Látlak (I Still See You – 2018) [Kritika]

A filmet a fiatal, nagy tehetségnek tartott Scott Speer rendezte, aki a szintén idén bemutatott Éjjeli napfény című mozit is rendezte. A főszerepben Bella Thorne alakítja a 16 éves Ronnie Caldert, aki édesanyjával kettesben él egy Amerika középnyugati részében lévő kisvárosban. Azon a helyen, ahol tíz évvel ezelőtt egy titkos kormányzati laborkísérlet katasztrófával zárult és több millió ember halt meg ennek következményeként. Köztük Ronnie édesapja is, aki – ahogy a túlélők nevezik őket – maradványként, vagyis maraként továbbra is a város „lakója” maradt. A marák, amolyan szellemek, nem bántanak senkit, többnyire ugyanazt az egy cselekménysort csinálják folyamatosan végig, amit a haláluk előtti pillanatban vagy az azt megelőző időintervallumban végeztek – kertészkedtek, utcán sétáltak stb.

Ronnie apja például a reggeliző asztalnál ül és újságot olvas minden reggel. De kommunikálni nem tudnak az élőkkel. Legalábbis ebben a tudatban telnek napjaik a túlélőknek, míg egyik este meg nem jelenik főhősnőnk fürdőszobájában egy eddig ismeretlen szellem, aki zaklatni kezdi Ronniet és a fizikai világra olyan látható hatást gyakorol, amilyenre nem is lenne képes – elvileg. A lány első körben a tanárától kér segítséget, hogy megoldást találjon a rejtélyes szellem kilétére és szándékára. De miután a férfi nem tud kellő módon segíteni neki, utolsó esélyként egyik osztálytársával, a rejtélyes múltú Kirkkel (Richard Harmon – Adaline csodálatos élete, Átoksziget) próbál fényt deríteni a titokra. A szálak a robbanás epicentrumába, a titkos laborba vezetnek vissza, ahol főhőseink tanúi lesznek egy, a szellemek által újra játszódó gyilkosságnak, mely közelebb viheti őket a gyilkos szándékainak miértjéhez és annak megállításához.


Bella Thorne, aki fiatal kora ellenére már nagyon sok filmes rutinnal rendelkezik immáron másodszor dolgozik együtt Scott Speer rendezővel a már említett, Éjjeli napfény című filmet követően. A film történetéhez és hangulatához végig illik a szürke sötét képi világ, mely ad némi borzongást, de nem annyira nyomasztó, hogy a film végén depresszív hangulatba kerüljünk. Maga a történet, hogy az emberek szinte olyan természeteséggel élnek látható szellemek között, mintha csak az utca vagy intézmények teljesen hétköznapi „tartozékai” lennének, nagyon egyedi. Viszont így is ejt pár logikai hibát, illetve furcsaságot a film.

Az egyik ilyen, bár nem létfontosságú a storyt tekintve, de Ronnie olyan erős és mindentől biztos védelmet bíró sminkkel rendelkezik végig a filmben, mely se a tussolás, se alvás, de még a víz alá merülve sem jön le. Ezt bármely kozmetikai cég megirigyelhetné. Másik fura logikai menettel bíró rész, hogy egy ennyi halálos áldozattal járó laborkísérleti katasztrófa után, amit a filmben is Csernobil és Hirosimához hasonlítottak, 10 év után nincs semmilyen sugárzás vagy egyéb utóhatása és a főszereplők minden védőruha vagy maszk nélkül csak úgy bemennek a laborba?! Több mint érdekes. Ezeket leszámítva egész jó és végig izgalmas történettel találkozhatunk.

Látlak
Összességében
A Látlak című mozit ajánlom azoknak, akik szeretik az izgalmat, nem rettennek meg a szellemektől, legyenek azok bármilyen szándékúak is, illetve vártak már egy egyedi misztikus történetet, amely élet és halál kapcsolatáról, az elengedés fájdalmáról és a szeretet erejéről is szól.
Pozitívumok
Negatívumok
80
Értékelés

Friss

Outer Range és Night Sky 1. évad kritika (Amazon Prime Video – 2022): Hasadékok az amerikai álom szövetén

A címben mindjárt két sorozatcím is szerepel, örömmel zavarom össze tehát az olvasót egy...

Tokyo Vice 1. évad kritika (2022): Bűnözés neonfényben

Ki lehet mondani, hogy a maffiáról közel mindent elmeséltek már. Mégis lehet újat mutatni,...

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...