2019-ben nagyot szólt a sorozat első évada. Újdonsága, frissessége és hihetetlen bátorsága (már besorolás szempontjából is), mind-mind a streamingszolgáltatás és az azzal járó pénzügyi függetlenség egyik legjobb hozadéka volt. A Netflix – hál ’istennek – a rengeteg előfizetőt rengeteg kísérletezéssel hálája meg.
S köszönjük, mindig van mire ráfüggni!
Persze bőven van tér a bukásra is. Mondjuk valahogy így képzelem azt a döntőbizottsági attitűdöt, akik a filmötletek felett bábáskodnak a Netflix háza táján.
„Olyat gyártottunk, ami nem tetszik? Sajnáljuk, nem kell odanézni.”
Mert valószínűleg csak így készülhetett el és kerülhetett bemutatásra a p.e. (pandémia előtt) időkben az a 18 részes animáció orgia (néhol szó szerint), aminek a 2. évadát úgy vártuk, mint a covid végét.
Az új évad, némi csúszással ugyan, de megérkezett. Az életünket még nem kaptuk vissza, ellenben az alig kétórás játékidő már szinte senkinek nem kottyan meg az országban.
Binge watch-ra fel!
Love, Death & Robots 2. évad:
1. Automatizált ügyfélszolgálat (12:04)
Rögtön egy utópisztikusnak tűnő rémálomba csöppent minket a széria első része. Az idősek életét megannyi automatizált munkarobot segíti. De mi történik, ha egyikük „összeveszik” a gazdájával? Tud segíteni az ügyfélszolgálat? Akar egyáltalán?
2. Jég (13:04)
Az animáció (ami nem is lehetne nagyobb kontrasztban az előzővel) olyan szuggesztív atmoszférát teremt, hogy jómagam még órákig tudtam volna nézni, bármilyen kalandokba is keveredik a címszereplő testvérpár. Meg akkor is, ha csak felolvassák a telefonkönyvet. Mindegy.
Az alapkonfliktus (a testvérharcon túl), hogy a fiatalabb Fletcher módosított, míg bátyja extró.
Jójó, várj, elmagyarázom.
Bizonyos embereket módosítottak, így ők fel vannak turbózva, míg az extrók „egyszerű halandók”.
Kell ennél nagyobb feszültség egy tinédzser fiúnak egy friss költözés után? Még ha nem egy gyéren lakottnak és terraformálandónak tűnő bolygón lennének, akkor is szívás. Happy Endet kap vajon ez a 2021-es bromance?
3. Élettelen szemek (18:25)
A felső tízezer – akárhányan is legyenek – lélekszáma állandó. Egy igencsak lélekszaggató rajtaütés során főhősünk egyedül marad két gyerekkel egy szobában, és a plüss dinoszauruszát felmutató, meglehetősen cuki kisfiút munkaköri kötelességből megkínálja egy kis ólommal. Vagyis fegyverdörrenést hallunk és reméljük, hogy nem az történt, amit hallottunk. Majd pár gyönyörű „tájleíró” képkocka után rájövünk, hogy bizony pontosan az történt, amit hallottunk. Ezzel egy időben azt is megtudjuk, hogy miért.
Vajon milyen hosszú az öröklét, ha csak élettelen szemek néznek vissza rád?
4. Snow a sivatagban (18:02)
Ez a rész is az örök élet negatívumait domborítja ki Snow alakján keresztül, akit nagyon szeretnének már egy ideje lefejvadászni. De nem könnyű egy több száz éves közelharc-tapasztalattal rendelkező, meglehetősen gyorsan regenerálódó, ugyanakkor vesztenivalóval nem igazán rendelkező albino assasin tökeit megszerezni. Főleg, ha a környék legjobb csaja is inkább élve tart igényt a társaságára.
Vajon mindig van miért tovább élni?
5. A magas fű (11:26)
Ennek az epizódnak van a leginkább „rajzfilm” jellege. Realisztikus, de a hiper előtagot nem tehetjük ki a jelzőnk elé. Cserébe a végeláthatatlan mező mellett elrobogó vonatfütty, a rajzos animáció, főhősünk, aki újságot olvas, miközben a vonatkupéban halványan dereng a villanykörte, olyan atmoszférát rittyent, hogy rögtön visszazuttyanunk az 1900-as évek elejére.
Épp belesüppednénk a hangulatba, mikor a vonat váratlanul megáll. Gőzt kell fejleszteni. Kicsikét elidőzünk itt az embermagasságú fűvel benőtt puszta mellett. Lidércfényekkel ne tessék foglalkozni. Cigizni lehet, de csak kétszer szólok, amikor indulunk, úgy kószálgasson a fiatalember. Aki itt van, itt van, aki nincs, az nincs. Értve?
Stephen King vajon szerette ezt a részt? 😉
6. Az egész házban (7:20)
Hát van annál izgalmasabb, mikor karácsony előestéjén zörejeket hallasz a nappaliból? Mikor biztosra veszed, hogy a Mikulás neszez odalent. Minden gyerek szíve a torkában dobog és biztosan megpróbálja meglesni az öreget, amint elfogyasztja a kirakott tejet, sütivel.
Leah és Billy talán most már azt kívánják, mégse lettek volna annyira kíváncsiak.
7. Üzemzavar (13:23)
Ha keretes szerkezetben gondolkodtak volna a készítők, nyugodtan lehetne ez az utolsó rész, mert hát itt sem túl barátságos az android, ami a megfáradt utazó (értsd kényszerleszállást végző asztronauta) segítségére kéne, hogy legyen. Ember gép ellen vol. sok, cserébe a hiper és a realisztikus szavak itt most nagyon is adekvát módon olvadnak egybe. Valaki írja meg privátban, hogy miért sokkal élethűebbek a fekete animált karakterek. Thx.
8. A megfulladt óriás (13:48)
Ha van rész ebben a kétévados antológiában, ami megmutatja a Netflix és az animáció összefogásának csodálatos merészségét és a független(nek látszó) filmgyártás magasságait, akkor az a megfulladt óriás. Melyik más gyártó vállalna be vajon egy majd’ 14 perces elmélkedést az életről, a világmindenségről és csak úgy mindenről, miközben végignézzük egy partra sodort meztelen óriás testének „elporladását”? Na ugye!
Mindent összevetve a Black Mirrorhoz hasonlítgatás továbbra is megállja a helyét. Minden rész újabb és újabb meglepetéseket tartogat, minden pozitív pillanat egy ajándék a készítőktől, és a 2. évad közel sem lett olyan ütős, mint az első volt.
De lehet, hogy csak az újdonság varázsa hiányzik, mert paradox módon bőven néztem volna még.
