.simonstalenhag.se/), melyek döbbenetesek, szépek, szomorúak, elgondolkodtatók, melankolikusak, évszázadok eseményeit mesélik el egyetlen állóképben. A Mesék a Hurokból sorozat ugyanis nem más, mint egy festő, grafikus művész festményeinek televízióban megjelenő illusztrációja. Ezeket a képeket meg kell nézni, és akkor érteni fogjuk a sorozatot. Sőt, talán tetszeni is fog. De a képek nélkül csak az a kérdés visszhangzik majd bennünk, hogy „Akkor ez mi is volt?”
