Bizakodó kíváncsisággal ültem be Ole Bornedal Kisvárosi gyilkosok (Draeberne Fra Nibe) című fekete komédiájára, mivel kimondottan kedvelem a dán rendező korábbi munkáit, sőt az első nem tv-re készült filmje – az Éjféli játszma (Nightwatch), amit egyébként később a rendező saját maga remake-elt – szerintem egy kifejezetten erős, szórakoztató thriller, főleg azok számára, akik fogékonyak a műfajra, valamint az európai filmekre. A vígjátékok sem állnak messze tőlem, így a trailer alapján úgy gondoltam kellemes másfél óra áll előttem, mielőtt beültem a szóban forgó film vetítésére, de sajnos azt kell, hogy mondjam, tévedtem.
A film két életunt és elkeseredett barátról szól. Ib (Nicolas Bro), és Edward (Ulrich Thomsen), belefáradtak a szex mentes, boldogtalan házasságukba, és mivel a válás anyagi okokból nem a legjobb megoldás számukra, így elhatározzák, hogy valamilyen úton-módon elteszik láb alól életük választottjait. Két antihősünk (akik egyébként kifejezetten szerethető karakterek a gyenge színészi játék ellenére is) egyik alkohol-mámoros pillanatukban olyan nemes egyszerűséggel megrendelnek egy orosz bérgyilkost a deepwebről, mint ahogyan más azt egy pizzával tenné, csak hogy a bérgyilkos nem épp egy egyszerű eset. Konkrétan a játékidő alatt folyamatosan részeg, és boldog-boldogtalannal végez, vagy legalábbis szeretne végezni, ebből egyébként tisztán látszik, hogy teljesen hasznavehetetlen. Természetesen a nejek hamarabb tudomást szereznek a dologról, mint ahogy a bérgyilkos egyáltalán kijózanodna, és megpróbálják a saját kezükbe venni az irányítást.
Az ötletes sztori alapján a Kisvárosi gyilkosok akár egy jó film is lehetne, de sajnos pont ott nem erős, ahol egy ilyen filmnek annak kellene lennie. A poénok gyakran csak sztereotípiákra épülnek, gondolok itt a vodkától részeg orosz bérgyilkosra, vagy az arab taxisofőrre Bin Laden tetoválással. A film humoráról az is sokat elmond, hogy az egyik borzalmas Bárányok Hallgatnak utalásnál úgy éreztem, hogy egy német tini-vígjátékot nézek, és nem ez volt az egyetlen ilyen pillanat. Nekem személy szerint egyszer sem sikerült nevetnem a játékidő alatt, pedig kedvelem a fekete humort. A film nézése közben – és utána is – többször eszembe jutott a Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead) című film, ami remekül használja a műfaj eszközeit. Bornedal komédiája ezzel szemben sajnos nem vicces, ugyan van pár erősebb momentuma, de alapvetően inkább kellemetlen. Ettől függetlenül a film valamilyen furcsa módon mégis szórakoztató a fájdalmas pillanatok ellenére is, ezért nem mondanám, hogy a Kisvárosi gyilkosok rossz lenne, egyszer abszolút nézhető, amiből 90 perc pont elég, de néhol kicsit azt is soknak éreztem.
A Kisvárosi gyilkosokat június 29-től játsszák a magyar mozik, a Vertigo Média forgalmazásában.
