Michael Myers egyike a legikonikusabb slasher karaktereknek. A Halloween franchise 1978-ban indult hódító útjára, hogy aztán a sikeres első rész után, kevésbé sikeres folytatásokkal gyarapítsák a műfajt. Azóta készült reboot is Rob Zombie jóvoltából, ám 2018-ban a mozikba került az új Halloween, amely koncepciója az volt, hogy eltörölje az összes addigi folytatást, és közvetlenül az első rész folytatása legyen. A 2018-as mozi igazán nagy sikert aratott, és már akkor lehetett tudni, hogy trilógiában gondolkodnak a készítők. Egy kis csúszással ugyan, de megkaptuk a második felvonást, a Gyilkos Halloweent.
A történet közvetlenül onnan veszi fel a fonalat, ahol az előző rész abbamaradt. Laurie és a kis csapata azt hiszi, hogy sikerült leszámolni Michaellel. Azonban a fehér maszkos tömeggyilkosnak mit sem árt, ha rágyújtanak egy komplett házat. Kiszabadul a tűz fogságából és folytatja, mintha mi sem történt volna. A kisváros egy emberként fog össze, hogy elkapják és örökre végezzenek Michaellel.
Nos, gyakorlatilag ez a rész hozza azt, amit úgy összességében az ember elvárhat tőle. Nyilván senki nem úgy ül be erre a filmre, hogy virtuóz cselekményvezetést lásson, és mély mondanivalóval távozzon a moziból. Amiben jó a Halloween új része abban nagyon, amiben viszont nem, abban bántóan nem.
A pozitívumokkal kezdeném, és elsősorban magukat a gyilkolásokat emelném ki. A slasher filmek legfontosabb esszenciáját sikerült hozni az alkotóknak, és igazán brutális, hentelős szekvenciákat rittyentettek a vászonra. Ebben a részben is bebizonyosodik, hogy bárki megpróbálhat elfutni Michael elől, ő azonban komótos tempójú sétával is tudja tartani a tempót.
A következő dolog, amit kiemelnék, az a múlt megidézése volt. Narratív szempontból kitűnően idézték meg az első részt, és ötletesen kapcsolták össze a mostanival.
Azonban a film sajnos nem tudta levetkőzni a műfajra általában jellemző hibákat. Sajnos ebben az alkotásban szinte mindenki annyira retardált és idióta, hogy azt nem lehet felfogni józan ésszel. Az áldozatok nagyrésze egybites aggyal rendelkezik, és az alapvető túlélési ösztön teljes hiányával küzd. Épp ezért sajnos néha többet nevet az ember, mint kéne. Persze, ez gyakori jelenség a slashereknél, de jó lenne néha olyan karakterekért szorítani, akik legalább megpróbálnak valami erőfeszítést tenni a túlélés érdekében. Rosszabbnál rosszabb döntések jellemzik őket, és ezt az ötletes gyilkolások sem kompenzálják.
A következő gondom az volt, hogy a Halloween filmek egyik elengedhetetlen hozzávalóját, a Jamie Lee Curtis által megformált Lauriet gyakorlatilag mellékszereplőnek léptették vissza. Nyilván egy szúrt sebbel a hasán senki nem hősködne ( bár ő megpróbálja), de az, hogy az előző rész főszereplőjét a film kilencven százalékában a kórházi ágyban látjuk vergődni, sajnos nem menő.
A Gyilkos Halloween hozta a trilógiák középső darabjaira jellemző alacsonyabb színvonalat. Egyes elemeiben jól működött, ám a hibái néha olyan bántóan gyermetegek voltak, ami miatt összességében nem tudott az előző részhez felnőni. A lezárás pedig felrakta a pontot az i-re. Persze, azért tudni kell a helyén kezelni a filmet, ezért sem mondanám ezt egy vállalhatatlan mozinak, de azért mindent nem bocsájthatunk meg neki. Reméljük, hogy a harmadik rész kicsit emel majd a szinten.
