A Marvel egy teljesen új formátumban próbálta ki magát, ezzel a különkiadással, ami a WandaVízió után is idegennek számít, és könnyen lehet, hogy pont a rajongók azok, akiknek egyáltalán nem fog bejönni ez a kísérletezés, pedig örömteli dolog, hogy képesek új irányokba nyitni és teszik ezt szórakoztatóan, izgalmasan. Még, akkor is, ha saját magukat, azért nem tudják, (vagy nem akarják), meghazudtolni.
Történetünk szerint, ami az azonos címet viselő képregényen alapszik, Ulysses Bloodstone halála után a család vezető nélkül marad. Viszont egy vezetőre nagy szükség lenne, hiszen Bloodstone-ék generációkon keresztül profi szörnyvadászok voltak, akik megvédték az emberiséget a különféle bestiáktól. Ahhoz, hogy kiderítsék ki érdemli meg azt, hogy az új elöljárójukká válasszák, úgy döntenek, hogy összehívják a legjobb vadászokat és egy különleges próba elé állítják őket. Ezek között felbukkan Jack Russel (Gael Garcia Bernal – Idő) és Elsa Bloodstone (Laura Donnely) is, aki a vérszerinti örökös lenne, de 20 éve otthagyta a családot.
Először is pár szót ejtenék, arról miben erős ez a tévéfilm. Atmoszféra teremtésben például, amiben sokat segít a fekete-fehér stílus is és korhű narráció a nyitójelenetben, ami rögtön megadja a hangulatot, és nem mellesleg a mű mindezekkel a stíluselemekkel kiválóan tiszteleg az Universal régi, klasszikus szörnyfilmes érája előtt. Emellett a fényképezés is egészen lenyűgöző. A rendezésen pedig nagyon látszik, hogy egyrészt iszonyatosan profi munka, pedig ezt az alkotást az a Michael Giacchino jegyzi, akit inkább zeneszerzőként ismerhetünk Hollywoodból. Másrészt pedig nagyon szembetűnő, Giacchino odaadása és rajongása a megelevenített korszak iránt. A színészek pedig mind hozzák a kötelezőt. Nem kiemelkedőek, de erről nem ők tehetnek, mert eléggé vékony figurákat kaptak. Amennyire lehet megtöltik őket élettel, azért. Viszont nem szenvedünk hiányt trancsírozásban, vérben és jumpscarekben sem. Ezáltal az egész alkotás kellően hátborzongató tud lenni.
A legnagyobb hibája viszont az, hogy a sztori klisés, papírvékony és faék egyszerű, de legalább szórakoztatóan van tálalva és akciót is kapunk eleget. Ami még negatívumként vethető a Marvel szemére, hogy ezzel bőven elindulhattak volna egy teljesen új irányba, amelynek tökéletes otthona lehetne a streaming platform. Ide kerülhetnének azok a művek, amelyeket nem mernek bemutatni a mozikban, különcségük vagy brutalitásuk miatt. Viszont sajnálatos módon nem születik meglepetés. A fejesek továbbra is biztonsági játékot játszanak. Ugyanis ez egy ugyanolyan tipikus Marvel-film egy nyitva hagyott lezárással, mint amiket már régóta nézünk, és pont emiatt érződik néhol, hogy túl sokat markol, de keveset fog.
Mindezek ellenére ez egy frissítő különkiadás, amely szórakoztató és a szörnyfilmek előtt való tisztelgésben is vérprofi és magával ragadó. Nem mellesleg pedig felülmúlja az Universalnak azon kudarcba fulladó próbálkozásait, mint például az új Tom Cruise nevével fémjelzett Múmia film, amivel egy modernizált szörnyfilmes univerzumot próbált építeni, a már említett stúdió. Ami azért nagy szó egy 52 perces tévéfilm esetében.
