A Hihetetlen Pókember idei harmadik különszáma talán még a Tökéletes Pókember történeténél is nagyobb dobás a falmászó jelenleg is elérhető történetei közül. Hacsak nem kerülte el a figyelmem, az Életút (Life Story) nem kapott különösebb hírverést vagy reklámot, szép csendben elbújt a havi kiadások között, hogy meglepje az olvasókat. 2019-es megjelenése révén nem is számítottam rá, hogy itthon ilyen gyorsan kézbe vehetjük.
Valószínűleg borzalmas marketinges lennék, mert minden laikus ismerősömnek azt szoktam mondani, hogy folyamatában minden szuperhős (képregény)sorozat szemét. A szereplők halhatatlan jellege miatt képtelenség tartani bármilyen színvonalat, így ezek a szériák folyamatosan ingáznak akár az olvashatatlanul borzalmastól, a teljesen átlagoson keresztül a kiválóig. Itthon annyival szerencsésebb talán a helyzet, hogy már eleve egy szűrőn keresztül válogatják a történeteket.
Ezért is különleges az Életút, hiszen valós időben kíséri végig a Pókember-képregények kiadásának nagyobb mérföldköveit. A történet négy évvel a pókcsípést követően veszi fel a fonalat, a 60-as években, és minden rész egy évtizedet ugrik, napjainkig.
A koncepció jellegéből fakadóan rengeteg esemény esett át teljes fazonírozáson, ellenben sokkal logikusabban és szorosabban fonódnak össze a szálak, mint a folyamatos kiadás esetében. Ezek a variálások viszont rengeteg meglepetést is okoznak majd, hiszen ami apróságnak vagy elnagyoltnak tűnik kezdetben, az egészen váratlan pontokon köszönhet vissza. Ilyen pl. Gwen Stacy halála, ami gyakorlatilag teljesen eltér az eredeti sztoritól, a Polgárháború és Morlun szálak a kétezres évekből, vagy akár a nemrég megjelent Tökéletes Pókember-sztori is teljesen új megvilágításba kerül.
Ennyi szálat és eseményt feldolgozni elkerülhetetlenül azzal jár, hogy egyben olvasva ez a kötet nagyon tömény. Hat évtizednyi Pókembert belepréselni nem könnyű feladat, ezért ekkora terjedelemben esély sem volt a szellős történetvezetésre, Chip Zdarsky író mégis érdekesen, erőlködés nélkül viszi végig a hat számot. Talán az univerzum nagyobb részére kikacsintgató információk kicsit zavarosak lehetnek, és mintha Pókfej humorát sem sikerült volna elcsípni, de cserébe kapunk egy folyamatosan egyre érettebb és komolyabb Peter Parkert, amire korábban ritkán volt példa.
Mivel a Csodálatos Pókember második sorozatán (Ultimate Spider-Man) nőttem fel, lehetetlen, hogy Mark Bagley rajzai ne keltsenek bennem szentimentális érzéseket. A rajzai és panelelrendezései a mai napig nagyon szépek, és hiába tudom, hogy gyakran ismétli magát egy-egy pózzal vagy arccal, nem tudom nem szeretni a munkáit.
A Hihetetlen Pókember idei harmadik különszáma számomra az év meglepetése. Izgalmas, megható és fordulatos összegzése ez Pókember hat évtizedének, ami sokak szívébe fogja belopni magát. Mindezt természetesen a Kingpintől megszokott magas minőségben.
Író: Chip Zdarsky
Rajzoló: Mark Bagley
Kihúzó: John Dell / Andrew Hennessy
Színek: Frank D’Armata
Betűk: Seprényi Zoltán
Forító: Markó István
