Ben Affleck elég megosztó figura Hollywoodban. Van, aki elismeri a tehetségét, mások abszolút nem. Én úgy gondolom, hogy Affleck megmutatta az évek során, hogy mind színészi, mind rendezői szerepben képes helytállni. Tud ő színészkedni, csupán annyi kell hozzá, hogy valami olyan szerepet kapjon, amit igazán a magáénak tudhat. A visszaút című moziban pedig ez minden szempontból teljesült.
Jack Cunningham (Ben Affleck – Zack Snyder: Az Igazság Ligája) egykor sikeres gimis kosaras volt, ám egyik napról a másikra abbahagyta a sportolást. Felnőttként átlagos, magányos életet él, ugyanis házassága megromlott, már egy ideje külön él feleségétől. Ráadásul, elég masszív alkoholizmusban is szenved, így élete egy igen mély, kilátástalan mederben csordogál. Egyik nap azonban a volt iskolája felkéri, hogy legyen a kosárlabdacsapat edzője, mint a suli egykori, egyik legsikeresebb játékosa. Ez a feladat pedig egyfajta visszaútként is szolgálhat számára a normális élet felé.
Ben Affleck igazi telitalálat erre a szerepre. Hibátlanul hozza a lelkileg megtört, útját kereső, alkoholista férfit. Aki kicsit követi Afflecket magánemberként, az tudhatja, hogy a privát életében is küzdött az alkoholizmussal, tehát volt honnan ihletet meríteni a karakterhez.
A mozi nagyon jól bemutatja azt, hogy a legnagyobb lelki mélységekből is van kiút. A film sokáig nem fedi fel, hogy mi is volt az a töréspont a férfi életében, ami effelé az élet felé taszította őt. Aztán ahogy halad előre a cselekmény, először a feleségével való viszonyába kapunk betekintést, majd lehull a lepel az igazi tragédiáról, ami egyértelműsíti számunkra, hogy mi is a helyzet.
A film bőven tartogat igen mély, drámai pillanatokat. Egyáltalán nincs túltolva a dráma, nem próbálja túlságosan depresszív módon bemutatni a férfi helyzetét, pont megfelelő mértékben van adagolva ez számunkra. Nagyon jól bemutatja a kilátástalan mindennapokat, amit az alkohollal próbál elviselhetővé tenni. Néha meredt szemmel nézhetjük, hogy képes valaki ennyi alkoholt magába tolni.
A mozi fő vezérfonala az edzősködés köré épül, ami egyfajta új feladatként, misszióként jelenik meg egyik napról a másikra, és kétségtelenül pozitív fordulópont Jack életében. Az ő, és a játékosok közti kapcsolat megjelenítése nagyon emberi, érződik a kölcsönös tisztelet és alázat. A férfi hozzáértése sem vitatható, ugyanis az addig csapnivaló csapat elkezd meccseket nyerni és ez elsősorban Jacknek köszönhető.
Nem kell megijednie azoknak sem, akik nem szeretik a kosárlabdát, ugyanis A visszaút nem egy sportfilm. A kosárlabda csak maga az eszköz, ami katalizátorként funkcionál Jack életében, és elindítja a jobb élet felé. A hasonló koncepciójú drámákat személy szerint nagyon csípem, hiszen ezáltal valódi karakterfejlődést kísérhetünk végig. Egy ember, aki egy tragédia után keresi régi önmagát, és talál egy új célt magának, amely hatására kezd kikecmeregni a gödörből. A mozi jól nyúlt hozzá ehhez a témához, és ami igazán dicséretes, hogy nem lett pátoszos, mézesmázos fejlődéstörténet, aminek a végén minden gond megoldódik és full happy enddel végződik.
A mozi ugyanis megragad a realitás talaján, és nem feltételezi, hogy egy pillanatnyi cél a férfi életében teljesen begyógyít minden sebet. Az edzősködés a kezdő löket a boldogabb élet felé, ám a teljes feloldozás egy hosszabb, mélyebb lelki folyamat eredménye lesz, és ezt gyönyörűen mutatja be a film.
A színészi játék úgy gondolom hibátlan, Ben Afflecknél jobb választás aligha lett volna erre a szerepre. A mozi végig jól adagolja a drámát, ám talán még erősebb lett volna bizonyos helyeken, ha az adott drámai pillanatokat akár visszaemlékezésekben is látjuk, nem csak a párbeszédekből elmondva.
A visszaút nagyon korrekt kis dráma lett, melyben Ben Affleck ismét megmutathatta, hogy nem hiába választotta a színészi pályát. Egy felemelkedés történet, mely teljes feloldozást nem ad, ám megmutatja, hogy a legnagyobb mélységekből is van visszaút. Semmi sem lehetetlen, ha az ember képes magának új célokat találni az életében, és készen áll arra, hogy szembenézzen múltjának tragikus pillanataival, és elinduljon a boldogság felé vezető úton.
