Pompon klub (Poms – 2019) [Kritika]

Az uborkaszezon kellős közepén csöppent a mozikba a Diane Keaton nevével fémjelzett dráma-komédia, és ennél jobb helyen nem is nyithatott volna. Sikeres debütálásnak azért nem nevezném, inkább egy cuki történet egy csapat szépkorú nőről, akik fel akarják dobni az unalmas hétköznapjaikat. Vannak idős színésznők, mi több, dámák, mint Helen Mirren vagy Meryl Streep, akiknek sikerült méltósággal megöregedniük a színész szakmában, és sokáig Keaton-t is ide soroltuk, mostanában viszont kezdi kicsit elengedni a karrierjét, és ez a filmjein is meglátszik.


A történetünk főhőse Martha (Diane Keaton), egy rákkal és még ki tudja, mekkora lelki teherrel küzdő egykori tanárnő, aki felszámolja addigi életét és beköltözik a szupermenő nyugdíjas birtokra, ahol kisvárosias környezetben, mindenféle foglalkoztató programok között lehet békésen eltölteni a visszavonulás éveit. Martha a problémái miatt kissé introvertált, így amikor a színes és harsány Sheryll (Jacki Weaver) barátkozni kezd vele, Martha eleinte még jobban bezárkózik, aztán szépen lassan kiereszti a görcseit és barátnője tanácsára megvalósítja a tini korából kimaradt pomponlány-karriert. Hogy egészen pontos legyek, összesen nyolcan alapítanak egy csapatot, a csapattagoknak pedig mind van valami egyedi azonosító jele, amiből a karaktere többnyire építkezik.

Ennyi, többre nem is futja. Mégis valahogy cuki a film, annak ellenére, hogy a klasszikus értelemben vett filmes elvárásoknak nem felel meg, de a szükséges kellékeket és kliséket katonás rendben felvonultatja. Itt nem lesz karakterfejlődés vagy mély érzelmi dráma, nem fogunk könnyekig meghatódni vagy kiesni a székből nevetés közben. Viszont jót fogunk mosolyogni egy-egy helyzetkomikumon, félrebillentett fejjel figyelni az ügyetlen mutatványokat, és kellemes nosztalgiát érezni, amikor a versenyre elkészült egyencuccban belibbenő hölgyekről a jamaicai bobcsapat jut eszünkbe. A fontos mondanivalót halványan sikerült a leginkább sorozatairól ismert Zara Hayes rendezőnek megjelenítenie, és a szereplőket illetően is komoly hiányérzetünk lehet, hogy a köztük kialakult kapcsolatokról már ne is beszéljünk.

A sztori helyett valószínűleg többet fogsz gondolkozni a bemutatott idősek otthonának működési mechanizmusáról vagy a beugró összegéről, és a film vége felé talán az a kérdés is megfogalmazódik majd benned, hogy miért vállalta el Diane Keaton ezt a filmet. Talán azért, mert ilyen mozik is kellenek. Bár többet is ki lehetett volna hozni belőle, értékelhetetlennek nem mondanám, inkább amolyan kellemes, langymeleg, rövid kikapcsolódásra alkalmas nyári alkotásnak, amire valószínűleg pár nap múlva nem fogsz igazán emlékezni. Kimenni sem szabad vetítés közben, ha esetleg nem jönne be annyira a látvány, mert a legszebb rész – természetesen – a végén van, ami valamelyest kárpótol a film közbeni hiányosságok miatt.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés2 Votes
75


Pompon klub
Összességében
Ez a film egy nyár közepi, könnyed kikapcsolódásra szánt színes-szagos, vidám történet, némi hasznos mondanivalóval és „futottak még” alakításokkal, de egyszerűen nem lehet rá haragudni, egyszer biztosan érdemes megnézni. Ha alacsony elvárásokkal látsz hozzá, nem fogsz csalódni.
Pozitívumok
Kellemes filmzene
Érdekes mondanivaló
A felvonultatott sztereotípiák jól működnek
Negatívumok
Foghíjas, felületes történetvezetés
Biztosra mentek, így kissé lagymatag lett
Kiszámítható fordulatok
60
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...