Az Overlord című filmre még akkor figyeltem fel, amikor az még a Cloverfield franchise folytatásaként volt számon tartva. Később aztán, valószínűleg a The Cloverfield Paradox keszekuszasága és negatív kritikai fogadtatása miatt végül úgy döntött a stúdió, hogy inkább különálló alkotásként küldik moziba. Ezután a lelkesedésem kissé visszaesett, mert hatalmas rajongója vagyok a Cloverfield-filmeknek, de mivel az alapötlet önmagában is tetszetős volt, így vártam a november végi hazai premiert. Csakhogy az, valamilyen okból kifolyólag sajnos elmaradt. Az amerikai megjelenést követően azonban nem voltam rest bevizsgálni ezt a háborús filmbe oltott, náci zombis, majdnem Cloverfield mozit.
Az Overlord sztorija pár órával a történelmi jelentőségű normandiai partraszállás előtt veszi kezdetét. Egy csapat amerikai katona azt a feladatot kapja, hogy ejtőernyővel landoljanak egy franciaországi kis faluba, ott pedig pusztítsanak el egy rádióállomást, ezzel elvágva a kommunikációs útvonalat. De a csapat gépét lelövik és csak néhányuk éli túl a zuhanást, és ha a nácik túlereje nem lenne elég, még néhány zombiszerű teremtmény is megnehezíti a dolgukat.
Szeretném már rögtön az elején azzal kezdeni, hogy az Overlord egy elég költséges B-film lett. És ezt most abszolút pozitívumként értem. Hatalmas nagy pacsi jár ugyanis J.J. Abrams-nak és az egész Paramount stúdiónak azért, hogy az Overlord ebben a formában elkészülhetett és bemutatásra kerülhetett. Habár a 30 millió dolláros büdzsé hollywoodi viszonylatban nem mondható kifejezetten soknak, de ha egy olyan filmre áldoznak ennyit, amiben nácikat és zombikat aprítanak néha tényleg gyomorforgató módon, az már önmagában is dicséretet érdemel. És ez az Overlord legnagyobb erőssége, hogy akkor a legjobb és legélvezetesebb, amikor nem is akar másnak tűnni, mint egy agyatlan B-film. Ez pedig kifejezetten az utolsó fél órára érvényes, amikor esztelen gyilkolászásba kezd a film és hullanak az emberek és fröcsög a vér.
A negatívum viszont ott kezdődik, hogy erre nagyjából a 103 perces játékidő hetvenedik percéig kell várni. És az odáig vezető út nincs végig izgalmakkal és feszültséggel teli pillanatokkal kikövezve. Ennek ellenére túlzás lenne azt mondani, hogy a cselekmény unalmas, de az biztos, hogy körülbelül féltávon kissé leülnek az események. Ebben valószínűleg az alacsony költségvetés is közrejátszahott, mivel ez a középső harmad tulajdonképpen egy helyszínen, egy kis házban játszódik. Amit még negatívumként lehet felróni az Overload-nak az az, hogy habár összeségében szimpatikusak a főbb szereplők, érdemben izgulni egyikőjükért sem lehet igazán és a forgatókönyv is elég kiszámítható mederben csordogál végig. Ráadásul olyan fejfájdító hülyeségek is bele kerültek, mint amikor az egyik katona egy, a náciknál talált, ismeretlen eredetű vegyülettel próbálja menteni halott(nak hitt) társa életét, holott ekkor már pontosan tudta, hogy milyen beteg kísérletek folynak…
Technikai részről viszont megint dicsérném az alkotást, mert az elején bemutatott repülőgép baleset, valamint az azt követő ejtőernyős ugrás a visszafogott gyártási költségekhez képest igazán pofásra sikerült. Egyedül talán az egyik karakter átváltozásánál lógott csak ki a lóláb. Az Overlord-ban a számítogépes effektusok mellett hagyományos, épített maketteket és bábukat is alkalmaztak, amit számomra külön öröm volt látni, mert kölcsönzött a filmnek egy “régies” hangulatot. Végszóként még szeretnék kitérni arra, hogy látom miért lehett volna ez is egy újabb Cloverfield film és merre vihették volna tovább a franchise-t vele, de végül örülök, hogy a The Cloverfield Paradox után nem kavarták tovább a szálakat és az Overlord megmaradt különálló alkotásnak, mert önmagában, mindenféle univerzum építés nélkül is remek szórakozást nyújtott.
Időközben pedig kiderült, hogy a film márciusban idehaza is megjelenik, a Bontonfilm Magyarország forgalmazásában.
