A Scary Stories to Tell in the Dark egy három kötetes könyvsorozat, amely több kis különálló történetet foglal magába. Szám szerint nyolcvankettő, gyerekeknek készült mini horror sztori van benne, amik között vannak jobbak és gyengébbek is. Guillermo del Toro-nak pedig egy-két történet megmozgatta fantáziáját és úgy döntött, hogy ezeket a kedvenceit felfűzi egy kerettörténetre. Ez lett a Lidérces mesék éjszakája, amely bárcsak ne készült volna el. A hatvanas évek végén járunk egy kisvárosban Mill Valleyben, ahol van egy urbán legenda a Bellows családról, akiknek a lánya Sarah több gyermek eltűnésért volt felelős, valamint egy könyv megírásáért, amelyben nagyon sok rémisztő történetet található. Ezt az olvasmányt találják meg Stella (Zoe Margaret Coletti) és barátai, miközben a gonosz Tommy (Austin Abrams) elől menekülnek. Ez pedig elszabadít egy gonosz entitást, amely mesékkel gyilkol és megállíthatatlan…
A történet magában nem is lenne rossz, ha maga a kivitelezés nem rontaná el az összképet. Az első nagy hiba a rendező, André Ovredal személye, aki eddig többnyire középszerű horrorfilmet rendezett és ez nagyon érződik is produkción. Az egész nem áll össze egy koherens egésszé. Továbbá az alacsony költségvetés sem könnyítette meg a készítők dolgát, hiszen a vizuális effeketek terén is nagyon kilóg a lóláb. Ami tovább rontja a film túlélési esélyeit, hogy megpróbálták fókuszcsoportozni az alkotást, aminek az lett a vége, hogy tizenkét éves korhatárnak ijesztő lett a tizenhatos korhatárnak pedig nem, így pedig sajnos két szék közé a földre estek, mert a végeredmény pont emiatt semmilyen lett. De a legnagyobb hiba a marketingben keresendő, ugyanis az előzetesek konkrétan mindent ellőttek. Nem hagytak semmi meglepetést a mozira, aki látta az előzetest az látta a filmet is. Del Toro, mint forgatókönyvíró és producer ténykedett ezen a mozin és meg kell hagyni, hogy a tőle várható színvonalat hozta, bár nem erőltette túlzottan meg magát, hiszen a Scary Stories to Tell in the Dark illusztrációs könyv alapján készítették el a lényeket. Meg kell hagyni, hogy az alapanyagban volt potenciál és egy részét sikerült jól kidolgozni. Vannak benne ötletes lények és néhány hatásos halál is, de a többinek se íze, se bűze, a nagy befejezésről nem is beszélve, ahol több ponton is ellentmond magának a történet és letaglózóan lapos is.
A szereplők sem sikerültek túl acélosra, talán a főszereplő Zoe Margaret Coletti és az édesapját játszó Dean Norris nyújtanak a többi színészhez képest kiemelkedő alakítást, de náluk sem érezni azt, hogy nagyon komplex karaktereket kellett volna eljátszaniuk. Akiknek, viszont még ezt a minimális szintet sem sikerült abszolválniuk, azok Austin Abrams és Gil Bellows, aki a „fogyatékos” sheriffet játssza. Abrams annyira irritálóan ripacs, hogy legszívesebben az ember újra járatná vele a színész sulit kétszer is. Bellows pedig olyan szintű irracionális döntéseket hoz, hogy a néző ujjongva tapsol, amikor megkapja érte a méltó jutalmát. A többiek pedig annyira haloványak, hogy említésre sem méltóak, viszont le a kalappal Troy James előtt, aki az egyik lényt – a Megbicsaklott embert – alakítja. Amit művel a testével tényleg hátborzongató és az ő jelenetei talán a leghatásosabbak. A Lidérces mesék éjszakája egy helyenként elvétve szórakoztató és hatásos darab, de zömében inkább fárasztó és unalmas. Egy hatalmas kihagyott ziccer, ami ugyan fiataloknak készült, de akkor már vannak ennél jobb filmek a palettán. A magyar szinkron pedig nem, hogy segítene rajta, de még idegesítőbbé teszi az egész élményt az elbaltázott magyar szöveggel és a generikus, színtelen szinkronhangokkal.
