Kafarnaum – A remény útja (کفرناحوم‎ / Capharnaüm – 2018) [Kritika]

Az egyenlőtlenség eltörölhetetlen tulajdonsága a világ jelenlegi társadalmi berendezkedésének. Földrajzi, történelmi és gazdasági tényezők együttesen járultak hozzá az osztályok kialakulásához, amelyek között országonként változik az átjárhatóság mértéke – már ha egyáltalán van. Jómódúnak születni mindig privilégiumokkal és könnyebb léttel jár, míg a szegényebb kasztok sokszor a létezés peremén próbálnak valahogy életben maradni. A Kafarnaum – A remény útja egy nyomorban élő kisfiú történetét meséli el, aki fellázad sorsa ellen, és mindent megtesz azért, hogy kitörjön.

A film Zain, egy mélyszegénységben élő libanoni fiatal fiú történetét meséli el, aki testvéreivel és szüleivel él egy aprócska lakásban. Életük a napról napra történő túlélésről szól: próbálnak ételt, ruhákat és pénzt szerezni valahogy, miközben a társadalom peremén tengetik létüket. A szociális háló rájuk egyáltalán nem vonatkozik, az újabb gyereknemzés pedig csak tovább növeli a nyomort és nincstelenséget. Zain azonban próbálja gyerek lenni ezekben a nehéz időkben, és megtalálni a szépet ebben a létezésben. Nagy szereti húgát, a 11 év körüli Sahart, akit egy nap feleségül adnak a annak a jóval idősebb férfinak, akinek a lakásában él a család. Zain ekkor határoz úgy, hogy fellázad sorsa ellen, és nekivág a nagyvilágnak.

A Kafarnaum – A remény útja főként a fiún keresztül mutatja be, hogy milyen az élet a nincstelenségben. Ezeknek az embereknek nincsenek hivatalos papírjaik, nem terjed ki rájuk semmilyen szolgáltatás, így nem járnak iskolába, és orvoshoz sem. Gyűjtögetnek és guberálnak az utcákon, hogy találjanak valamit, amit pénzzé tehetnek, vagy bádoglemez tákolmányukat toldozzák-foltozzák. Zain a történet során megismerkedik egy afrikai illegális bevándorlónővel, Rahillal, aki beszédre még képtelen kisfiát próbálja életben és titokban tartani. Rahil befogadja a főhőst, ami egy nagyon érdekes dinamikát ad a filmnek, és a vagyontalanok viszontagságai mellett arra is kitér, hogy milyen veszélyekkel és kiszolgátatottsággal jár az ilyen jellegű bevándorlás.




Nadine Labaki filmjei nagy együttérzéssel ragadja meg témáját, és empatikusan, de kellően kritikusan szemlélteti ezt a világot. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a gyermekek veszélyeztetése mennyire káros egy társadalom számára, és azt is, hogy ugyan óriási mértékű ezen személyek kizsákmányolása, a zord sors mégis képes őszinte barátságokat és törődő kapcsolatokat kovácsolni. Ugyan az abortusz nem hangzik el a filmben, erősen támogatja a születésszabályozást mint módot egyrészt a jövő újszülöttei megóvására, másrészt a családok terheinek enyhítésére.

Ugyan minden szereplő – néhol már rémisztő – hitelességgel és természetességgel játszik, de Zain alakítása igazán kiemelkedő, akit – az egyébként szíriai menekült – Zain Al Rafeea alakít. Az értelem állandóan jelen van tekintetében, és fenomenális odaadással közvetíti egy olyan fiatal lelkivilágát, aki nem hajlandó elfogadni azokat a lapokat, amelyeket az élet osztott neki. Leleményes, intelligens és jószívű, és minden erényét próbára teszik azok az akadályok, amelyekkel szembesül. Lelkiismeretével viaskodva küzd az életben maradásért, és mindent meg akar tenni szeretteiért – az ifjú színész pedig tökéletes választás volt erre. A megható narratívának alappillére a város is, ahol élnek, a rendező pedig kellő odaadással és alapossággal enged betekintést a helyszínben. Egy sokak számára ismeretlen világ tárul így elénk, amely egy ördögi kör részeként tartja fenn állandóan önmagát.

A Kafarnaum – A remény útja egy igazán különleges alkotás, amely nagyon érett, komoly és fontos témákat közvetít mérhetetlen empátiával. Erőssége a már említett kritikussága azon rendszerekkel és társadalmakkal szemben, amelyek miatt létrejön a nyomor, és amelyek a kizsákmányolást és egyenlőtlenséget újratermelik. Története ugyan kissé melodramatikussá és meseszerűvé válik a végére, ami valamennyire tompítja élét, de ettől függetlenül egy fantasztikus műalkotás, amely időzítése nem is lehetett volna jobb.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés34 Votes
41

Kafarnaum - A remény útja
Összességében
A Kafarnaum – A remény útja egy kiválóan forgatott, fantasztikus alakításokkal életre keltett dráma egy fiúról, aki foggal-körömmel küzd az ellen a lét ellen, amelyet a sors kiszabott neki; ezzel együtt pedig ünneplése azoknak, akik segítik egymást a nincstelenségben, és kritikája annak a rendszernek, amely az ilyen létet lehetővé teszi – végezetül pedig egy erős érv a születésszabályozás mellett
Pozitívumok
Fantasztikus és őszinte alakítás Zain Al Rafeea részéről
Egy fontos és aktuális téma feldolgozása
Remek betekintés egy sokak számára idegen életvitelbe
Negatívumok
A narratíva a végére túl idealizált lesz
100
Értékelés

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/

Hasonlóak

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

Buborék kritika (Bubble, 2022 – Netflix): A kishableány és a parkour története

Sokan elfelejtik, hogy az anime nem csak azt jelenti, hogy 80 epizódot végig kell...