péntek, március 29, 2024

A próbateremtől a Dalfutárig: Bemutatjuk az Antares zenekart

Ha az Antares zenekarról röviden és tömören kéne írnom, úgy fogalmaznék, hogy elképesztően magas színvonalú, műfajokon átívelő, nagy ívű zenei attrakció.

Négytagú formációról van szó, melyben klasszikus könnyűzenei felállásról beszélünk, azaz gitár, dob, basszusgitár, billentyű, ének. Most egy elemi matematika után kijön, hogy itt valaki az ének mellett még egy hangszeren is játszik, vagy valaki szimultán két hangszeren az énekes mögött, de erre talán még az Antares zenekar sem lenne képes, vagy hát ki tudja.

Minek tudható be ez az átütő siker, a számtalan díj, és miért hajolt meg a hazai zenészszakma egy személyben a zenekar előtt? Első körben nézzük meg a formáció tagjait, aztán a játékukon keresztül megpróbálok rávilágítani, hogy mi is indokolja a számtalan díjat, illet zenéket is linkelek mellé. Így talán mindenki számára nyilvánvalóvá válik a csapat tehetsége.

A gitár mögött Kovács Botond „Boti”: a játéka elsősorban rockriff-centrikus, szólóinál a blues gyökerű zenék hatását érzem a leginkább. Az improvizációja és az intelligens akkordozása számomra a zenekar egyik legerősebb pontja. Kíséretében pont annyit játszik, hogy a többieknek tere maradjon, a gitárszólói meg nem a magamutogatásról szólnak, sokkal inkább a zene mondandóját egészítik ki, hogy még jobban elmerüljön az ember a dal hangulatában. Intelligens gitáros, páratlan tehetség.

Ebben a dalukban érdemes 1:30-tól figyelni, hogy milyen keveset és jó ízléssel játszik a kíséretben:

Illetve egy pazar blues gyökerű szóló 3:47-től:

Dér Dávid „Dér” a billentyűk mögött. Egy jó billentyűs elsősorban a harmóniák felelőse, ő adja meg a zenekar „ruháját”. Dávid remekül megtalálja a billentyű helyét a gitár mellett, világszínvonalú feeljei mindig a háttérben töltik ki a hézagokat, amely a laikus hallgatónak lehet, hogy fel se tűnik. Dávid egy kimagasló vizionárius a hangszerelést illetően, így bánni a szólamokkal csak igazán kevesen képesek, és ilyen pazarul együttműködni egy gitárral is csak kevés billentyűs tud. Ennél a felvételnél érdemes figyelni a rengeteg apróságra a háttérben, illetve ahogyan átúszik a kíséret, hogy hol a gitár van középpontban, hol a billentyű. Szinte észrevehetetlen, ahogyan egymásnak adják át a „labdát”.

Pap Dávid „Page”: remek dobos, ők álmodták meg Botonddal a formációt, együtt vágtak bele, letagadhatatlan köztük az összhang. Nem egy hivalkodó dobos, de nagyon sok stílusban tud kísérni, kezdve a latinos érzettől, a swingen és a rockon át minden a kezében van, képes egy pillanat alatt váltani. Félelmetes tudás, amikor valaki éppen rockot játszik, majd ugyanabban a tempóban latinos groove-val folytatja, teszi mindezt olyan természetességgel, hogy a hallgatónak fel sem tűnik a váltás. A legnagyobb erősségének a dinamikát érzem, ahogyan képes felépíteni egy szólót és vinni egyre feljebb és feljebb a hangerőt, hogy emelje annak színvonalát. Erre egy példa a dal végén:

Végezetül az abszolút vokális zseni, Kolosai Ferenc „Fecó”. Ilyen énekes nem nagyon volt a hazai palettán az elmúlt években, sőt, talán soha. Most nemcsak a hangterjedelemre kell gondolni, mert laikusok számára ez szokott a nagy mérőszám lenni (abban sem szerénykedhet), hanem a hangképzési technikák széles skálája az, amit birtokol.

Fejhang, nem akármilyen minőségben, 3:18-tól, onnan átvált egy kőkemény metálos hangszínbe, majd úgynevezett kevert hangon énekel tovább:

Ebben a kiváló dalban pop/funky zenei éneklést hallhatunk tőle:

Kicsit musicales hangszín, csak ebben a dalban hallottam tőle ezt a stílust:

Ennek a dalnak az elején egy TC-Helicon oktaver effekttel mongol torokéneklést imitál:

Ha ezekből valaki egyben első osztályú, már nagyon szerencsés lehet. Fecó mindegyikben remekel, mindemellett remekül basszusgitározik. Sőt, ha ez még önmagában nem lenne elég, kimagaslóan is fuvolázik:

Volt korábban egy szólóprojektje Fred-V néven, amelyben magyarul is meghallgathatjuk:

Fecó az abszolút joker kártya, akivel csak nyerni lehet. Ilyen tehetség nagyon ritkán kerül reflektorfénybe. Viszont ahhoz, hogy ez a tehetség ilyen szinten szárnyalni tudjon, szükség van a zenekarra, akik végig támogatják és emelik, és folyamatosan aládolgoznak. Fecó zenésztársai alázatosak, emiatt működik ez a zenei formáció, ettől a négyes összhangtól.

A két lemezük igazi műfaj kavalkád, rengeteg hatás találkozik benne. Érzem benne kicsit a Bring Me the Horizon és a Bullett For My Valentine rockzenekarok stílusát, de bizonyos témákban a funky zenék fesszességét is, és valamiért sokszor felidézte bennem egy-egy kíséret lüktetése Stevie Wonder zenei ötleteit. Mindemellett az inkább musicalekre/filmzenékre jellemző „mesélős” elemek is átszövik a dalok egy-egy részét, de van olyan dal, amelynek a középrészében egy Charlie Parker-féle bebop korszak elevenedik meg. Igazi zenei utazás, műfajból műfajba lépés, mégis valahogyan természetesen és szervesen.

Talán ez a zenei sokszínűség a zenekar erőssége, és lehet, hogy egy átlagos hallgatónak pont ez az, ami már sok. Egyszerűen túltelítődhet vele. Hiába érzem azt, hogy annak ellenére, hogy komplex, mégis dallamos és slágeres az Antares zenéje, de egy laikus, aki maximum négy harmóniára van szocializálva, annak ez lehet, hogy befogadhatatlan.

Az Antares nézettségi mutatói – Dalfutár-szereplés ide vagy oda – közel sem tükrözik azt a megtekintési számot, mint amivel rendelkezniük kellene. Vagy talán pont azt tükrözi, hogy túl minőségi ez a mai világnak. Mindenesetre, ha valaki valami nagyon profira vágyik,bátran hallgassa az Antarest, róluk elmondhatjuk, hogy van egy nemzetközi színvonalú, magyar zenekarunk.

Csak ajánlani tudom, és sok-sok nyitottságot kívánok a zenéjükhöz! További sok sikert kívánok a zenekarnak!

Itt található a zenekar Youtube-csatornája.

Az eddig megjelent két lemezük Spotify-on is elérhető

Hírdetés

LEGFRISSEBB