Közel tíz évvel az első és kereken hat évvel a második után végre megérkezett a Galaxis őrzői harmadik része. A Marvel Moziuniverzumán belül még egy folytatásra sem kellett ennyit várnunk és egy trilógia teljessé tételéhez sem kellett még ennyi idő nekik. Ezt első sorban annak “köszönhetjük”, hogy a Disney szinte gondolkodás nélkül kirúgta James Gunn-t, miután néhány morbid humorú Twitter bejegyzés napvilágot látott a múltjából. A Disney persze később észbe kapott és rájött, hogy elhamarkodottan döntöttek, amikor elküldték az egyik legjobb és legegyedibb stílussal rendelkező filmesüket. De mire a várva várt bocsánatkérés megérkezett, addigra a DC már lecsapott Gunn-ra, aki azóta nem csak rendez és ír a konkurenciának, de a filmes részleg társigazgatójának is kinevezték. Szerencsére Gunn nem haragtartó típus, már csak azért sem, mert a Galaxis őrzői-t saját gyermekének tekinti és nem szerette volna, ha valaki más zárta volna le a történetüket.
A cselekmény nem sokkal a tavaly novemberben bemutatott Ünnepi különkiadás után veszi kezdetét. Az őrzők megvásárolták a Tudásteret, ahol felépítették a főhadiszállásukat. Hőseink mindennapjai látszólag felhőtlenül telnek, de a felszín alatt komoly gondok is húzódnak. Peter az alkoholba menekült Gamorra “elvesztése” után, Mordály vállát pedig kegyetlen és titokzatos múltjának súlya nyomja. Ennek tetejében pedig még a szuverének bosszúja is eléri őket Adam Warlock személyében és az Evolúció Mestere is a fejüket akarja.
Spoiler nélkül ennél többet sajnos nem lehet a történetről elmondani, de a fenti leírás is csak nagyjából az első 15-20 percet fedi le dióhéjban. Gunn igazat mondott tehát, amikor úgy nyilatkozott, hogy a harmadik rész lesz a legszerteágazóbb és legöszetettebb mind közül. De a legek sora itt még nem ér véget. Ez lett továbbá a trilógia legsötétebb, legérzelmesebb, legfurább és nem utolsó sorban legelszáltabb darabja is. Utóbbi az előzményeket ismerve túlzásnak tűnhet, de koránt sem az! Ha a Galaxis őrzői első és második részének összes agyelszállós jelenetét összeadjuk és megszorozzuk tízzel, akkor is csak megközelítőleg kaphat az ember valami kapaszkodót, hogy mivel lesz dolga. Bevallom én személy szerint imádom Gunn betépett stílusát és nagy részt itt is imádtam, amit csinált, de voltak benne olyan jelenetek, ahol feleslegesen túltoltnak éreztem a látottakat. Ennek tükrében bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon megosztja majd a legelvetemültebb rajongókat is.
Minden más téren viszont hozza azt, amit egy Őrzők filmtől elvárhatunk. A zenék továbbra is zseniáliasan jól lettek összeválogatva, a poénok most is szinte hiánytalanul betalálnak, a karakterek pedig még mindig nagyon szerethetők. Ráadásul mindegyikőjük közel egyforma játékidőt kapott és kivétel nélkül mindegyikük folyamatos karakterfejlődésen ment át a két és fél óra alatt, hogy aztán méltó módon búcsúzhassunk tőlük. Az egész játékidőre, de főleg az utolsó harmadra kifejezetten találó az érzelmi hullámvasút kifejezés, az egyik percben megnevettet, aztán pedig megríkat. Gunn ehhez is tökéletesen ért, úgy tud az érzelmekre hatni, hogy egy percig sem érezzük giccsesnek és habár a lezárás tényleg könnyfakasztóan érzelmes és szép, én mégis egy hangyányit megúszósnak éreztem. A 12-es korhatárt pedig egyáltalán nem értem mi alapján sikerült belőnie a korhatárbizottságnak, mivel eddig simán ez a Marvel Moziuniverzum legbrutálisabb darabja. Nem vicc! Van itt élve elegétéstől kezdve, álatkínzáson és a Bárányok hallgatnak-ot megidéző arcletépésen(!) át szinte minden.