Érdemes még nyáron ellátogatni a Vajdahunyad várába, mert két kortárs művésznek van ott figyelemfelkeltő, közös tárlata. Egyikük festő, a másik pedig szobrász. Mindkettő alkotónak más a felfogása a művészetről, és a világról. Kő, és fa szobrokat láthatunk Beretvás Csanádtól, F. Farkas Tamástól pedig absztrakt és geometrikus olaj képeket. A jobbára kőből készült művek ellenpontot képeznek a festményekkel.
A szobrok hajókat, halakat, zátonyokat ábrázolnak. Világos színű kövekből vannak kifaragva, van amelyik vasból, vagy fából készült. Ezek a hajók jelenthetik az emberi élet hajóját is, melyen át egy nagy óceánon, az élet óceánján utazik keresztül, és útközben találkozik hajóronccsal, zátonyokkal. De lehet ez egy kedvenc témaköre is a művésznek, valós utazásainak benyomásait és emlékeit őrizve meg így.
F. Farkas Tamás geometrikus felépítésű festményei pedig teljesen másik világba kalauzolnak minket, első pillantásra nem is tudnánk eldönteni, mi ez a formavilág. Talán Eschernek vannak hasonló képei, ő ábrázolta a tereket ilyen paradox módon.
A két művészt arról kérdeztem, mi a kiállításuk üzenete.
Beretvás Csanád
Az elmúlt tizenöt év anyagából válogattam össze egy átfogó képet a kiállítás kurátorával, ezzel üzenek. Tehát van itt egy keresztmetszet, mindenből látnak valamit, fafaragásból, kőből, és réz plasztikából is. Fiatalkoromban népművészek környezetében voltam, fafaragóként indultam, kézműves tárgyakat kezdtem el faragni. Majd átálltam a népi szobrokra. Végül egy kőszobrász tábornak köszönhetem, hogy belekóstolhattam a kőfaragásba, és ez annyira megfogott, hogy elkezdtem intenzíven gyakorolni. Így kezdtem el érdeklődni a klasszikus szobrászat iránt, és minden stílust, technikát gyakoroltam valamilyen szinten. Aztán tizenöt-húsz év alatt kialakult az, amit itt most látnak a Vajdahunyad várában. Igazából próbálkozó, felfedező úton vagyok. Többek szerint szürrealista stílusban dolgozom. De nekem jobban tetszik a futurizmus, azt nagyon szeretem, főleg a dinamikája miatt, mivel összekombinálok különböző dolgokat egy szobron belül. Bár szerintem ez sem elég pontosan mutatja be ,azt amit csinálok. A legfőbb különbség, hogy míg Tamás munkái a geometriából indulnak ki, addig az én szobraim mindig organikusak és a természeti formákból indulnak ki. Ezen kívül egyébként kivitelezéssel és restaurálással is foglalkozom. Épületeket, és emlékműveket szoktam restaurálni. A pénzkeresés és az alkotás talán még jobban össze fog mosódni a jövőben. Az elmúlt egy-két évben nagyon jó dolgok történtek velem, és bizakodó vagyok. Remélem lesz még egy ilyen jó helyszín és kiállítás.
F. Farkas Tamás
Egyrészt sokrétű, speciális térbeli alakzatokat, dimenziókat ábrázoltam, másrészt az absztrakt geometrikus képeim is ott vannak. Többféle technikával dolgozom, például olajjal, ceruzával. A tárlaton megjelenő síkbeli alakzatok elemei jól illeszkednek egymáshoz. Már pár évtizede foglalkozom ezekkel a paradox formákkal, a valóságban nem realizálható különböző dimenziókkal, amelyek egy kicsit azt sugallják, hogy a mi három dimenziós világunkon túl még létezhet ennél több dimenzió is. Bár matematikusok már kiszámították, hogy lehet akárhány számú kiterjedés is. Egy kicsit az én munkásságom is ebbe az irányba ment el. Például ha van egy asztalom, annak három irányú a kiterjedése, viszont ha én ezt fénysebességgel körbejárom, akkor egyszerre látom az összes oldalt. Ezt jelenti a negyedik dimenzió. Rengeteg természettudóst érdekel a probléma, az atomfizikától a biológiáig, vagy a matematikáig. Az én formavilágom nagyon közel áll hozzájuk, és nagyra értékelik. Több világhírű tudós mondta azt, hogy ez a tudósoknak ötleteket ad. Tehát egyrészt van a művészet, festmények, grafikák; másrészt van ez a speciális gondolkodásmódom. Ebből fakad az hogy a természettudósok azt mondják: ez valami fantasztikus művészet. Én pedig valahol ott vagyok a senki földjén a természettudomány és a művészet közt. Ez pozitív dolog, mert egy felfedező úton veszek részt. Küzdelmes dolog, de nagyon szép világ.
A kiállítás augusztus 31-éig látogatható a Vajdahunyad várában.
