Az Ofir Raul Grazier által rendezésre került izraeli-német alkotás a Karlovy Vary filmfesztiválon az ökumenikus zsűri által nyert díjazást és több nemzetközi fesztivál válogatásában is szerepelt. A rendkívül komplex tartalommal és esztétikummal rendelkező 1 óra 44 perc hosszúságú mozi felejthetetlen élményt nyújthat a néző számára.
A történet télen bontakozik ki, viszonylag rövid idő, néhány hét, hónap leforgása alatt. A szelíd, mégis a kettősségekből fakadó lírai feszültség az egész alkotást belengi. A legapróbb részletekig hatalmas kifinomultsággal ragadja meg a rendező a vászonra vitelt és a színészek az általuk játszott karaktereket. Egy pici sóhaj, néhány csendesen kiejtett szó is beszédes tartalommal bír. Az öt szeretetnyelv az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek, a testi érintés valamelyike szinte állandóan jelen van. Akkor is, amikor a cukrászmester, Tomas (Tim Kallkhof, aki állítólag a szerep kedvéért beleásta magát a sütemény készítés rejtelmeibe és a hitelesség kedvéért felszedett pár kilót) a tésztákat állítja össze, mikor az édességeket díszíti, mert szépen, figyelemmel bánik velük ugyanúgy, mint szerelmével Orennel, aki a munkájából kifolyólag Berlinben él a családjától távol. Viszont Oren az ínyenckedések, szeretgetések közepette hirtelen fogja a bőröndjét, búcsút int, s hazautazik Izraelbe a családjához, ahonnan aztán soha többé nem tér vissza. Tomas kideríti mi történt, aminek következtében ő is elhagyja Berlint és a Kredenz kávézót.
Ezáltal ismeri meg Anat-ot (francia-izraeli színésznő, Sarah Adler, legújabban Samuel Maoz díjnyertes Foxtrot-jában játsza Daphna Feldmann-t), aki elhunyt szeretőjének az özvegye, megismeri annak kisfiát, sógorát és egy igazán kedves, idős asszonyt Hanna-t, az anyóst. Anat egészen közel engedi magához a külföldről érkezett férfit és a helyi zsidó közösség is befogadja őt. A nő mellett, az új környezetben ismét elkezd dolgozni és megint ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb sütik készítésébe kezd, aminek eredményeképpen a jeruzsálemi kávézó lassan szinte cukrászdává alakul. Minden és mindenki változásokon megy keresztül. Néha mintha terápiás jelleget nyernének bizonyos mozzanatok, mint például a táplálkozás vagy a szerelmeskedés. A gyász mellett, a szeretetéhségen keresztül megjelennek a szenvedély különböző minőségei. Tomas pedig otthonra talál, ha rövid időre is. De az igazság kibontakozásával a közelség egy fokozatos, majd egy drasztikus távolodásba csap át, aztán a mozi végére minden és mindenki a helyére kerül. Grazier és stábjának az alkotása egyszerre utazást, kultúrák találkozását, kommunikációban és szexualitásban nyitottságot és magasfokú toleranciát képvisel érzelmileg intelligens emberek között.
