A DC mostanában – mint a Marvel – kritikai és bevételi szinten is elég rosszul szerepel. Persze mindig van egy-két kivétel, de a nagy egészet nézve ők is több sikerfilmet szeretnének. A jelenlegi alanyom a Flash – A villám, melyre úgy ültem be, hogy nem vártam tőle semmit. Azt meg is kaptam tőle, de szerencsére még egy kicsit többet is. A későbbiekben ki fogom fejteni, hogy mit gondolok a filmről.
A történetről csak azért nem fogok írni mert azt gondolom, hogy egy kritikának az a dolga, hogy az olvasót tájékoztatja a filmről, de ehhez a történet ismerete elengedhető. Akit érdekel az adott alkotás úgyis meg fogja nézni, akit meg nem az elolvassa a kritikákat és mérlegel a megszerzett tudás alapján. Én nem akarom senkinek a kedvét elvenni a filmtől, mert nem volt vállalhatatlan. Erről szó sincs. Ha valaki szereti a szuperhős filmeket és szereti a moziélményt, akkor tessék megnézni és ahogyan én teszem értékelni. Ugyanis a vélemény kinyilvánítása szerintem fontos. Na, de térjünk rá a filmre.
A Flash – A villám egy szórakoztató szuperhősfilm. A történet vállalható és a karakterek is érdekesek. A viccek egy kicsit bugyutára sikerültek, de rendben vannak és nem éreztem magam tőlük olyan kínosan, mint ahogyan a Shazam!-nál. A látvány 2023-hoz képest viszont egyszerűen gyenge. Sajnos olyan CGI trükkök vannak benne, amit egy ilyen film a mai világban nem engedhet meg magának. A szakembereknek 2 évük volt dolgozni az effekteken, de ez sajnos nem sikerült. És, ha 2 év alatt nem sikerült nekik, akkor nincs az az idő, ami alatt sikerült volna. De, az igazság az, hogy ennek ellenére is élvezetes volt.
Számomra az az igazán érdekes, hogy általában elutasító módon ülök be ezekre a szuperhős filmekre, de a Flash, ahogy az elején említettem az átlag semminél egy kicsit többet nyújt. Van itt dráma. A karakterek ugyan gyengére sikerültek, de vannak érzelmeik és problémáik. Kitérhetnék a főszereplő Ezra Miller botrányira, mely a marketingesek dolgát igen megnehezítette, de, amikor a filmet néztem teljesen el tudtam vonatkoztatni a színész magánéleti problémáitól és azt javaslom a kedves olvasóknak, hogy tegyék ugyanezt mert szerintem attól függetlenül, hogy egy embernek milyen problémái vannak alakíthat jól és nézhetjük őt szívesen a vásznon. A film közben nem azon járt az agyam, hogy mit tett ez az ember a világban, hanem hogy hogy alakít. A néző és a kritikus számára ez a fontos nem az, hogy mit csinál az életével a színész.
