Hazárd megye „kőagyú” lordjai bankot robbantanak!
Steven Soderbergh eredetileg azért kapta meg a Logan Lucky forgatókönyvét, hogy ajánljon hozzá egy megfelelő rendezőt. Aztán elolvasta, és úgy döntött, az lesz a legjobb, ha ezt most szépen megtartja magának, és visszatér korai nyugdíjazásából.
Miután Jimmy Logan (Channing Tatum) labdarúgó karrierét egy sérülés összetörte, a jó szándékú fickó építkezési munkásként tengődik, miközben igyekszik elég figyelmet fordítani néhai feleségétől, Bobbie Joe-tól (Katie Holmes) született kislányára, Sadie-re (Farrah Mackenzie). Aztán egyik napról a másikra kirúgják a cégtől, Bobbie Joe meg bejelenti, hogy új férjével, Moody-val Lynchburgbe költöznek, akadályt gördítve ezzel Jimmy és Sadie apa-lánya kapcsolata elé. Ha pedig mindez nem lenne elég, a gazdag és beképzelt üzletember, Max Chilblain (Seth MacFarlane) gúnyt űz Jimmy félkarú, bocsánat, félkezű testvéréből, Clyde-ból (Adam Driver), aki Irakban hagyta ott egyik végtagját. Több sem kell, Jimmy karfiolt kiált, márpedig mind tudjuk, ez mit jelent. Pikkpakk kikerül a hűtőre a rablók tízparancsolata, Jimmy pedig felvázolja tervét Clyde-nak: felhasználva Jimmy ismereteit a Charlotte Motor Speedway-ről, megfúrják a belső, pénzszállító csőpostát, és meglépnek a bevétellel. Ez persze egyedül nem fog menni, ezért bevonják a buliba csinos nővérüket, Mellie-t (Riley Keough) és a hírhedt széftörőt, Joe Banget (Daniel Craig). Ez így mind szép is volna, ám akad egy bibi: Joe Bang éppen a sitten ül, és néhány hónap múlva szabadul, ezért nem akar rossz fát tenni a tűzre. A Logan-testvéreknek így aztán nemcsak a versenypálya kifosztására, de Joe kiszabadítására és lehetőség szerint feltűnés nélküli visszajuttatására is cseles tervet kell szőniük, nem feledkezve meg közben egy percre sem a Logan-családot sújtó legendás átokról.
Adott tehát egy Ocean’s-film öltönymentes, barkács verziója, puccos városok helyett a keleti-parti vidékkel és annak egyszerű, fura akcentussal beszélő embereivel. Épeszű ember felteszi magának a kérdést: működhet ekkora őrültség? Már hogy a fenébe ne! A Logan Lucky-ról úgy lehet a legjobban véleményt formálni, ha egyenként megnézzük a dimenziókat, amikben ez a film gondolkozik. Először is szól egy rablásról. Az ötlettől kezdve a megvalósításon át a következményekig. Bár a Logan-testvéreknek nem áll rendelkezésükre sem tőke, sem a legmodernebb kütyük, de leleményességgel meg némi hely- és emberismerettel oly’ profi módon viszik véghez a Charlotte Motor Speedway kifosztását, hogy egy profi bűnöző is csak elismerően bólinthat. Másodsorban ez egy vígjáték, annak is a szatirikusabb válfajából. Telis-tele csipkelődéssel, remekül kihasznált helyzetkomikummal és csupa olyan jelenettel, amit csak egy igazán klasszikus vígjáték mer meglépni – lásd a bomba képletét. Semmi szükség rá, nyugodtan tovább lehetne menni nélküle, de nem. Elsütik. És ettől lesz olyan szórakoztató a Logan Lucky. Arról már nem is beszélve, hogy ebben a filmben van talán minden idők egyik legviccesebb aktuálirodalmi kikacsintása is.
A film tehát hozza azt, ami egy ilyen kaliberű rendezőtől és színészgárdától egy rablós-vígjáték keretein belül elvárható. De nem áll meg itt. Kihasználja a majdnem kétórás játékidő minden percét, és olyan finomságokkal ajándékozza meg a nézőt, amire – legalábbis ezen műfajon belül – kevés film képes. Nem fél komolyabb kérdéseket is felvetni, de közben egy percig sem tolakodó, nincs az az érzésünk, hogy olyan témákat dörgöl az orrunk alá, amikről nap mint nap ezerszer hallunk, és nem éppen egy vígjáték alatt akarjuk ezt most feszegetni. Gondolok itt arra a megannyi apró társadalomkritikára, odabökésre, ami megbújik a filmben. A „világtól elvágott” Jimmy, akinek a telefonját kikapcsolta a szolgáltató, internetet nem igazán használ, a közösségi médiáról meg talán azt sem tudja, mi az. És pont ennek köszönhető, hogy a jardok számára egy lenyomozhatatlan fantom. Vagy, hogyan gúnyolja ki a dúsgazdag és beképzelt Max Chilblain Clyde-ot, nem tudva, hogy a babonásabbik Logan Irakban hagyta ott kezét.
A Logan Lucky pont olyan, mint hősei, akik először egyszerűnek, már-már butácskának tűnnek, a végére azonban mi sem világosabb, mint az, hogy ez a film okos. Nagyon okos. Nem egy szimpla rablós film, ahol a szedett-vedett, összeszokatlan banda behúzza a nagy pénzt, hanem ad valami többet. Megvan benne minden, ami egy legendás rabláshoz kell, de közben összetört embereket tud úgy bemutatni, hogy minden nehézségüket átérezzük, megszeretjük őket, és mégis teljesen komolytalanul tudjuk őket venni.
A remek filmélményen már csak egyetlen dolog javíthatott volna: ha az iskolákban nyugat-virginiai akcentussal tanulnánk az angolt. Ha hihetünk az előzetesnek, a magyar szinkron majd „parasztos” szóhasználattal igyekszik kompenzálni szinkronszínészeink e téren való hiányosságait. Reméljük, ez nem ront a film nézhetőségén, mert a Logan Lucky-t kár kihagyni.
