Egy autó szeli át a spanyol fennsíkot. Az utasok a reptérről igyekeznek egy kisvárosba Madrid külterületén. A hangulat felfokozott. Esküvő hozza össze a család szétszéledt tagjait. Laura Buenos Airesből érkezett két gyermekével. Épp önfeledten csacsognak apjukkal telefonon, aki Argentínában maradt, bokros teendői miatt. Az út poros, szikár és fakó. Önfeledt beszélgetés, örömteli hangulat. Mindenki izgatottan várja a ceremóniát, mindenki örül a másiknak, mindenki készülődik, amolyan mediterrán tempóban csordogálunk a legboldogabb esemény felé, ami egy családot egyesíthet. A felvezetést figyelve, kényelmesen belesüppedtem a székembe és azon gondolkodtam, hogy melyik spanyol várost látogassam meg tavasszal ezért a hamisítatlan spanyol virtusért. A kávézó teraszán olivamagot köpködő Javier Bardemért, a száraz meleg levegőért és a tompult sziesztáért, ami mindennél jobban el tud lazítani.
A bevezető 30-35 perce semmit nem sejtet abból, amit a trailerígért nekünk. Semmit nem érezni a drámából, amit PenélopeCruz kétségbeesett arca ígért és a rejtélyes kijelentésből, miszerint mindenki tudja. De mégis mit? De valahogy mégis egyre baljósabb a környezet. Hiába a szeretet és a szerelem, legyen az megfakult, megpecsételt, vagy kialakulóban lévő. A rendező színekkel, a zenével és kamerakezeléssel elindítja bennünk azt a bágyadt, de ellentmondást nem tűrő érzést, hogy itt valami történni fog, ami mindennek véget vet. Mindenki táncol, mindenki énekel, mindenki ünnepel… s ekkor sötétségbe borul az összejövetel. Elment az áram. De így nem érhet véget egy lakodalom. Gyertyát, aggregátort, zenét! Aztán a fejetlenség csillapodása után, valami sokkal drámaibb fojtja el csírájában a hangulatot. Laura lánya eltűnt.
A film, amit az előzetes ígért, itt kezdődik. Hol van Irene? Miért rabolták el? A váltságdíjat követelő SMS-t miért kapja meg Laura és egykori szerelme, Paco felesége is? Milyen feszültség lappang a család és a barátok között? Milyen érzések vannak még mindig Laura és Paco között? Milyen titkuk van? Hát úgy tűnik, ezt mindenki tudja. De ahhoz, hogy te is megtudd, nincs mese, meg kell nézned Asghar Farhadi nyolcadik nagyjátékfilmjét. Sajnos ennél többet nem árulhatok el, már az eddigiek is többet mondanak, mint maga az előzetes. Annyit azért mindenképp el kell mondanom, hogy a „Mindenki tudja” megérdemli a figyelmeteket. Penélope Cruz talán még sosem volt ennyire elesett és sebezhető. Javier Bardem ismét a nagybetűs férfi. Egyszerre megingathatatlan, céltudatos, mégis tengernyi érzelmet vonultat fel a játékidő alatt.
S ahogy Ricardo Darín feltűnik a színen, még nagyobb mélységet ad az eddig felszínre törő érzelmeknek. Magatehetetlensége egyszerre vált ki rokonszenvet, szánalmat és ellenérzést az emberből. A remek színészi alakítások mellé Farhadi tökéletesen teremti és adagolja a feszültséget. Ugyan mindez lassan, mediterrán módon bontakozik ki, de egy álmos januári este sokkal kevesebb lenne a „Mindenki tudja” nélkül.
Korrektúra: Georgiadisz Leonidas