hétfő, május 20, 2024

Amszterdam kritika (Amsterdam, 2022) – Keserű sztárparádé

David O. Russel A harcos, a Napos oldal vagy az Amerikai botrány című alkotásaival egyértelműen a sikeres rendezők táborát erősíti. Legújabb filmjébe annyi A-listás sztárt hívott meg, amilyet nagyon ritkán tapasztalhatunk filmnél.

Burt (Christian Bale – A gépész, Batman trilógia), Harold (John David Washington – Tenet, Malcolm és Marie) és Valerie (Margot Robbie – A Wall Street farkasa, The Suicide Squad) az első világháború környékén köt szoros barátságot. Az útjuk különválik, ám egy rejtélyes gyilkosság évekkel később ismét összehozza őket.

Az Amszterdam nyitánya, és első harmada egészen élvezhető minőséget képvisel. A párbeszédek, a karakterek közti viszonyok megismerése, a poénok, gyakorlatilag minden jól működik. A gond az, hogy ez a film többi részéről nem mondható el. A cselekmény egyszerűen végig egy mederben úszkál, és igazából nem halad semerre. Azt hihetné az ember, hogy valamilyen szövevényes összeesküvés bontakozik majd ki ebből, de a szereplőink csak vándorolnak A-ból B-be, beszélgetnek, majd ismét barangolnak. Emiatt pedig a mozi felétől már gyakran pozíciót kellett váltanom a moziszékben, mert azt vettem észre, hogy egyszerűen unom a filmet.

Amszterdam kritika
(B-J): Rami Malek, mint Tom Voze; Anya Taylor-Joy, mint Libby Voze és Margot Robbie, mint Valerie Voze az Amszterdam című filmben. Kredit: © 2022 20th Century Studios.

Nagyon fura élmény volt, hiszen amikor ennyi sztárt látunk a vásznon, azt hihetnénk, hogy az egyenes út a minőség felé. Christian Bale, John David Washington, Margot Robbie, Chris Rock, Rami Malek, Robert de Niro, Anya Taylor-Joy és még Taylor Swift is tiszteletét teszi. Velük nincs is baj, mindenki jól játszik. Ez a mozi a forgatókönyvön csúszott el egyértelműen. A rendező érezhetően egyfajta társadalomkritikát is meg akart fogalmazni, és ráhúzni a 30-as évek világára, érzékeltetve, hogy bizony vannak örökérvényű dolgok, amik az idővel sem változtak. Végig érződik ez a gazdagokat kifigurázó társadalomkritika, de valójában ez sem igazán elég ütős.

Amszterdam kritika
Robert De Niro, mint Gil Dillenbeck tábornok az Amszterdam című filmben. Kredit: © 2022 20th Century Studios.

Ritka, hogy egy mozi ennyire ne működjön semmilyen szinten. Egy kicsit jobban odafigyelve a forgatókönyvre, lehetett volna egy jó kis neo-noir, humoros, mégis feszült mozi ez, a rejtélyt sokkal szövevényesebb módon kibvontva, de a rendező megelégedett egy felszínes, érdektelen storyline-al. Két dolgot tudnék mondani a színészi teljesítményeken kívül, ami kicsit menti az összeképet, az pedig a fényképezés, illetve a zenei aláfestés. De sajnos, ha az ember, egy több, mint két órás mozira beül, ahol ennyi színészóriást lát a vásznon, ez édes kevés. A sok mellékszál, és ennyi karakter megfeküdte a film gyomrát, és valahol félúton teljesen letért a jó ösvényről. Kár érte, pedig kiváló ügynök lehetett volna.

Amszterdam kritika pontozó thumbnail
Amszterdam (Amsterdam, 2022)
Összességében
Van, amikor a nagy nevek sem elegek ahhoz, hogy kompenzáljanak egy silány forgatókönyvet.
Rendezés
5
Színészi alakítás
8
Forgatókönyv
4
Fényképezés
8
Filmzene/Hang/Effektek
7
6.5

Friss

A böllérek uralmát előbb vagy utóbb vérbe fojtják – A rezsim minisorozat (The Regime, 2024 – HBO Max) kritika

A filmesek mindig is szerették kiparodizálni és pengeélre állítani a diktátorokat és rendszereiket. Az...

Egy egyáltalán nem átlagos életrajzi film a reggea királyáról – Bob Marley: One Love (2024) kritika

Hogyan lehet egy alkotás egyszerre hiánypótló és egydimenziós? Erre a kérdésre ad választ a...

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...
Nagy Norbert
Nagy Norbert
Hello, Norbi vagyok! Kiskorom óta rajongok a filmekért, sorozatokért. Műfajtól függetlenül, bármit megnézek, és szeretem utána kifejteni a véleményem róluk. Kritikáim írásban és videó formájában is megjelennek általában.

Hasonlóak

A böllérek uralmát előbb vagy utóbb vérbe fojtják – A rezsim minisorozat (The Regime, 2024 – HBO Max) kritika

A filmesek mindig is szerették kiparodizálni és pengeélre állítani a diktátorokat és rendszereiket. Az...

Egy egyáltalán nem átlagos életrajzi film a reggea királyáról – Bob Marley: One Love (2024) kritika

Hogyan lehet egy alkotás egyszerre hiánypótló és egydimenziós? Erre a kérdésre ad választ a...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...