A harmincas éveiben járó, magát az életben való boldoguláshoz túl intelligensnek tartó Pierre-Paul Daoust (Alexandre Landry) filozófiából doktorált, mégis futárként dolgozik. Egy kiszállítás alkalmával sikertelen rablás szemtanúja lesz, majd a vérfürdő közepette a helyszínről két, pénzzel megrakott sporttáskával távozik. A lopott pénz a maffiáé és bár kezdetben sem az alvilág, sem a rendőrség nem gyanakszik rá, jól tudja, hogy a dolgok állása bármikor megváltozhat. A két táskát egy raktárba viszi és egy részét magánál tartva elkezd óvatosan költekezni, illetve keresi a kevésbé feltűnő befektetési lehetőségeket. Ennek során hozza össze a sors a luxusprostituált Aszpáziával (Maripier Morin) és a börtönből frissen szabadult motorossal, Sylvain Bigrasszal (Rémy Girard), aki immáron – külön engedéllyel – felsőfokú pénzügyi, gazdasági ismeretekkel is bír. A lány elképesztően vonzó, okos és gazdag, ráadásul ismeri a felső köröket, a veterán bűnöző pedig tudja, hogyan lehet minél hosszabb ideig a maffia és a rendőrség látókörén kívül maradni.
Pierre-Paul egy szerethető antihős, aki csak egyről a kettőre akar lépni, és ahogy megragadja a lehetőséget, rögtön el is bizonytalanodik. Intellektuális fölényét rendre hangoztatja, de azért működnek benne az átlagember erkölcsi normái, meg hát nem hülye, börtönbe sem akar kerülni és golyóval a fejében sem akarja végezni. Aszpázia (valódi nevén Camille Lafontaine) sem ezt csinálná, ha találna végre egy normális férfit, de kliensei csak mérsékelten alkalmasak egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatra. Sylvain (Az Agy) a börtönben azért tanult, hogy onnan kikerülve amennyire a körülmények engedik, tisztességes életet éljen és a társadalom hasznos tagjává váljon. A való életben, normális körülmények között kevés az esély a találkozásukra, ami önmagában egy abszurd helyzetet teremt, az átlag mozinézőnek ha van is doktorija, luxusprostituált vagy börtönből frissen szabadult, jó útra térni igyekvő ismerőse, azért így (a három) együtt elég ritka.
A filmben sok minden történik, a legfőbb mondanivaló talán az, hogy egy filozófus hogyan boldogul azok között, akik ha facebookoznának, jó eséllyel tanintézményként Az Élet Iskoláját neveznék meg (figyeljük meg, mindig ők a legviccesebbek). Kanadáról nem sokat tudunk, pedig sok híres „amerikai” színész, sportoló és más híresség innen származik (vagy Ausztráliából, Új-Zélandról). Kevesebb a lőfegyver, az emberek nem zárják a lakást és az autót, a kormányuk pedig minden tekintetben nagyon vegyes. Mint egy juharsziruppal meglocsolt, haladó szellemű európai ország. Aztán nézzük ezt a filmet és látjuk a munkanélküliséget, a hajléktalanságot, az elégedetlenséget, a bűnt, az alvilágot…a halált. A cselekmény kitekint, a legfelsőbb körök pénzügyi stiklijei az egész világra kiterjednek, a bűn térképén – ki gondolta volna róluk – bizony ott van Kanada is. A forgatókönyvíró-rendező Denys Arcand (akit a Barbárok a kapuk előtt Oscarra jelöltek és akinek az Amerikai birodalom hanyatlása című alkotását a legjobb idegennyelvű film kategóriában jelölték Oscar-díjra) már-már oknyomozó újságírókat megszégyenítő alapossággal és őszinteséggel mutatja be a valóságot, aki az egészet egy izgalmas és humoros cselekmény köré építi fel. Egyszerre szórakoztató, kendőzetlen és szókimondó.
