Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait lehet látni, akiket Budapest ihletett meg, miközben folytatták művészi tevékenységüket, vagy sétáltak, majd amit láttak, leképezték két síkra. Ezek a festők sok esetben fényképezőgéppel járják a várost, hogy megörökítsék az utcákat, hidakat, villamosokat, a graffitis házakat, a tereket, a mozgást, az embereket, akik oly sokfélék, a metrót, és megannyi mindent. Közben Budapestből világváros lett, és a turisták, filmesek körében egyre népszerűbb. Már csak a felhőkarcolók hiányoznak.
Maga a tárlat négy szekcióra van bontva. A „Távolról”,” Külváros”, „Töredékek”, és a „Mozgásban” Budapest sokféle arcát tárja elénk. Mindaz ott van a galériában, amit el tudunk képzelni egy igazi metropoliszról. Megfigyelhetjük az állandó aktivitást, a kisebb – nagyobb részleteket, akár felülről is, madár távlatból, drón vagy repülőgép segítségével. Elsétálhatunk a külvárosba, az ipari területekre, a panelekhez, de a kertes részek is hívogatóak.
A képeket nézve szinte halljuk a fék csikorgást, a szirénákat, érezzük a szelet, a benzingőzt, néha jellegzetes „zöld”, esetleg víz illatot hoz felénk a szél, és látjuk az ezüstös Dunát, mely kettészeli Budapestet; a néhol rozsdás, vagy modern, felújított hidakat, antik épületeket.
A kiállításon sokféle benyomás jelenik meg, és mi is úgy érzünk, látunk, ahogy a művész. Van olyan alkotó aki az absztrakcióban, és van, aki a figurális ábrázolásban találta meg önmagát.
A tárlat címadó képe, a rozsdás híd Takáts Márton munkája, aki kiemelkedő tehetség, de mindez elmondható a többi alkotóról is. Mindannyian túlestek egy fordulóponton, ami löketet adott munkájuknak és életüknek.
Az alkotások a galériában április 27-ig láthatók.
