Leonardo, az önelégült, gazdag playboy, Mexikó legtehetősebb családjának sarja felveszi a gyermekeit egyedül nevelő Kate-et, a munkásosztály gyöngyét luxusjachtjának takarítására. A nőt röviddel ezután – igazságtalanul – kirúgja és még a fizetségét is megtagadja, Leonardo nem sokkal később átesik a hajókorláton a heves partizás közepette, majd Oregon partjainál tér magához – emlékezetkieséssel. Kate felbukkan a kórházban, és hogy elégtételt vegyen, elhiteti Leonardóval, hogy ő a férje és így a férfi – életében először – dolgozni kényszerül. Kezdetben szánalmasan alkalmatlannak bizonyul bármire is, ám idővel felveszi a munka ritmusát, és “családja” elismerését is kivívja. Valódi, milliárdos rokonai azonban bármikor rábukkanhatnak és emlékezete is akármikor visszatérhet…
A film első percei nyári hangulatot idézve nyitják meg tudatomban, mit fogok heteken belül csinálni. Ahogy telnek a percek örömöm egyre nagyobb lesz, luxus jacht, benne egy igazi playboy fiú, akinek bulizással telő mindennapjaiba pillanthat be a néző. Majd életszagú sors következik, egy 3 gyerekét egyedül nevelő nőt is megismerhetünk, aki akkor is tud mosolyogni, amikor kiderül, hogy nem kapja meg a fizetését. Utóbbit alakítja Anna Faris, akit már több vígjátékban (Horrorra akadva 1-4, A házinyuszi) is láthattunk. Állandó mosoly ült az arcán, játékával, humorával, de még hajával is Goldie Hawn-ra hajaz, bár személy szerint ezt néha frusztráló volt. Bár ez nyilván nem a véletlen művel, hiszen az Átejtve, Goldie Hawn a Vasmacska kölykei című klasszikusán alapul. Nyilvánvalóan, Faris alakításában nem volt annyi spiritusz, mint Goldie-ban, de ettől még szerethető a karaktere. A férfi szereplő, Eugenio Derbez rendkívül kellemesen mutatja be, a szerethető latin férfit és apát. A villanások a családi idillből meghozzák a gyermeken gondolkodók kedvét a nagycsaládhoz.
Eva Longoria Parker szerepe nem kiemelkedő, mintha csak beugrott volna arra pár képkockára, ennek ellenére a Született feleségek után jó volt természetességében látni. A gazdag család ábrázolása is megér pár gondolatot. A pénzsóvár testvér, a tehetségtelen zenész és a mindenek fölött álló, haldokló, majd hirtelen ereje teljébe kerülő papa. A környezet amiben látjuk őket kellemes a szemnek. A filmben szereplő nők, már-már idegesítő pénzcentrikussága egészen addig nyúlik, amíg már a néző is frusztráltan, szikrázó szemmel nézi az idilli család helyett a bankók szeretetét. A karakterek ettől függetlenül szépen fel lettek építettek.
Számomra a történet akkor került az „ ezt már láttam forgatókönyvek” listájára, amikor az amnézia fogalma megjelent a filmben. Addig egy kibogozhatatlan, ellentétekben dúskáló és izgalmas történetnek mutatkozott az Átejtve. Aztán rájöttem, ezt a filmet láttam már amnéziás férfivel és persze amnéziás nővel is. Ettől függetlenül, aki szeret jókat nevetni csacskaságokon, és a nyár látványában gyönyörködni, ne hagyja ki ezt az alkotást. Végül is kitűzött célját elérte, hiszen nagyokat kacagtunk a filmet nézve. Sőt, azért is ajánlom, mert egyértelműen szórakoztat, a gegek nevetésre sarkallnak, és még gondolkodni sem kell igazán, a film sodorja magával a nézőt, a könnyed történet, érthető vezérfonalain.
