A cukrász (The Cakemaker – 2017) [Kritika]

Az Ofir Raul Grazier által rendezésre került izraeli-német alkotás a Karlovy Vary filmfesztiválon az ökumenikus zsűri által nyert díjazást és több nemzetközi fesztivál válogatásában is szerepelt. A rendkívül komplex tartalommal és esztétikummal rendelkező 1 óra 44 perc hosszúságú mozi felejthetetlen élményt nyújthat a néző számára.

A történet télen bontakozik ki, viszonylag rövid idő, néhány hét, hónap leforgása alatt. A szelíd, mégis a kettősségekből fakadó lírai feszültség az egész alkotást belengi. A legapróbb részletekig hatalmas kifinomultsággal ragadja meg a rendező a vászonra vitelt és a színészek az általuk játszott karaktereket. Egy pici sóhaj, néhány csendesen kiejtett szó is beszédes tartalommal bír. Az öt szeretetnyelv az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek, a testi érintés valamelyike szinte állandóan jelen van. Akkor is, amikor a cukrászmester, Tomas (Tim Kallkhof, aki állítólag a szerep kedvéért beleásta magát a sütemény készítés rejtelmeibe és a hitelesség kedvéért felszedett pár kilót) a tésztákat állítja össze, mikor az édességeket díszíti, mert szépen, figyelemmel bánik velük ugyanúgy, mint szerelmével Orennel, aki a munkájából kifolyólag Berlinben él a családjától távol. Viszont Oren az ínyenckedések, szeretgetések közepette hirtelen fogja a bőröndjét, búcsút int, s hazautazik Izraelbe a családjához, ahonnan aztán soha többé nem tér vissza. Tomas kideríti mi történt, aminek következtében ő is elhagyja Berlint és a Kredenz kávézót.

Ezáltal ismeri meg Anat-ot (francia-izraeli színésznő, Sarah Adler, legújabban Samuel Maoz díjnyertes Foxtrot-jában játsza Daphna Feldmann-t), aki elhunyt szeretőjének az özvegye, megismeri annak kisfiát, sógorát és egy igazán kedves, idős asszonyt Hanna-t, az anyóst. Anat egészen közel engedi magához a külföldről érkezett férfit és a helyi zsidó közösség is befogadja őt. A nő mellett, az új környezetben ismét elkezd dolgozni és megint ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb sütik készítésébe kezd, aminek eredményeképpen a jeruzsálemi kávézó lassan szinte cukrászdává alakul. Minden és mindenki változásokon megy keresztül. Néha mintha terápiás jelleget nyernének bizonyos mozzanatok, mint például a táplálkozás vagy a szerelmeskedés. A gyász mellett, a szeretetéhségen keresztül megjelennek a szenvedély különböző minőségei. Tomas pedig otthonra talál, ha rövid időre is. De az igazság kibontakozásával a közelség egy fokozatos, majd egy drasztikus távolodásba csap át, aztán a mozi végére minden és mindenki a helyére kerül. Grazier és stábjának az alkotása egyszerre utazást, kultúrák találkozását, kommunikációban és szexualitásban nyitottságot és magasfokú toleranciát képvisel érzelmileg intelligens emberek között.



A cukrász
Összességében
A cukrász egy abszolút felnőttekről felnőtteknek szóló mű, minden érzékszervet stimuláló, kétdimenziós komplex élmény.
Pozitívumok
Sarah Adler és Tim Kalkhof nagyszerű alakítása
Részletekben gazdag rendezés
Magas esztétikum
Negatívumok
Lassú, néhol túlzottan elnyújtott részek
Bonyolult történetben könnyű elveszhetőség
90
Értékelés

Friss

A MűvészTerem pályázat lezárult

Nyáron írtunk a MűvészTerem nevű pályázatról. A kétfordulós verseny eredménye megvan, a második forduló...

Megérkezett az Outlander szakácskönyv

Történt már veled olyan, hogy néztél egy filmet/sorozatot, amiben jóízűen falatoztak és te nyál...

A vérszívó diktátor – A gróf (El Conde, 2023 – Netflix) kritika

Pablo Larraín világhírű chilei rendező konzervatív politikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot és...

“Tehetsz méh többet!” a Magyar Természettudományi Múzeum rendezvénye kisgyermekeknek

A Magyar Természettudományi Múzeum, Tehetsz méh többet! című rendezvénye főként a kisgyermekeket célozza meg....

Hasonlóak

A vérszívó diktátor – A gróf (El Conde, 2023 – Netflix) kritika

Pablo Larraín világhírű chilei rendező konzervatív politikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot és...

Branagh, Poirot és a kisértetek – Szeánsz Velencében (A Haunting in Venice, 2023) kritika

Poirot, Kenneth Branagh jóvoltából most Velence csodálatos kulisszái között nyomoz miközben néha a nézők...

Rózsaszínbe borult a világ – Barbie (2023) kritika

A Barbie-t senkinek nem kell bemutatni. Több évtizede már, hogy kislányok ezekkel a babákkal...