Ipari zajjal elszigetelve: Outsiders (2022) kritika

Az Outsiders (Kívülállók) című táncprodukción jártunk a Trafóban. Szeri Viktor alkotásában Farkas Gergő Dávid, Juhász Adél, Vass Imre és Vavra Júlia állt színpadra egy olyan előadásban, amely a lehetséges értelmezések széles tárházát kínálta a nézőknek.

Valójában állni szinte egy pillanatra sem láthattuk a táncosokat, forogtak, zakatoltak az előadás teljes hossza alatt. Megszemélyesítették a gépeket, melyeknek a hangja betöltötte az előadóteret, és már az első percekben, amikor még üresen sötétlett a színpad, betöltötte a közönség fejét is. Ebben a gépzajban kezdtek keringeni a táncosok, mint a fogaskerekek: először társaiktól távol, majd összekapcsolódva, egymáson elgördülve, heverve, „akár egy halom hasított fa”, szorítva, nyomva, összefogva egymást, ahogy József Attila megfogalmazta. Majd ruhát és végtagot tépve mozdultak tovább hol egyedül, hol láncba rendeződve.

Az ütemes, gépies zene, az éles váltásokkal operáló fénytechnika és a gyakran gépies táncmozdulatok egyaránt a hétköznapi valóságon kívül állóvá tették a táncosokat és nézőiket. Mintha a Csepel Művekben vagy a Szentivánéji álom erdejében tennénk furcsa, lidérces éjszakai kirándulást. Helyileg és minden más tekintetben is a mainstreamen kívül, attól ipari zajjal elvágva.

Mint Szeri Viktor a Trafó honlapján adott interjújában elmondta, az alkotói folyamat során bizonyos kereteket felállított ugyan, de alapvetően szabadságot biztosított a táncosoknak és a zenéért felelős Molnár Andrásnak is. A próbákon megszületett mozgásokat aztán beemelték a nagyrészt improvizált produkcióba. Az interjúból kiderül, hogy a fent leírt értelmezéstől teljesen eltérő jelentést szándékozott átadni az alkotó és csapata: őket a kiégés-hangulat, az útkeresés és a társas kapcsolatok témái foglalkoztatták. De ahogy Szeri Viktor fogalmaz a külföldi fellépésekkel kapcsolatban, “mindenhol teljesen más olvasata van az előadásoknak, ami rettentő izgalmas” – nos, a szerdai fellépés alapján úgy tűnik, ehhez még csak ki sem kell mozdulni az országból.

Friss

Kopogás a kunyhóban kritika (Knock at the Cabin, 2023): Kipp-Kopp

M. Night Shyamalan az egyik legnagyobb kérdőjel Hollywoodban. Tehetsége kétségtelen, hiszen olyan klasszikusok fűződnek...

„Hollywood mára elmerült önmaga kényeztetésében” – mondja a sikerrendező

Miközben a nagy stúdiók igyekeznek biztosra menni, és sok esetben használt ötletekből építkező sorozatokban,...

Közös nevező: Farkas Attila és Farkas Éva kiállításán jártunk

2021-ben nyitotta meg kapuit a Bura Károly Galéria. Itt élt a híres prímás, Bura...

Alice Határországban kritika (Alice in Borderland 2022, Netflix) – Meglehet-e menekülni a haláltól?

Életre halálra szóló játékok. Logika, kitartás, csapatmunka és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki...
Szőnyei András
Szőnyei András
Sziasztok, Andrisnak hívnak. Mindig is szerettem írni, gyerekkoromban és aztán még sokáig leginkább fociról. Az utóbbi időben szépirodalmi téren próbálkozok, itt pedig kulturális témákban fognak születni cikkeim.

Hasonlóak

A kísértetek és a többiek: A nagy Ibsen-vizsga avagy sehol sem jobb a szobalevegő (2022) kritika

A Kísértetek, a Solness építőmester és a John Gabriel Borkman című műveket fűzték össze...

Szerényi Szabolcs: Éhség – Könyvajánló

A magyar nyelv szépsége, hogy a legtöbb szavunkat egészen változatosan tudjuk használni. Ha az...

Egykutya (2020): Színdarabkritika

Amikor kisétáltam úgy hatvanad magammal a Battyhány örökmécseshez – ide nyílik a HPS Kultszalon...