A Kolibri projekt (The Hummingbird Project – 2018) [Kritika]

– Dávid besétál a tőzsdére, előveszi a világ legnagyobb parittyáját, és térdre kényszeríti Góliátot.
– Ugye mi vagyunk Dávid?

Ez éppen akkor hangzik el, amikor a Jesse Eisenberg alakította Vincent Zaleski arról győzködi a műszaki- és kábelfektető szaki Mark Vega-t (Michael Mando), hogy bizony van az a pénz, amiért keresztül kell fúrni Észak-Amerikát. Még az Appalache-hegységet is.

A tőzsde világa nagyon kemény. Külső szemlélő számára mindössze ideges, izzadt, papírt dobáló, többnyire férfiak uralta bolondok házának tűnhet, ahol minden a pénz körül forog. Van azonban még egy fontos tényező: az idő. Történetünk főhősei, Vincent és Anton Zaleski (Aleksander Skarsgård) okos fiúk, talán túl okosak is. Megunják, hogy muslicaként köröznek a zsíros bödön körül, felmondanak a munkahelyükön, hogy a kansasi és a New Jersey-i tőzsde között optikai kábelt fektessenek le, amivel a versenytársakhoz képest hamarabb, 17 helyett 16 milliszekundum alatt juthatnak dollármilliókat érő kereskedelmi információkhoz. A duóban Vincent a mindenes, tervez, szervez, szaladgál, pénzt kunyerál, mediátorkodik, Anton pedig a programozással küzd, semmi más dolga nincs, mint hogy elérje a kívánt adatsebességet.



Ez lesz az alapsztori, erre pakolja rá a rendező a fordulatokat. Azaz szeretné, hogy forduljon a dolog, de a nézőt, ha az elmúlt 30 évben legalább egy ilyen filmet megnézett, sajnos nem fogja meglepetés érni. A közel kétórás játékidő első fele elmegy a szereplők és helyzetük felszínes bemutatásával, illetve az üzleti terv vázolásával. Haladunk előre, többnyire egyenes vonalú, egyenletes mozgással, mondhatni szinte unalmasan csordogál a történet. Aztán a felétől elkezdenek jönni a szokásos problémák, amik említésével egyáltalán nem fogok spoilerezni: az ex főnök szimatot fog és utánuk ered, nem akar összejönni az a 16 milliszekundum, nem úgy megy a kábelfektetés, ahogy kéne, a szponzor is aggodalmaskodni kezd… egykaptafás megoldások, amik miatt a Kolibri projekt nem fog tudni kiemelkedni a saját műfajában.  

Salma Hayek brillírozhatna, ha lenne miért, karaktere ugyanis 1: alig kap reflektorfényt, 2: amennyit tőle itt elvártak, azt bármelyik ambiciózus színésznő is letette volna az asztalra. Félreértés ne essék, Hayek remek előadó, itt inkább a ráosztott szereppel van a baj. Eva Torres-t, Zaleskiék korábbi főnökét alakítja. Rideg, szürke haj, decens kosztüm, bogártűző szemek és könyörtelen üzleti szemlélet, nagyjából ennyi fért bele. Kár érte, de bizton állíthatom, egy kis forgatókönyv-fazonírozással értékesebbé lehetett volna tenni a karakterét. De hogy valami jót is mondjak, a két főszereplőre igazán nem lehet panasz. Eisenberg és Skarsgård kifejezetten jól mutatnak a szerepükben, főleg utóbbi kissé együgyű figurája mentette a filmet, a köré épített humor, bár néhol furcsa volt, összességében ő az események üde színfoltja. Külön érdemes kiemelni, hogy bár a történet alapját a high-frequency trading (vagyis az automatizált módon, villámgyorsan, rövid ideig tartó pozíciófelvétellel zajló kereskedés) adja, mégsem a már említett, zajos tőzsdei környezetben játszódik. Gyönyörű vágóképeket láthatunk, ahogy helikopterről, vagy éppen hajóról, csónakról pásztázzák a környezetet, felmérik a fúrások helyszíneit, vagy csak gyönyörködnek a szereplők a látványban.

A hasonló tematikájú filmek, jellegükből adódóan rendelkeznek egyfajta sajátosan nyomasztó hangulattal, ami izgalmat generál, még a laikus érdeklődését is felcsigázza. Ilyen volt például 2011-ben a Krízispont, vagy az örök klasszikus Tőzsdecápák. A Kolibri projektnek pedig ez a legnagyobb hiányossága: nincs meg benne az a feszültség, ami miatt meg akarja az ember érteni, oda akar rá figyelni és izgul a vége miatt, pedig a cél nyilvánvalóan ennek előidézése volt.Az utolsó harmadban érezhetően lendületbe kerül a sztori, kiteljesednek a főszereplők és a mondanivalójuk is mélyebbé válik, ez azonban nem segít azon, hogy két nappal a mozi után emlékezzünk rá, mi is történt a vásznon. Hordoz némi keserédes tanulságot, de a végére egyértelműen azzá válik, amivé nem kellene: középkategóriás, vasárnap délutáni, félig-odafigyelős popcorn-mozivá.


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés13 Votes
24
A kolibri projekt
Összességében
Könnyedre sikerült alkotás a HTF-kereskedés hátterében álló ádáz küzdelemről, az üzleti élet kegyetlen mivoltáról. Témájából sokkal többet is ki lehetett volna hozni, valószínűleg nem lesz kasszasiker, egyedül a színészek alakítása menti meg ezt a filmet. Egy próbát azért megér.
Pozitívumok
Skarsgård és Eisenberg kiváló alakítása
Gyönyörű természeti vágóképek
A végére magára talál a sztori, szolgál némi tanulsággal is
Negatívumok
Lapos történetvezetés
Vontatott tempó
Klisés megoldások
60
Értékelés

Friss

Közös nevező: Farkas Attila és Farkas Éva kiállításán jártunk

2021-ben nyitotta meg kapuit a Bura Károly Galéria. Itt élt a híres prímás, Bura...

Alice Határországban kritika (Alice in Borderland 2022, Netflix) – Meglehet-e menekülni a haláltól?

Életre halálra szóló játékok. Logika, kitartás, csapatmunka és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki...

A titokzatos nő kritika (Decision to Leave/Heojil kyolshim, 2022) – A bűn, és a szerelem összefonódása

Ez az alkotás, annak a Park Chan-wooknak a legújabb műve, akinek az életművében már...

Babylon kritika (Babylon, 2022) – Betekintés Hollywood legmélyebb bugyraiba

Damien Chazelle korunk egyik legnagyobb tehetsége. Még csak 37 éves, de már olyan nagyszabású...
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

A titokzatos nő kritika (Decision to Leave/Heojil kyolshim, 2022) – A bűn, és a szerelem összefonódása

Ez az alkotás, annak a Park Chan-wooknak a legújabb műve, akinek az életművében már...

Babylon kritika (Babylon, 2022) – Betekintés Hollywood legmélyebb bugyraiba

Damien Chazelle korunk egyik legnagyobb tehetsége. Még csak 37 éves, de már olyan nagyszabású...

Az ember, akit Ottónak hívnak kritika (A Man Called Otto, 2022) – Egy svéd film nem „svédelt” változata

Ha valaki olvasta Fredrik Backman „Az ember, akit Ovenak hívnak” cím könyvét, az valószínűleg...