Rengeteg olyan kényes téma létezik, amiről talán nem szívesen beszél az ember az ismerőseivel, elkerülve az esetleges konfliktushelyzeteket. A halálbüntetés kérdése bizonyosan egyike ezeknek a témaköröknek, hiszen sokan mellette, sokan ellene vannak. Mindkét tábor tucatnyi érvvel rendelkezik, ami miatt úgy gondolják, hogy kétségtelenül nekik van igazuk. Az Egyesült Államokban mindmáig egy központi vitatéma, amit az is bizonyít, hogy államonként eltérő az, hogy alkalmazható ez a büntetési forma, vagy sem. Nem gondolnám, hogy létezne olyan ember, akinek nincs véleménye a dologról, maximum még nem gondolkodott el rajta. Szinte biztos, hogyha kicsit magunkba nézünk és feltesszük magunknak a kérdést, akkor észrevesszük, hogy valamelyik oldalra mégiscsak jobban húzunk. Az Alan Parker (Angyalszív, Evita) rendezésében 2003-ban bemutatott David Gale élete című alkotás húsbavágóan filozofál erről a kérdéskörről.
A történet központjában a címszereplő David Gale (Kevin Spacey) áll, akit halálra ítélnek az egyik kolléganője és barátja, Constance (Laura Linney) meggyilkolása miatt. A sors furcsa fintora, hogy David és Constance is egyike volt a halálbüntetés ellen tüntető szervezet vezetőinek. David hosszú évek óta van halálsoron, és gyakorlatilag senkivel nem volt hajlandó beszélni, egészen az utolsó hetéig, ugyanis David saját maga nevez meg egy újságírót Bitsey Bloom (Kate Winslet) személyében, akinek lehetősége lesz ezáltal 3×2 órán át beszélni a férfival, és megismerni az élete történetét. A kezdetben szkeptikus Bitsey zsigerből bűnösnek tartja Davidet, ám a beszélgetések során olyan dolgokra derül fény, ami teljesen megváltoztatja a nő álláspontját.
A film véleményem szerint egy rendkívül megrázó, elgondolkodtató alkotás, ami már a központi témája miatt sem egy hétköznapi, könnyed film. A halálbüntetés témáját több oldalról is megvizsgálja és mindkét oldal érveiből megismerünk párat, viszont a mérleg egyértelműen az ellentábor felé dől el, hiszen a főszereplők is ellene küzdenek. Több érv is elhangzik a büntetési forma ellen, de a leghangsúlyosabb az, miszerint ha valakit elítélnek, és végrehajtják a kivégzést, akkor onnan már nincs visszaút akkor sem, ha esetleg évek múlva kiderülne, hogy ártatlanul ítélték el. Ez az a gondolat, amit elsősorban a film felvet, és garantáltan dilemmába ejti a nézőt.
A történet mesterien van felépítve. A kiinduló helyzet után sorra kerülő 3 interjú alkalmával részletesen megismerjük David életét: honnan jött, mivel foglalkozott, és mik voltak azok az események, amik döntően befolyásolták a vele történteket. Már az első alkalommal elmesélésre kerül az az erőszak vád, amibe a férfi kerül az egyik volt diákja miatt. Ezek után pedig az addig felépített egzisztenciája lavina- szerűen indul omlásnak. Részletesen megismerjük David és Constance kapcsolatát is, ami miatt még inkább felvetődik a kérdés, hogy mi vezethetett az állítólagos gyilkossághoz, amit David mindvégig tagad. A mozi során egy percig sem hagy alább a lendület, végig fenntartja az érdeklődést, és Bitseyhez hasonlóan a néző is szomjazva várja, hogy fény derüljön az igazságra. A film során több zseniális csavar is van, ami még inkább fokozza a feszültséget.
A színészek teljes mértékben a maximumot hozták szerepükben. Közülük is három fő karakter van, akik igazából a cselekmény mozgatórugói. A címszereplő David Galet az a Kevin Spacey (Közönséges bűnözők, Hetedik) játsza, akinek az utóbbi években korántsem rózsás a megítélése Hollywoodban, azonban szerintem kétség nem férhet ahhoz, hogy egy zseniális színészről van szó, aki ebben a szerepében is brillírozott. David barátját, a Constancet megformáló Laura Linney (Igazából szerelem, Ozark) is nagyon szépet alakított, hasonlóan a Bitsey Bloomot játszó Kate Winslethez (Fertőzés, Titanic), akinek karaktere valódi érzelmi hullámvasutat jár be a film kicsit több, mint két órája során.
