A Sólyom és a Tél Katonája harmadik része sem szűkölködött érdekességekben és izgalmakban. Habár ezúttal a két címszereplő kicsit háttérbe szorult, Zemo igazán különleges adalékává vált a társaságnak. Daniel Brühl először a 2016-os Polgárháború című harmadik Amerika Kapitány kalandban tette tiszteletét Zemo-ként. Bár a tetemes karaktermennyiség nem szolgált Brühl játékidejének javára, a színész így is maradandót alkotott és igazán emlékezetes főgonosszá nőtte ki magát.
Így talán nem is annyira meglepő, hogy a Sólyom és a Tél Katonája harmadik részét gyakorlatilag az első pillanattól kezdve ellopja, szinte végig övé a rivaldafény. Nemcsak Zemo hátteréről tudunk meg többet, de a fura ügyleteit és az indítékait is jobban megismerjük, a Sam-mel és Bucky-val alkotott triója pedig minden pénzt megér, zseniális a dinamikájuk.
Brühl brillírozásának azonban komoly ára van: mindenki más erősen a háttérbe szorul mellette. Sólyom és a Tél Katonája is kb. verőlegényként követik a fegyencet, John Walker pedig egy gyors snitt erejéig ugrik csak be. Ez a megközelítés kicsit mintha rombolná az első két rész dinamikáját, és annyira nem volt zavaró, hogy önellentmondásba torkolljon, de remélhetőleg a negyedik epizódra helyreáll a rend.
A madripoori kiruccanás másik nyertese Sharon Carter, akit szintén a Polgárháború eseményei alatt láttunk utoljára, sőt egyenesen az abban történtek következménye, hogy ráakad a trióra. Ezúttal egy sokkal sötétebb és kiábrándultabb világnézettel bíró Sharont kapunk, mint ahogy az Amerika Kapitány-filmekből emlékezhetünk, de szerencsére nemcsak jól áll neki ez az irány, még Brühl mellett is sikerül érvényesülnie.
Most sem szeretnék elmenni Henry Jackman zenéje mellett, hiszen ha már ennyire Zemo-ra fókuszált az epizód, többször fel is csendült a zenei témája. Mivel több, mint tíz év után még mindig nagyon kevés karakter van, akinek fix lenne a zenei témája, igazán becsülendő, hogy a stúdió tett egy újabb lépést ebbe az irányba.
Még mindig sok a megválaszolatlan kérdés és az egész estés Zemo-show kicsit felborította a sorozat eddigi dinamikáját, ugyanakkor kifejezetten szórakoztató volt és emiatt egy percig sem lehet haragudni rá.
