Egy sorozatsztárnak – különösen, ha éppen befutott – nincs könnyű dolga. A sorozat, mely hozzásegítette a sikerhez, egyben komoly teherként is akaszkodik rá. Nem csoda, hogy az első „új szerep” akár döntő fontosságú lehet abban, hogy a színész miként folytatja pályafutását.
Ha akarjuk, ha nem, az HBO Légikísérő című minisorozatáról ez jut először az eszünkbe, hiszen a történet főhősét nem más játssza, mint Kaley Christine Cuoco, vagyis az Agymenők Penny-je. Természetes, hogy a hétköznapi néző eleinte szinte nem is a filmet, hanem a skatulyából (Penny) kitörni akaró színésznőt figyeli, és azon izgul, hogy csak legyen jó a sztori, csak legyen jó benne a Penny. Az első három rész összefoglalásaként azt kell mondjam, hogy Kaley Christine Cuoco szerencsés. A sztori jó, a kivitelezés pedig megfelelően furcsa ahhoz, hogy a sorozat ne süllyedjen azonnal az „ez is megvolt, még sincs este” kategóriába.
Cassy egy meglehetősen elrontott gyerekkor után (ez hamar kiderül a bevillanásos emlékképekből) légikísérőként keresi a kenyerét. Az utak közt – néha az utak alatt is – leginkább bulizik, masszívan iszik és úgy viszi fel lakására az alkalmi partnereket, mint más az estére elfogyasztani kívánt aznapi pizzát. Egy Bankokba tartó útja során megismerkedik Alexszel, akivel ismét jól múlatja az estét, és miután újra amnéziásra issza magát, arra kel Alex mellett, egy szállodai szobában, hogy a férfi nyaka fültől fülig fel van metszve. A sorozat valójában itt kezdődik. Nem akarom lelőni az események fura pályáját, de minden fölösleges információ nélkül annyi elárulható, hogy Cassandra egyszerre lesz nyomozó és üldözött, hiszen nyomában van az FBI, egy bérgyilkos, miközben ő semmit nem tud, de mindent ki akar deríteni. A történet tehát sodró és izgalmas.
És ha már a történetről van szó. A sorozat alkotói nem titkoltan erőteljes műfajkeveredéssel operálnak. Már a főcím (animált) is egyszerre idézi a 007-es ügynököt és a Rózsaszín párducot. De így van ez a képi világgal is. Visszatérő motívum a különösen a hetvenes, nyolcvanas évek mozijában és sorozataiban alkalmazott osztott képernyős technika, mely azt sugározza, hogy ez egy kissé vicces, de persze izgalmas történet. Felrémlik bennünk a Kill Bill, az Oceans’ 13, a Blöff, és nem is tévedünk nagyot, ha jellegében meg is találjuk őket ebben a sorozatban. Tovább színesíti és nem kis mértékben lazítja az esetlegesen felgyűlő feszültséget az, hogy Cassandra meglehetősen gyakran beszélget fejében a meggyilkolt Alexszel, aki új információkkal segíti a lányt. Hovatovább az is előfordul a történet során, hogy a falikép megszólal, vagy főhősünk egyik pillanatról a másikra „teret vált”, vagyis máshol és máskor van jelen, hogy ott információkat szerezzen a delíriumos éjszaka részleteiről. Hogy mi ez? Hát ki tudja? Talán egy az alkoholizmus kútjának peremén egyensúlyozó ember zavaros képzelete. Vagy a valóság?
Három rész megtekintése után sem derül ki, hogy a sorozat vajon miféle sorba gyömöszölhető be. Guy Ritchie-utód? Nem, nem igazán, de azért van benne valami. Esetleg a Hal neve Wanda ihlette meg? Nem, persze, de akkor miért jut eszembe? Twin Peaks? Tuti nem, bár ezek a halottal beszélgetős részek, mintha… Egyáltalán komoly? Hát, nem igazán. De közben izgalmas, tehát valahol mégis az. Vicces? Igen, de ha Cassy alkoholkényszerét vesszük, az egyéltalán nem az. Egy kis segítség: a sorozat alkotója az a Steve Yockey, aki az Odaát (Supernatural) című sorozat társproducere és néhány rész írója is volt.
Akkor mi ez?
Ez egy sorozat, melyben a volt Penny kiszabadul. Mert Cassandra bizony Penny. Az a Penny, akiről múltidőben beszélnek az Agymenők, és az a Penny, aki gyilkosságba is keveredik. Tehát ha így nézzük, akkor Kaley Christine Cuoco nem lépett ki a skatulyából. Viszont feszegeti azt. Jól játszik, és sokkal szélesebb palettán mutatja meg, hogy mi lehetne Penny-ből, ha nem egy sitcom karaktere lenne. És ha egyszer kiszabadul abból a karakterből, akkor én el tudom képzelni, hogy ennél sokkal komolyabb nőket is sikerrel formál majd meg. Talán már ezért is megéri megnézni ezt a sorozatot. Vagy esetleg azért, hogy kitalálhassuk, mit is nézünk: krimit, komédiát, drámát, dramedy-t esetleg egyszerre többet?
