szerda, október 30, 2024

Trending

Hasonlóak

Chadwick Boseman emlékére: Mi lenne ha…? (What if…?, 2021 – Disney+) s01e02 kritika (Spoilermentes)

Természetesen imádtuk a What if…? előző, Captain Carter epizódját, a T’Challa-t Star Lordként bemutató második rész viszont egész egyszerűen tökéletes. Lenyűgöző, mennyire másképp alakult volna az MCU első tíz éve csupán annyi finomítással, hogy a teljesen inkompetens Peter Quill helyett Yondu véletlenül a fiatal Fekete Párducot ragadja el a bolygóról.

What if...? ep 2
T’Challa (Chadwick Boseman) mint Star Lord a What if…?-ben

A What if…? második része így is bőven tartalmaz párhuzamokat a filmekkel, ez alkalommal mégis jóval egyértelműbb a határ a filmek és a rajzfilmsorozat között. T’Challa Peter Quill-lel szemben egy igazi tökös űrkalandor, népszerű szerte a galaxisban, és több rajongója van, mint a The Beatles-nek és a Queen-nek együttvéve. Ez persze még nem lenne elég egy ütős sztorihoz, a hozzáadott meglepetés mellékszereplőkkel együtt lesz teljes ez a kaland. 

Elkerülve, hogy lelőjjünk bármilyen poént, csak annyit mondanánk, hogy T’Challa csapata teljes mértékben eltér a Galaxis Őrzői filmben látottaktól, és hogy van pár igazán meghökkentő választás ebben a felállásban. Az a bizonyos karakter pedig cseresznye az amúgy is gazdagon adagolt hab tetején.

T’Challa (Chadwick Boseman) és Yondu (Michael Rooker)

Ugyan Chadwick Bosemannek nem volt igazán sok alkalma megmutatnia magát Fekete Párducként, ez a kis történet mégis igazi jutalomjáték a korán elhunyt színésznek. Boseman mindig példaképként tekintett a karakterre és fontosnak tartotta, hogy megragadjon minden alkalmat eljátszani. A What if…? második epizódjában a teljes szívét-lelkét beletette a szerepbe és ez tökéletesen érzékelhető a rövid kis történetben.

A What if…? második epizódja egyszerre hozza elő a gyereket és érzékenyíti el a Marvel rajongókat, hiszen önmagában is remek darab lenne,  ennél szebb módot mégis nehéz lenne találni Chadwick Boseman elbúcsúztatására. 

Chadwick Boseman emlékére (kép: The New York Times)
Török Dániel
Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.