Ipari zajjal elszigetelve: Outsiders (2022) kritika

Az Outsiders (Kívülállók) című táncprodukción jártunk a Trafóban. Szeri Viktor alkotásában Farkas Gergő Dávid, Juhász Adél, Vass Imre és Vavra Júlia állt színpadra egy olyan előadásban, amely a lehetséges értelmezések széles tárházát kínálta a nézőknek.

Valójában állni szinte egy pillanatra sem láthattuk a táncosokat, forogtak, zakatoltak az előadás teljes hossza alatt. Megszemélyesítették a gépeket, melyeknek a hangja betöltötte az előadóteret, és már az első percekben, amikor még üresen sötétlett a színpad, betöltötte a közönség fejét is. Ebben a gépzajban kezdtek keringeni a táncosok, mint a fogaskerekek: először társaiktól távol, majd összekapcsolódva, egymáson elgördülve, heverve, „akár egy halom hasított fa”, szorítva, nyomva, összefogva egymást, ahogy József Attila megfogalmazta. Majd ruhát és végtagot tépve mozdultak tovább hol egyedül, hol láncba rendeződve.

Az ütemes, gépies zene, az éles váltásokkal operáló fénytechnika és a gyakran gépies táncmozdulatok egyaránt a hétköznapi valóságon kívül állóvá tették a táncosokat és nézőiket. Mintha a Csepel Művekben vagy a Szentivánéji álom erdejében tennénk furcsa, lidérces éjszakai kirándulást. Helyileg és minden más tekintetben is a mainstreamen kívül, attól ipari zajjal elvágva.

Mint Szeri Viktor a Trafó honlapján adott interjújában elmondta, az alkotói folyamat során bizonyos kereteket felállított ugyan, de alapvetően szabadságot biztosított a táncosoknak és a zenéért felelős Molnár Andrásnak is. A próbákon megszületett mozgásokat aztán beemelték a nagyrészt improvizált produkcióba. Az interjúból kiderül, hogy a fent leírt értelmezéstől teljesen eltérő jelentést szándékozott átadni az alkotó és csapata: őket a kiégés-hangulat, az útkeresés és a társas kapcsolatok témái foglalkoztatták. De ahogy Szeri Viktor fogalmaz a külföldi fellépésekkel kapcsolatban, “mindenhol teljesen más olvasata van az előadásoknak, ami rettentő izgalmas” – nos, a szerdai fellépés alapján úgy tűnik, ehhez még csak ki sem kell mozdulni az országból.

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Szőnyei András
Szőnyei András
Sziasztok, Andrisnak hívnak. Mindig is szerettem írni, gyerekkoromban és aztán még sokáig leginkább fociról. Az utóbbi időben szépirodalmi téren próbálkozok, itt pedig kulturális témákban fognak születni cikkeim.

Hasonlóak

A kísértetek és a többiek: A nagy Ibsen-vizsga avagy sehol sem jobb a szobalevegő (2022) kritika

A Kísértetek, a Solness építőmester és a John Gabriel Borkman című műveket fűzték össze...

Szerényi Szabolcs: Éhség – Könyvajánló

A magyar nyelv szépsége, hogy a legtöbb szavunkat egészen változatosan tudjuk használni. Ha az...

Egykutya (2020): Színdarabkritika

Amikor kisétáltam úgy hatvanad magammal a Battyhány örökmécseshez – ide nyílik a HPS Kultszalon...