A kritika SPOILEREKET tartalmaz!
Hát ez a pillanat is eljött! 9 év után véget ért, minden idők egyik legnépszerűbb és szerény véleményem szerint egyik legjobb TV sorozata, a Trónok harca. Ritka az olyan alkalom, hogy egy valóban népszerű szériát, amit több millióan követnek, ilyen, relatíve rövid időn belül lezárjanak. Lásd a Simpson család, amit még a mai napig fejnek, mint a tehenet. Azonban a körülményeket tekintve lehet, hogy mégis ez volt a legjobb megoldás. A 6. évadtól kezdve ugyanis túl lépték George R.R. Martin könyveit és a sorozat íróinak David Beniof-nak és D.B. Weiss-nak saját kútfőből kellett lezárniuk a történetet. Mondjuk ez annyiban árnyalható, hogy Martin beavatta őket, hogy miként akarja a könyvsorozatát lezárni, szóval amit az utolsó epizódban láthattunk, nagy valószínűséggel az lesz majd a könyvekben is. Persze nem szeretném a Tűz és jég dala regényciklust beépíteni az írásomba, mivel szégyenemre, még nem olvastam el egyiket sem (majd most, hogy véget ért a sorozat), de legjobb tudomásom szerint sok dologban eltértek a könyvektől. Ettől függetlenül számomra az HBO sorozata a legjobb dolog, ami a 21. század popkultúrájával történhetett.
A fantasy sablonok kifordítása, a hatalom pszichológiájának ábrázolása és az emberi intrikák bemutatása miatt vált ez a sorozat ennyire kiemelkedővé, miközben kaptunk mellé egy jól felépített világot, egy epikus királydrámát és sok-sok karaktert, akikre nem lehetett azt mondani, hogy 100%-ig jók vagy rosszak. Sokan a Marvel-filmeket tartják a 21. századi popkultúra legjobb és legjelentősebb darabjainak, hozzám viszont mindig is közelebb állt Westeros világa. Épp ezért mikor áprilisban mindkét széria megkapta a kvázi záró akkordját, én az utóbbira jobban rápörögtem (de a Végjátékot is nagyon szerettem, még mielőtt meglincselne a tömeg). Nagy elvárásaim voltak, és ezért direkt próbáltam minden teóriától mentesíteni magamat, hiszen Westeros világa nem arról híres, hogy minden prófécia úgy teljesül be, ahogy azt mi elvárnánk. Nekem csak egy vágyam volt, hogy legyen egy méltó lezárása a sorozatnak. De vajon ez teljesült?
Ahogy utólag olvasom a fórumokat, hasonlóan nagy gyűlölet hullám veszi körbe ezt az évadot, mint legutóbb az Utolsó Jedik-et. Sokan csalódtak, még többen felháborodtak és ez odáig fajult, hogy az emberek egy petíciót indítottak az, amiben azt kérik, hogy hogy rúgják ki a sorozat íróit és forgassák újra az egész évadot. Na már most nem szeretnék ezzel hosszasan foglalkozni, mivel nem ez az írásom elsődleges célja, másrészt meg szeretném kímélni a maradék hajszálaimat. Röviden csak annyit, hogy nincs probléma azzal, ha valakinek nem tetszik valami, de hisztizni azért, hogy már pedig akkor is csinálják újra, úgy ahogy nekik tetszik, az egyértelműen egyenes út a film, mint művészeti ág halálához. Lassan eljutunk oda, hogy a nézőknek való megfelelés fontosabb lesz, mint az alkotói szabadság. És itt kicsit hibáztatom a teória gyártókat is, hiszen a teóriák bár sokszor egész ötletesek, de, ha komolyan vesszük ezeket, akkor ne csodálkozzunk azon, ha utána csalódunk. Igaz, lehet ezt a témát csak azért reagálom túl, mert azon kevés emberek közé tartozom, akik nagyon szerették ezt az évadot. És hozzá teszem, hogy a hibáival együtt!
Mert bizony vannak itt hibák, amiket nem szabad elfelejteni, sőt az igazi rajongó tisztában van azoknak a kilétével. Számomra az egyik legnagyobb problémája ennek az évadnak az volt, ami a 7.-nek is: túl rövid és túl gyors. Rengeteg jelentőségteljes esemény történik, amiket több részen keresztül jobban ki tudtak volna bontani. Például egyes karakterek döntései, főleg Jamie Lannister-nél, aki elhatározza, hogy megmenti Cerseit, Királyvár ostromakor. Maga a karakternek a döntése nagyon tetszett, de nem adtak elég időt, hogy jobban kifejtsék annak miértjét. De ugyanúgy tudnám mondani, egyes mellékkarakterek útjait is, mint például Yara szuper gyors megmentése, Missandei hirtelen elrablása, majd kivégzése, vagy Királyvár ostromának előkészítése… Ezeket legalább 10 részen keresztül jobban fel tudták volna vezetni. Persze megértem az írók helyzetét is, hiszen lehagyták Martin könyveit és ők bármennyire is próbálkoztak, nem tudtak olyan mély felvezetéseket írni, mint a mester. Ebbe belegondolva, lehet ez a rövidített verzió volt még mindig a legjobb választásuk. És részemről én ennyit mondanék a hibákról, mivel a többi az, már csak kukacoskodás lenne. Még talán annyi negatívum, hogy a Deresi csatát úgy vezették fel, hogy itt most sokan meg fognak halni, ahhoz képest pedig a leglehetetlenebb helyzeteket is túlélték. Ez megint csak rendezői hiba, amit jogosan lehet felróni.
Na, de lássuk, hogy nekem ezektől függetlenül, miért is tetszett nagyon ez az évad. Sokan azt várták, hogy itt a főhangsúlyt a White Walkerekkel való háború fogja kapni. Bevallom magam is nagyon vártam ezt a részt, mivel fantasy rajongó vagyok és szeretem az epikus csatákat. Viszont, számomra a Trónok harca soha sem erről szólt. Sokkal inkább a hatalmi játszmákról és a Vastrón megszerzéséről. Ezért sem szerettem annyira a 7. évadot, ahol egy időre félredobták az összes politikai szálat és helyére egy látványos fantasy mesét raktak jégzombikkal és sárkányokkal. És a 8.évadban történt húzás, az, amikor Arya leszúrja az Éjkirályt, nekem szintén nagyon tetszett. Maga a csata nagyon izgalmas és nagyon látványos volt (igaz kicsit tét nélküli így, hogy sok ember életben maradt), viszont amikor az Éjkirály végleg elporladt az nálam egyértelmű jele volt, annak, hogy akkor itt már visszatérhetünk az igazi Trónok harca életérzéshez, ami meg is történt. Hiszen az emberi természet és hatalomvágy veszélyesebb, mint bármely természet feletti erő.
Nagyjából ezután kezdődött el a netes hadjárat a sorozat ellen, miközben én meg egyre jobban imádtam. A többséggel ellentétben nekem Daennerys végső döntése is tetszett. Végig, úgy vezették fel a karakterét, mint a királynő, aki a nép érdekét nézi. Viszont az a királynő, aki végül lett belőle, az nagyon is tudatos fordulat volt és ennek már több évaddal ezelőtt megalapoztak. Hiszen Essosban azért tudott uralkodni, mert szerették és tisztelték. Viszont Westeros-ban csak egy újabb trónbitorlót láttak benne és, mikor elvesztette minden közeli szövetségesét (Jorah-t, Missandei-t,), meghalt 2 sárkánya, a tanácsadója Varys ellene szervezkedik, ráadásul a legitimációja is megszűnik, mikor kiderül Jon titka, akkor természetes, hogy elpattan nála a cérna és a félelmet helyezi a szeretet helyére. És, ahogy azt az utolsó előtti epizódban ábrázolták, amikor felperzseli egész Királyvárat az egyszerre volt sokkoló és hiteles, főleg úgy hogy az egyszerű polgárok szemszögéből láthattuk a pusztítást. Az epizód másik erőssége pedig a Cleganebowl volt, ami nekem az egyik kedvenc pillanatom volt az évadban.
És akkor az utolsó epizódra is térjünk rá, ami a legalacsonyabban értékelt epizód lett az IMDb-n. Én viszont személy szerint felálltam és tapsoltam a nézése közben. Nem azt kaptam, amire számítottam, de a Trónok harcának pont ez a lényege. Ez a lezárás keserédes volt. Danny-t a túlzott hatalom vágya ölte meg, Jon-ból pedig nem lett uralkodó annak ellenére sem, hogy jogosan ő lett volna a 7 királyság ura. Az újonnan megválasztott uralkodó ugyanis Bran Stark lett. Sokan felháborodtak ezen a döntésen, de őszintén szólva ezt a fajta csalódást a fanyalgók csak maguknak köszönhetik. Ahogy Ramsay Bolton is mondta anno a 3. évadban „Ha azt hitted, hogy ennek jó vége lesz, akkor nem figyeltél eléggé.” Aki pedig ezek után is boldog happy end-et várt egy olyan sorozattól, ahol esküvőn mészároltak le egy terhes asszonyt, máglyán égettek el embereket és élve nyúzták meg őket, akkor nem is értette eddig a Westeros-i játszma lényegét. Mindenesetre én egy ilyen végkifejletet vártam és meg is kaptam. A karakter utak szépen le voltak zárva és mellette teret adtak az új eseményeknek is. Hiszen, a történet nem ér véget azzal, hogy új király került a hatalomra. Ahogy a mondás tartja „Meghalt a király. Éljen a király.” A tűz és jég dala véget ért, de vele együtt elkezdődött valami új is.
„And now my watch has ended.”
