A középszerű akciófilmek legnagyobb varázsa, hogyhihetetlenül egyszerűek, hiszen csak egy dolognak kell teljesülnie a sikerhez az pedig a következő: kellenek belemacsó férfiak, akik tűzön-vizen keresztül próbálják védeni szeretteiket és hazájukat. Valamint ezek a filmek nem akarják megváltani a világot, szimplán minőségi szórakoztatást szeretnének biztosítani, a műfaj rajongóinak. A Hunter Killer küldetés is ezt a tábort erősíti.
A Bering-tengeren eltűnik egy amerikai tengeralattjáró, a felkutatására pedig Joe Glass kapitányt (Gerard Butler) küldik. Azonban a felderítés közben egy sokkal nagyobb fenyegetés is felüti a fejét. Éppen egy puccs készül az orosz elnök ellen, amit, ha nem akadályoznak meg, akkor az háborúhoz vezethet. Így Glassnak nem csak a saját legénységét, de az orossz elnököt is meg kell mentenie, amiben segítségére lesz egy négytagú elit alakulat, akik szellemként vannak jelen a térségben.
A film javára legyen írva, azért próbáltak kicsit eltérni a megszokott sémától, hiszen itt nem feltétlenül Oroszország a nagy ellenfél, hanem azon belül is egy belső ellenség jelenti a fenyegetést. És itt lép ki az alkotás az eddig megszokott mederből, hiszen az amerikaiknak és az oroszoknak fű alatt szövetségre kell lépniük, hogy véget vessenek az egész világot érintő fenyegetésnek. Ezen kívül, azonban nem szabad nagy csodát várni a történettől. A rendezés is teljesen rendben van. Vannak nagyon szép tájképek víz alatt és víz felett is. Az akció jelentek is gördülékenyek és jól vannak vágva, itt viszont a tengeralattjárós snittek remekül vannak megoldva és látványosak is. Olykor pedig még képes Michael Bayt megszégyenítő robbantásokra is a földön, a levegőben és a víz alatt egyaránt.
A színészi játékra sem lehet panasz, hiszen igazi sztárparádé verődött össze Donovan Marsh vezénylete alatt,akinek ez az első nagy Hollywoodi dobása. Gerard Butler hozza azt, amit minden akciófilmjében megszokhattunk tőle, se többet, se kevesebbet. De mellette feltűnik még Common, aki hip-hop előadóból avanzsált színésszé, Gary Oldman, akinél végre ott virít a jól megérdemelt Oscar-díjas jelző és Michael Nyqvist is, aki sajnos már tavaly óta nincs az élők sorában és ebben az alkotásban is látszik, hogy mennyit vesztett vele a filmes és színházi világ egyaránt. Igazából pont az a legnagyobb probléma, hogy ilyen színészekkel játszatnak papírmasé karaktereket, ahelyett, hogy a készítők hagyták volna a biztonsági játékot és még komplexebb történettel és karakterekkel kiemelték volna a középszer olvasztótégelyéből.
Amit igazán sajnálok, hogy ebben a történetben jóval több van, mint amit sikerült belőle kihozni. De a készítők mégis maradtak a biztonsági játéknál és ezért nem lett több egy korrekt iparos munkánál. Ami igazából Gerard Butler mostani filmes felhozatalából nem feltétlenül lóg ki. Ami igazán szép gesztus, hogy az ennél sokkalta jobb filmeket megjárt Michael Nyqvist emlékének ajánlják magát az alkotást. A fentebb említett negítvumok ellenére szórakoztató és feszült tempójú akciófilm, aminek leginkább a víz alatti éstengeralattjárós jelenetek a legnagyobb erényei.
