A DC Extended Universe hányatott sorsa odáig vezetett, hogy az egész, filmes univerzumra való törekvés egyenesen a földbe állt. Mindez a szintén mostoha körülmények között készült Igazság Ligájának volt köszönhető, hiszen ez az alkotás lett az egyik legrosszabb az összes filmjük közül és egyben az utolsó koporsószeg is a DCEU-ra nézve. Ennek ellenére nagyon sokszínű a stúdió palettája, hiszen vannak köztük kifejezetten jól sikerült darabok (Wonder Woman, Aquaman), középszerűek (Az Acélember, Batman Superman ellen) és öngyilkos akciók is (Öngyilkos osztag, Igazság Ligája). Ha megnézzük, hogy a fent említett mozik mindegyike különböző tónussal és identitással rendelkezik, akkor láthatóvá válik, hogy nem sikerült egy egységes imázst kialakítani egy koherens univerzumhoz, ezért nem véletlen, hogy a Warner Bros. és a DC elhatározta, hogy újra definiálják törekvéseiket és amellett döntöttek, hogy a továbbiakban inkább szóló filmekben gondolkodnak. És milyen jól tették, hiszen elég csak megnézni például a Wonder Woman-t, ami mindez idáig a legjobb filmként volt számon tartva a DC univerzumán belül. Azonban most megérkezett Shazam! és akkorát szól, hogy a fal adja a másikat.
Billy Batson (Asher Angel) egy 14 éves árva tinédzser, aki minden nevelőszülőtől, akihez került megszökött, de amikor a Vasquez családhoz (Cooper Andrews és Marta Milans) kerül minden megváltozik. Megismerkedik a szintén örökbefogadott Freddy Freemannel (Jack Dylan Grazer), aki miatt az iskolában bajba keveredik majd egy felfoghatatlan véletlen folytán egy öreg varázslónál (Djimon Hounsou) köt ki, aki neki adja erejét, ha kimondja a nevét. Így lesz Billyből hirtelen egy harmincas szuperhős: Shazam! (Zachary Levi), akinek Freddy segít felfedezni erejének határait. Ám egy napon feltűnik egy gonosz erőkből táplálkozó férfi, Dr. Thaddeus Sivana (Mark Strong), aki próbára teszi újdonsült hősünket.
Tekintve David F. Sandberg eddig nem túl fényes munkásságát (Amikor kialszik a fény, Annabelle 2: A teremtés) a Shazammal meglepően korrekt munkát végzett. Szinte hihetetlen, hogy egy a szuperhős zsánert erősítő darabban ennyi szív és lélek lakozzon minden téren. És pontosan ez adja a film gyermeki varázsát. Itt nem kell megmenteni az egész világot, sőt tulajdonképpen olyan mikro szinten zajlik a történetmesélés, mint mondjuk a Fekete Párduc esetében. Az utóbb említett film, azért jó hasonlítási alap, mert a Shazam, a humor mellett a személyes múlttal is foglalkozik és hogy annak kihatása a jelenre milyen útra terelhet egy embert. De a Shazam egy másik fontos kérdést is feltvet: Vajon létezik-e jó vagy rossz/hős vagy gonosz, vagy csak a körülmények áldozatai vagyunk mind? Persze mindezt a már fent vázolt gyermeki módon teszi, hogy véletlenül se zökkenjünk ki ebből a rendkívül szórakoztató filmélményből. Érdemes megemlíteni, hogy ScreenX-ben, olyan extrákkal szembesülhetünk, mint például a képregényes (Bamm, Paff, Zapp és hasonlók) kiírások az oldalsó vászonon, a szupererő használat közben. Mindenképpen pozitívum, hogy sikerült ilyen kreatívan megoldani és áthidalni a ScreenX-es formátumot sújtó technikai problémákat.
A színészeken látszik, hogy nagyon élvezték a forgatást. Bár leginkább kiemelni Zachary Levit és Mark Strongot lehet, hiszen az ő kettősük az, ami a legjobban működteti a filmet. Meg merem kockáztatni, hogy Levinél jobb embert nem is találhattak volna Shazam eljátszására. Fergetegesen hozza a 30 éves bőrbe bújt 14 évest és nagyon jól működnek a köré írt poénok. Ugyanakkor ott van Strong, Dr. Sivana-ja is, aki egy hideg fejjel gondolkodó felnőtt férfi, és aki gyerekkora miatt jutott oda, ahol most van és nem érdekli semmi más csak az önmagának való bizonyítási vágy, amiért bármilyen messze hajlandó elmenni. A gyerekszínészekkel sincs semmi különösebb probléma, de játékuk inkább középszerű, sem mint kiemelkedő. Viszont az egy nagyon jó kérdés, hogy vajon senki nem szólt Djimon Hounsou-nak, hogy indokolatlanul túltolja az öreg varázsló karakterét? Talán ő lóg ki leginkább a film teljes egészéből.
Összességébe véve joggal kijelenthető, hogy a Shazam! a DCEU legjobb alkotása. Abszolút jól áll neki a filmet körüllengő gyermeki báj, amire Levi játéka csak még jobban ráerősít. És persze létre hozták az egyik legmegalapozottabb motivációval rendelkező főgonoszt is a DCEU-n belül, Dr. Sivana személyében. Igaz nem egy Joker, Thanos, Killmonger, Wilson Fisk, Killgrave, Keselyű vagy Ozymandias csak, hogy a legjobbakat említsem, de abszolút korrekt karakter és érthető a motivációja is. Leginkább a Tim Burton féle Batman főgonoszokhoz hasonlítható az ő történetszála. Van két darab stáblista utáni jelent is, az egyik előre vetíti a következő rész valószínűsíthető ellenfelét (aki ismeri a képregényeket, annak nem lesz meglepetés), a másik pedig egy utolsó poén, amit érdemes megvárni.
