Van abban valami, amikor a jókislány és a rosszfiú menthetetlenül vonzódik egymáshoz, kutya-macska játékba kezdenek, majd a végén rengeteg gondot és bajt leküzdve összejönnek. Ez nem a spanyol viasz, rengeteg ilyet olvastunk és láttunk is már a történelem során és igen, imádjuk! Ott van például a Dirty Dancing (1987), a Kegyetlen játékok (1999), A nulladik óra (1985), a Grease (1978), a 10 dolog amit utálok benned (1999), a Séta a múltba (2002) és még napestig sorolhatnánk a hasonló filmeket és sorozatokat. A különbség talán a fent is említett filmek és a Gyönyörű sorscsapás vagy épp a Miután sorozat között, hogy a felsoroltak kultfilmnek számítanak, míg a mostaniak csak felejthetőek vagy annál is rosszabbnak…
A Gyönyörű sorscsapás Jamie McGuire azonos című new adult (fiatal felnőtteknek szóló) regényéből készült, aminek persze megvan a maga rajongó tábora, ráadásul a Sorscsapást még 3 regényen át folytatták. A történet szerint Abby Abernathy (Virginia Gardner – Runaways) most kezdi a főiskolát, és feltett szándéka tanulmányaira koncentrálni és új életet kezdeni. Tervei azonban füstbe menni látszanak, amikor találkozik Travis “Veszett Kutya” Maddoxszal (Dylan Sprouse – Apafej és Palvin Barbi pasija), a rosszfiú imázsú bunyós sráccal, aki egyben a lányok kedvence a kampuszon. Travis megtestesíti mindazt, amit Abbynek kerülnie kell és kerülni is akar. A fiút azonban csak bátorítja és izgatja, ahogy Abby ellenáll sármjának, így hát egy kis fogadást ajánl neki, aminek következményeképpen szobatársak lesznek egy hónapra. Egyikük sem sejti ekkor még, hogy egymásban emberükre találtak…
Őszintén belegondolva, ezeket a könyveket nem könnyű megfilmesíteni, így a Kegyetlen játékokkal sikert aratott veteránnak is mondható Roger Krumble-t bízták meg a rendezéssel, aki a Miután összecsaptunk (Miután sorozat 2. része) filmet is több-kevesebb sikerrel vitte véghez. És hogy miért nem könnyű? Mert hacsak nem alkotnak olyan maradandót, mint például a romantikus szálnál maradva az Alkonyattal, -amit nem csak a könyv rajongói szerettek, hanem milliók világszerte-, akkor a könyvsorozat szerelmesei nagyobb valószínűséggel fogják utálni, sem mint szeretni a filmet: a kimaradt jelenetek, az átírt cselekmények, az eltérő párbeszédek vagy a számukra nem megfelelő casting miatt. S akik pedig amúgy sem rajongói ennek a műfajnak, nos őket meggyőzni az ellenkezőjéről mondjuk úgy, nem egyszerű.
A Gyönyörű sorscsapást ugyan az a producer páros Jonathan Deckter és Nicolas Chartier hozta tető alá, akik a Miután sorozatot is, így mindenkinek van –vagy pont hogy nincs – egy bizonyos fokú elvárása a filmmel kapcsolatban. És ha a Miutánnal kell összehasonlítanom, azt kell mondjam, hogy bár több helyen – szereplők, zene, játékidő, forgatókönyv- is látszik az alacsony költségvetés, nem is sikerült olyan rosszul. Az alapötlet egyébként egész jó – az ártatlan kislány nem olyan ártatlan nebáncsvirág mint általában és sok viccesebb szituációt és párbeszédet írtak bele, amitől egész jól forog a cselekmény. Ha eltekintünk a gyengeségeitől melyeket már korábban említettem és hogy összecsapták az egészet, valamint néha csak úgy értelmetlenül történnek az események, akkor azt mondhatjuk, hogy nem is lett olyan rossz. Mondjuk, őszintén szólva nem tudom megfejteni, hogy miért nem egyből streamingen debütált a nagyvászon helyett, ugyanis körülbelül annak a kivitelezésnek felel meg. És bár kellenek az ilyen és hasonló filmek a moziba, ennél azért jobb minőségre ácsingóznék és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. De remélem, hogy legalább a műfaj rajongói elégedetten jönnek majd ki a filmről, mert már forog is a második része a Dominikai Köztársaságban…
