Számomra mindig öröm egy nagyobb költségvetésből készült, sztárokkal megpakolt, korhatáros vígjátékot látni a filmszínházak műsorkínálatában, még úgy is, hogy az esetek többségében csalódottan távozok ezekről a filmekről. Legnagyobb bánatomra, sajnos a Pofoncsata sem lett kivételt erősítő szabály, pedig az alapötlet első ránézésre, a maga módján szórakoztatónak és biztatónak tűnt.
Andy (Charlie Day) és Strickland (Ice Cube) egy rossz hírnevű iskolában tanítanak, ahol szinte kivétel nélkül minden diák súlyos magatartás problémával küzd. A nyári szünet előtti, utolsó tanítási napon aztán végleg elszabadul a pokol és a diákok egyre durvább csínyeket eszelnek ki tanáraik ellen. Ezeket a csínyeket megelégelve – a legendásan hirtelen haragú – Strickland egy fejszével próbál rendet vágni, a neveletlen diákok között. Legnagyobb pechjére az esetet végignézi Andy, a suli tutyimutyi, minden szabályt betartó angol tanára is, aki be mószerolja munkatársát az iskolaigazgatónál. Strickland-et kirúgják, de mielőtt könnyes búcsút venne az iskolától, kihívja kollégáját egy tanítás utáni bunyóra. Andy ezután mindent elkövet, hogy megússza a verést, de hamar híre megy a tanárbunyónak és egyre kevesebb esélye marad, hogy visszatáncoljon.
Hiába kedvelem a korhatáros vígjátékokat, vannak esetek, amikor a készítő a „kevesebb néha több elvvel” többre mentek volna. Az ilyen esetek közé tartozik a Pofoncsata is. Véleményem szerint ez a történet nem indokolta volna feltétlenül a 16+-os besorolást. Sőt néha az az érzésem támadt, hogy eredetileg nem is korhatárosra tervezték a filmet, hanem időközben, gondoltak egyet a készítők és véletlenszerűen beledobáltak egy-két obszcén viccet, pár bazd meg-et és fasz-t, ez pedig a legroszabb, ami történhetett a filmmel. Az a pár igazán működő poén, anélkül is működik, hogy trágár és tahó lenne, ellenben, amikor elkezdenek röpködni a különböző szitokszavak azok egyáltalán nem viccesek, sőt egyenesen izzadságszagú minden ilyen megmozdulás.
Charlie Day-t és Ice Cube-ot kifejezetten szeretem, de sajnos még ők sem tudták teljes egészében megmenteni ezt a néhol unalmas, néhol pedig kifejezetten kínos filmet. Az utolsó harmadra azonban javuló tendenciát mutat a történet és a filmvégi bunyó egyszerre vicces, durva, ötletes és fordulatos.
