csütörtök, április 18, 2024

A Kolibri projekt (The Hummingbird Project – 2018) [Kritika]

– Dávid besétál a tőzsdére, előveszi a világ legnagyobb parittyáját, és térdre kényszeríti Góliátot.
– Ugye mi vagyunk Dávid?

Ez éppen akkor hangzik el, amikor a Jesse Eisenberg alakította Vincent Zaleski arról győzködi a műszaki- és kábelfektető szaki Mark Vega-t (Michael Mando), hogy bizony van az a pénz, amiért keresztül kell fúrni Észak-Amerikát. Még az Appalache-hegységet is.

A tőzsde világa nagyon kemény. Külső szemlélő számára mindössze ideges, izzadt, papírt dobáló, többnyire férfiak uralta bolondok házának tűnhet, ahol minden a pénz körül forog. Van azonban még egy fontos tényező: az idő. Történetünk főhősei, Vincent és Anton Zaleski (Aleksander Skarsgård) okos fiúk, talán túl okosak is. Megunják, hogy muslicaként köröznek a zsíros bödön körül, felmondanak a munkahelyükön, hogy a kansasi és a New Jersey-i tőzsde között optikai kábelt fektessenek le, amivel a versenytársakhoz képest hamarabb, 17 helyett 16 milliszekundum alatt juthatnak dollármilliókat érő kereskedelmi információkhoz. A duóban Vincent a mindenes, tervez, szervez, szaladgál, pénzt kunyerál, mediátorkodik, Anton pedig a programozással küzd, semmi más dolga nincs, mint hogy elérje a kívánt adatsebességet.



Ez lesz az alapsztori, erre pakolja rá a rendező a fordulatokat. Azaz szeretné, hogy forduljon a dolog, de a nézőt, ha az elmúlt 30 évben legalább egy ilyen filmet megnézett, sajnos nem fogja meglepetés érni. A közel kétórás játékidő első fele elmegy a szereplők és helyzetük felszínes bemutatásával, illetve az üzleti terv vázolásával. Haladunk előre, többnyire egyenes vonalú, egyenletes mozgással, mondhatni szinte unalmasan csordogál a történet. Aztán a felétől elkezdenek jönni a szokásos problémák, amik említésével egyáltalán nem fogok spoilerezni: az ex főnök szimatot fog és utánuk ered, nem akar összejönni az a 16 milliszekundum, nem úgy megy a kábelfektetés, ahogy kéne, a szponzor is aggodalmaskodni kezd… egykaptafás megoldások, amik miatt a Kolibri projekt nem fog tudni kiemelkedni a saját műfajában.  

Salma Hayek brillírozhatna, ha lenne miért, karaktere ugyanis 1: alig kap reflektorfényt, 2: amennyit tőle itt elvártak, azt bármelyik ambiciózus színésznő is letette volna az asztalra. Félreértés ne essék, Hayek remek előadó, itt inkább a ráosztott szereppel van a baj. Eva Torres-t, Zaleskiék korábbi főnökét alakítja. Rideg, szürke haj, decens kosztüm, bogártűző szemek és könyörtelen üzleti szemlélet, nagyjából ennyi fért bele. Kár érte, de bizton állíthatom, egy kis forgatókönyv-fazonírozással értékesebbé lehetett volna tenni a karakterét. De hogy valami jót is mondjak, a két főszereplőre igazán nem lehet panasz. Eisenberg és Skarsgård kifejezetten jól mutatnak a szerepükben, főleg utóbbi kissé együgyű figurája mentette a filmet, a köré épített humor, bár néhol furcsa volt, összességében ő az események üde színfoltja. Külön érdemes kiemelni, hogy bár a történet alapját a high-frequency trading (vagyis az automatizált módon, villámgyorsan, rövid ideig tartó pozíciófelvétellel zajló kereskedés) adja, mégsem a már említett, zajos tőzsdei környezetben játszódik. Gyönyörű vágóképeket láthatunk, ahogy helikopterről, vagy éppen hajóról, csónakról pásztázzák a környezetet, felmérik a fúrások helyszíneit, vagy csak gyönyörködnek a szereplők a látványban.

A hasonló tematikájú filmek, jellegükből adódóan rendelkeznek egyfajta sajátosan nyomasztó hangulattal, ami izgalmat generál, még a laikus érdeklődését is felcsigázza. Ilyen volt például 2011-ben a Krízispont, vagy az örök klasszikus Tőzsdecápák. A Kolibri projektnek pedig ez a legnagyobb hiányossága: nincs meg benne az a feszültség, ami miatt meg akarja az ember érteni, oda akar rá figyelni és izgul a vége miatt, pedig a cél nyilvánvalóan ennek előidézése volt.Az utolsó harmadban érezhetően lendületbe kerül a sztori, kiteljesednek a főszereplők és a mondanivalójuk is mélyebbé válik, ez azonban nem segít azon, hogy két nappal a mozi után emlékezzünk rá, mi is történt a vásznon. Hordoz némi keserédes tanulságot, de a végére egyértelműen azzá válik, amivé nem kellene: középkategóriás, vasárnap délutáni, félig-odafigyelős popcorn-mozivá.


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés13 Votes
24
A kolibri projekt
Összességében
Könnyedre sikerült alkotás a HTF-kereskedés hátterében álló ádáz küzdelemről, az üzleti élet kegyetlen mivoltáról. Témájából sokkal többet is ki lehetett volna hozni, valószínűleg nem lesz kasszasiker, egyedül a színészek alakítása menti meg ezt a filmet. Egy próbát azért megér.
Pozitívumok
Skarsgård és Eisenberg kiváló alakítása
Gyönyörű természeti vágóképek
A végére magára talál a sztori, szolgál némi tanulsággal is
Negatívumok
Lapos történetvezetés
Vontatott tempó
Klisés megoldások
60
Értékelés

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...