2004 őszén pattant ki az ötlet Gábeli Tamás fejéből, (aki azóta is a rendezvény főszervezője) hogy szervezni kéne egy rövidfilmfesztivált. A terv 2005-ben aztán meg is valósult. Hiánypótlásként jött létre a fesztivál és bár én először teszem tiszteletem a magazin és saját nevemben is, elmondhatom, hogy remek ötlet volt ennek megvalósítása. Eleinte a hangsúly Európára volt fektetve, aztán az évek múltával annyira kinőtte magát és ismertté vált, hogy a világ minden tájáról jelentkeztek rövidfilmesek. Több tucatnyian. (USA, Ausztrália, Irán, stb.) Az idei fesztivál nyitófilmje egy dán alkotás volt, Forever Now címmel Kristian Haskjold rendezésében, a záró pedig egy ausztrál darab: The Knife Salesman, amit Jamie Helmer készített. Mi a pénteki versenyprogramot tekintettük meg, és most bemutatjuk röviden a szerintünk legjobbnak vélt és legérdekesebb alkotásokat. Természetesen idén is a fő helyszín a Puskin mozi volt. Emellett voltak vetítések és beszélgetések az Art + Cinemában, a Zappa Caféban és a Trafik Klubban. Vidéken Sopron biztosította a rendezvény helyszínét. A fesztivál moderátora Szabó Sípos Barnabás, színművész és szinkronszínész volt.
Kezdeném rögtön egy magyar filmmel.
1. A kockaember (Dobrovszky Linda – Magyarország)
A történet egy kis faluban játszódik, ahol mindenki ismer mindenkit. A középpontban pedig a nyugdíj előtt álló József áll és a játékkocka gyár, ahol dolgozik. József neje elhunyt, akit imádott, fia külföldön dolgozik. A kényszeres szereplőnknek van egy kis füzete, amit több évtizedet vezet, és abba írja le egész napját óráról órára. Minden ugyan úgy zajlik, mint eddig, míg egyszer csak a gyárban főnöke hívatja, és elküldi nyugdíjba. Józsefünk érvel, hogy neki még van pontosan 63 napja. Teljesen kétségbe van esve. Másnap a beléptető kártyája se működik, a helyén egy fiatalember ül. Ezzel, hogy nincs munkája, felborul a napirendje, és az addigi kártyapartira is órákkal előbb érkezik. Barátai meg is lepődnek, hogy mi történt. Sajnos választ nem kapnak az idős úrtól, ugyanis az asztalnál ülve kileheli lelkét. A végére tesznek az alkotók egy elgondolkodtató, de egyben szomorú csattanót is.
Nagy kedvencem volt ez a film. Meseszerűen előadva, gyönyörű képekkel és hatásos aláfestő zenével. A kiváló színészekről nem is beszélve.
2. Gridlock (Ian Hunt Duffy – Írország)
Míg az édesapa öt percre magára hagyja lányát egy elütött ló miatt az országúti dugóban, addig unatkozó kislánya eltűnik. Az édesapa kétségbeesetten elkezdi keresni és mindenki gyanúsítottá és gyanússá válik számára. Egyetlen nyom egy játékbaba. Mindenki feszült és türelmetlen. Különösen egy középkorú férfi sofőr, akit a tömeg majdhogynem meglincsel, mert nem nyitja ki a csomagtartót. Vajon aki segítőkész elsőre, az egyben megbízható is? Aki pedig elsőre ellenszenves és gyanús, az a bűnös? A rendező nagyon jól játszott a rövid idejével és kitűnően vegyítette a drámát a fekete humorral.
Itt is sikerült egy ötletes és megdöbbentő lezárást kapnunk. Se a színészi játék, se a kamera nem volt igazán mozi barát szerintem, ennek ellenére működött. A feszültség végig jelen volt. Tetszett.
3. Sketch (Peter Lee Scott – Egyesült királyság)
Egy tárgyalási illusztrátor a hetvenes éve végén. Unalmas hétköznapok, még unottabb bíró (aki piál is) és segítőik. Anne egy átlagos nő, akinek ugyanúgy telik minden napja. Bejön, leül, és rajzol. A biztonsági őr rá van kattanva, de őt hidegen hagyja. Ábrándozik, fejben nem ott van. Míg egy alkalommal a vádlott előtte nem más, mint szereleme, Simon. Képzelgései olyan magasságokat öltenek, amit mi el se tudunk képzelni. Anne teljesen beindul és ráizgul elítéltünkre, átmegyünk Szombat esti lázba és John Travoltába. Ha ez nem lenne elég, halott anyja szelleme is ossza főhősünknek az okosabbnál okosabb és perverzebb tanácsokat.
A film eszméletlen vicces. Fergeteges beszólásokkal, sírva nevetős vizuális jelenetekkel. Fantasztikusan szórakoztam.
4. Expire/Exhale (Magali Magistry – Franciaország)
2030 után Franciaországot olyan szmog felhő takarja el, hogy élni csak maszkban és oxigénpalackokkal lehet. Juliette már csak virtuális képek formájában láthatja családját. Ugyanis egyedül maradt egy farmon. Csak a családtól örökölt disznói maradtak, és az emlékei. Egy sötét, torz, ijesztő világ, ahol, ha kiteszed a lábad a lakásból, bármikor megölhetnek, elkaphatnak és elvehetik tőled az oxigénpalackokat, ami az életed végét is jelenti egyben. Egy nap Juliette elindul be a városba szórakozni, és hogy barátjával találkozzon. Hisz senki más nem maradt neki. Útja során megtámadják, de túléli. Odaér szerelméhez. De hogy legyenek együtt, ha maszk és oxigénpalack nélkül még csókot se válthatnak egymással?
Drámai végkifejlet, modern kori Rómeó és Júlia. Shakespeare után szabadon. Ötletes, de többet is ki lehetett volna hozni belőle.
5. Róma bukása (Turay Balázs – Magyarország)
Egy futurisztikus, totál elborult és idegen világban éli mindennapjait egy magyar család. A föld felismerhetetlen, ahogy az emberek is hatalmas változásokon mentek keresztül testileg. Abszurd szituációk és gondolkodás. Az emberek főellensége a békák, akiket főhősünk, Gyuri apja barátaival előszeretettel vadásznak és irtanak. Na, nem puszta kézzel. Hanem fegyverrel! De még milyen fegyverrel! Egy hatalmas, fehér, pénisz formájú fegyverrel! Gyurikát édesapja elviszi egy ilyen vadásztúrára. Innentől még meghökkentőbb képi világ tárul a szemünk elé. A történetről nem is beszélve. Mintha befüvezett ember hallucinációit látnánk a vásznon. Egy olyan utópia ez, amit remélünk, hogy sosem fog bekövetkezni.
Amennyire viccesen és érdekesen indult az animáció, annyira leült a végére. Sajnos túl sokat akartak belegyömöszölni a történetbe, és nagyon kevés értelmes dolog jött létre a végére.
6. Bloody Fairy Tales (Tereza Kovandova – Csehország)
A rövid történetek öt klasszikus mesét mutatnak be durván kikarikírozva az eredetit. Mint egy Mesék a kriptából feldolgozás animációba átültetve. Eszméletlen elborult. Találkozunk Hamupipőkével, aki az estélyen szívja a kokót a három kismalaccal, látjuk a herceget, amint elkap valami fertőzést, miután megcsókolja a békát és kimúlik, aztán itt van még Piroska és a farkas klasszikusa a vadásszal, aminek az lesz a szomorú vége, hogy kegyetlenül legyilkolják egymást. Egy Szépség és a szörnyeteg feldolgozás, ami nem kicsit sikeredik perverzre.
Brutálisan beteg, a mai modern korba átemelt mesék abszurd és kegyetlen humorral. Imádtam.
7. Last Call (Kis Hajni – Magyarország)
Egy hatvanas évei elején járó idősödő nő, Kárpáti Anikó napját követhetjük nyomon, amit még Magyarországon tölt. Az angol nyelvvizsgától a ferihegyi repülőtérig. Ugyanis főszereplőnk eldöntötte, hogy itt hagyja hazánkat, és kiköltözik lányáékhoz, hogy ott dolgozzon és vigyázzon unokájára. Az ő kálváriáját láthatjuk a mai kor realisztikus ábrázolásában. Tudatunkra ébredve, hogy ez is a magyar valóság. Ilyen sorsok is léteznek és van, hogy annak ellenére, mekkora hévvel és lelkesedéssel vágunk bele terveinkbe, az utolsó utáni pillanatban jövünk rá, hogy jó az ahol most vagyunk, és nem akarunk mást, csak nyugalmat és pihenni egy nagyot. Itthon.
Zsurzs Kati, Kárpáti Anikóként is lehengerlő. Keserédes, de mégis szerethető az alakítása. Zseniális.
Díjazottak:
Diák zsűri díjai:
https://imgur.com/gallery/py7pfWO
Bár a nyitórendezvényen nem lehettem ott, de nyugodtan mondhatom, hogy olyan élményekkel gazdagodtam, amiknek tudatában jövőre is ki fogok látogatni a fesztiválra. Örülök, hogy részese lehettem az egésznek.
