Gyermekkorának édes-bús történetét vitte vászonra Belfast című filmjében Kenneth Branagh, aki 9 éves volt, amikor megkezdődött Észak-Íroroszágban a Troubles (kb. Bajok) nevű időszak, azaz a katolikus írek és protestáns lojalisták közötti feszültség eszkalálódása.
Branagh családjának el kellett hagynia Belfastot, mert a korábban oly békés város már nem volt többé biztonságos. A színész-rendező évtizedeken át készült arra, hogy megjeleníti ezt a korszakot, és most érkezett el a megfelelő pillanat.
Amikor a Deadline magazin arról kérdezte, hogyan élte meg ezeket az éveket, így válaszolt: „Nagyon egyszerűen. Az élet először boldog volt, aztán meg már nem. Azt helyeztem a film középpontjába, hogy megmutassam, mennyire törékeny volt ez az állapot, mert engem gyerekként teljesen összezavart. Ugyanazok az emberek, ugyanaz az a város, ugyanazok az utcák, aztán órákon belül minden a feje tetejére állt. Az ember hirtelen ostromállapot közepén találta magát. Rémisztő élmény volt, hogy az egyensúly állapotából milyen egyszerűen és gyorsan földrengésszerű változások következhetnek be.”
A film már most hatalmas siker, több Oscar®-ra is esélyesnek tartják, és a kritikusok kiemelik, hogy a helyenként igen komor történetet mennyire áthatja a humor. Branagh-nak erre az a válasza, a viharos évszázadokat átélt íreknek az a stratégiája, hogy tudni kell sírva nevetni.
