A Néprajzi Múzeumban folyamatosan látogatható kiállítás Erdős Kamill ötvenes-hatvanas években készített fotóiból állt össze. De először lássuk: ki volt Erdős Kamill?
A magyarországi cigányság különböző csoportjait kutatta, írásai külföldi és hazai folyóiratokban is megjelentek. Az utókor a cigányság kutatójaként emlékszik rá, a cigányok közössége pedig szőke cigányként utalt rá. 1924-ben született, és fiatalon,1962-ben halt meg. A jelenlegi, Néprajzi Múzeumban látogatható anyag eredetileg a gyulai Erkel Ferenc múzeumban volt, és Erdős Kamill fénykép- és hang gyűjteményéből állt.
Amikor egészségi állapota megengedte – ugyanis tüdőbeteg volt – , tavasszal és nyáron gyűjtött anyagokat. Elment Nógrád megyébe, Poroszlóra, Balassagyarmatra, Kiskunhalasra, Elekre, Kétegyházára és Kiskunfélegyházára is. Amikor a Korányi Tüdőszanatóriumban feküdt a negyvenes években, ott a balassagyarmati Baranyi Dezsőtől megtanulta a romani nyelvjárások egyikét.
Gyulára is gyógykezelésre utazott, az ötvenes években. Ősztől tavaszig általában vagy ott, vagy otthonában volt, és pihent. Az ottani szanatóriumban találkozott Mujkóval, aki megtanította neki az oláh cigány nyelvet. Általában cigánynak vagy félcigánynak adta ki magát, tulajdonképpen becsapva barátait, ismerőseit, elvegyült – a mai kifejezéssel élve – romák közt, (az elnevezés csak az utóbbi évtizedekben vált népszerűvé) és megörökítette hagyományaikat, személyiségüket, dalaikat.
Az Istennel talállak, testvérem mondattal szólította meg őket, és levelezéseiben is ezt használta. Ez hasonlít kissé a magyar Isten hozotthoz.
Táncokat is megismert, például a „cigánytáncot” és a „botolót”, és sikerült sirató énekeket is begyűjtenie. Megörökített egy olyan esküvőt, amikor is a vőlegény magyar volt, és annak szülei kitagadták cigány lánnyal való házassága miatt. Még lehetne sorolni ezeket a gyűjtéseket, és szemezgethetnénk a cigány folklórból, de inkább a múzeumban érdemes ezeket megnézni. A kiállítás folyamatosan látogatható.
