A filmet a fiatal, nagy tehetségnek tartott Scott Speer rendezte, aki a szintén idén bemutatott Éjjeli napfény című mozit is rendezte. A főszerepben Bella Thorne alakítja a 16 éves Ronnie Caldert, aki édesanyjával kettesben él egy Amerika középnyugati részében lévő kisvárosban. Azon a helyen, ahol tíz évvel ezelőtt egy titkos kormányzati laborkísérlet katasztrófával zárult és több millió ember halt meg ennek következményeként. Köztük Ronnie édesapja is, aki – ahogy a túlélők nevezik őket – maradványként, vagyis maraként továbbra is a város „lakója” maradt. A marák, amolyan szellemek, nem bántanak senkit, többnyire ugyanazt az egy cselekménysort csinálják folyamatosan végig, amit a haláluk előtti pillanatban vagy az azt megelőző időintervallumban végeztek – kertészkedtek, utcán sétáltak stb.
Ronnie apja például a reggeliző asztalnál ül és újságot olvas minden reggel. De kommunikálni nem tudnak az élőkkel. Legalábbis ebben a tudatban telnek napjaik a túlélőknek, míg egyik este meg nem jelenik főhősnőnk fürdőszobájában egy eddig ismeretlen szellem, aki zaklatni kezdi Ronniet és a fizikai világra olyan látható hatást gyakorol, amilyenre nem is lenne képes – elvileg. A lány első körben a tanárától kér segítséget, hogy megoldást találjon a rejtélyes szellem kilétére és szándékára. De miután a férfi nem tud kellő módon segíteni neki, utolsó esélyként egyik osztálytársával, a rejtélyes múltú Kirkkel (Richard Harmon – Adaline csodálatos élete, Átoksziget) próbál fényt deríteni a titokra. A szálak a robbanás epicentrumába, a titkos laborba vezetnek vissza, ahol főhőseink tanúi lesznek egy, a szellemek által újra játszódó gyilkosságnak, mely közelebb viheti őket a gyilkos szándékainak miértjéhez és annak megállításához.
Bella Thorne, aki fiatal kora ellenére már nagyon sok filmes rutinnal rendelkezik immáron másodszor dolgozik együtt Scott Speer rendezővel a már említett, Éjjeli napfény című filmet követően. A film történetéhez és hangulatához végig illik a szürke sötét képi világ, mely ad némi borzongást, de nem annyira nyomasztó, hogy a film végén depresszív hangulatba kerüljünk. Maga a történet, hogy az emberek szinte olyan természeteséggel élnek látható szellemek között, mintha csak az utca vagy intézmények teljesen hétköznapi „tartozékai” lennének, nagyon egyedi. Viszont így is ejt pár logikai hibát, illetve furcsaságot a film.
Az egyik ilyen, bár nem létfontosságú a storyt tekintve, de Ronnie olyan erős és mindentől biztos védelmet bíró sminkkel rendelkezik végig a filmben, mely se a tussolás, se alvás, de még a víz alá merülve sem jön le. Ezt bármely kozmetikai cég megirigyelhetné. Másik fura logikai menettel bíró rész, hogy egy ennyi halálos áldozattal járó laborkísérleti katasztrófa után, amit a filmben is Csernobil és Hirosimához hasonlítottak, 10 év után nincs semmilyen sugárzás vagy egyéb utóhatása és a főszereplők minden védőruha vagy maszk nélkül csak úgy bemennek a laborba?! Több mint érdekes. Ezeket leszámítva egész jó és végig izgalmas történettel találkozhatunk.
