„Egy szürreális világnak a lenyomata, amit a fejemben látok, csatlakozok egy végtelen forráshoz….és akkor megnyílik a fejemben egy csap” – Papp Norbert
Papp Norbert festőművész a törökbálinti Munkácsy Mihály Művelődési Házban állította ki ezoterikus jellegű, részben szürreális, részben szimbolikus képeit. A fiatal művész Ámon László grafikustól tanult. Ahogy honlapján is olvasható, nemcsak a festészet műfajában alkot, hanem homokanimációban is otthon van, fényvászon bemutatókat tart, és illusztrál.
A tárlatán bemutatott alkotásain látszik, hogy jól ismeri az ezotéria, és az asztrológia világát, testi és lelki kötődést csillagvilág és föld között. A világmindenségben mindennek helye van, az elnevezés is ezt üzeni: világ, minden, mindenség. Papp Norbert egy csatorna, a csillagnemzetségek jeleit magánviselő kozmosz jeleit szállítja nekünk, megszemélyesítve a korokon átívelő végtelenséggel játszó csillagképeket, a nálunk hatalmasabb erőket. Kell egy meditatív állapot ahhoz hogy valaki értelmezze, felfogja és közölje, átvilágítsa nekünk, hétköznapi embereknek ezt a tudást, és földi anyagias létünk mocsarában utat mutasson a megértéshez és a megvilágosodáshoz.
Ahogyan nemrég egy interjúban megfogalmazta, „egy szürreális világnak a lenyomata, amit a fejemben látok, csatlakozok egy végtelen forráshoz….és akkor megnyílik a fejemben egy csap”.Már több mint 20 éve aktív, ontja magából a festményeket, sok száz születik, született meg ebben az állapotában. Képi világa különleges; élénk, erős és tiszta színeivel álomszerű légkört teremt, történései több síkon érvényesülnek.
A kiállításmegnyitón egyedi performance-ot mutatott be. Először fényfestést láthattak a nézők, fényérzékeny vásznon zöld lézer segítségével hozott létre különböző formákat, mint az Aurora boreális, az északi fény, a vikingek szivárványhídja; csónakban ülő alakot, egy meditáló embert, vagy arcot megjelenítve – egyenes adásban láthatták szakrális csatornájának filmjét.
A Dream corner nevű zenekar segítette hozzá a szemlélőket egy már-már színházi élményhez, álomszerű atmoszférát hozva létre, maradandó élményt okozva a nézőknek. Ezután Tarr Bence, filozófus tartott beszédet, a festő jó barátja, lelki társa. Megfogalmazása szerint bensőséges és baráti viszony van köztük, közvetlen tudati összhangban vannak egymással.
„Ez egy happening,- mondta – akik látják, azoknak valamilyen változást hoz az életükben.” Beszélt az emlékekről, melyek a modern emberek tudatában már nem rögzülnek annyira, hisz ott vannak a digitális adathordozók:
„Örök törekvés az örökkévalóságnak. ….A festő zseniális, nemcsak fénnyel, hanem festékkel is lefesti a jeleket. Vászonra materiálissá teszi őket, ez egy mágikus, teremtő aktus”, hangsúlyozta. „Kincseket, értékeket formál meg.” Kiemelte, hogy a tárlat címe elsősorban a zodiákus jelekre utal: „melyek változó pontok az égen, bolygók, csillagok. Az égi világban bolyonganak és elmesélik a léleknek az utazását, az elejétől a végéig. Látnok szerű ábrázolásmódja mint egy földi tűz, az égi tűznek az anyagba való leképezése.”
A különleges bevezető után pedig meg lehetett tekinteni a műalkotásokat, amelyek addig papír ívekkel le voltak takarva, minden lapon pár vonalas grafika volt, ezután szedték le őket. Több látogató hazavihetett belőlük egyet. A megnyitó tombolával ért véget, az alkotásokról készült színes nyomatokat lehetett megnyerni.
Ahogy megnézzük az olajfestményeket, fokozatosan a hatásuk alá kerülünk. A Generációk tánca inkább egy felsorolás szerű nyitány, bevezetője a nemzetségek bemutatásának, fehér, rózsaszín, és kékes színek összeállításában azoknak lelki táncára hív bennünket.
A festő kedvenc szín összeállításában több mű készült: fókuszálhatunk a tudatalattinkat megérintő hatásokra, a Napra. Képein a régi napvallást képviselik az alakok, üdvözölve a Napot és imádva, mint régi, vagy akár újabb kori sámánok, beavatottak. Elindulhatunk egy fény alagútban; talán a Nap, talán a megvilágosodás felé, vagy a halálba menő ember látomását élhetjük át, és láthatjuk fényt az alagút végén? Inspirálódhatunk a kígyó által, de nála vajon mit jelképez? Az orvostudományt, gyógyítást és gyógyulást, vagy azt a viking mitológiai kígyót amely körülöleli a földet? Női szimbólumként utal rá a festő, és a mi dolgunk eldönteni, melyik jelentését választjuk. A szarvas totem hívása , a szarvas, táltos, és a dob barlangrajz szerű ábrázolása ős időkre visszamenő, régi hitek allegóriáját megteremtő jelként jelenik meg.
Talán még a dobszót is halljuk, elrévedve a háttérben megjelenő füstben, és ebben a mágikus állapotban eggyé válhatunk a táltossal, de 1000 éves múltat idéző alakjáról eszünkbe juthat Hunor és Magor mondája is, amint szarvast kergetve jutnak el az ígéretek földjére. Papp Norbert másutt homokanimációval is megörökítette ezt az eseményt, mesét, a Rege a csodaszarvasról című videójában. Igen, a homokanimáció a másik eszköze, mellyel kifejezi lelki vetületeit. Honlapján sok videót láthatunk ebben a témakörben.
A Szalamandra hármas sorozatában ez a gyík a fő motívum. Ajándékot , árnyékot ad, és hív. Hová hív vajon minket, milyen régi tűzben éledt újjá ez a hüllő imádat, mit is jelképez a szalamandra? Talán a tudást, a beavatást, a művész sámán-lélek-utazásában feltárt totemállatát.
Az Otthon fohászában egy indián nő a főszereplő, mindazt megtestesíti, amit az anya, a szerető, a feleség jelenthet, a régi, és az új igazságaként. Nem véletlen, hogy e mellé került az Együtt kép , a velejárójaként, két kéz egymásba kapcsolódva, tűzön-vízen át a jó és balsorsokon át vezet éveken, sőt évezredeken keresztül. A harmadik állat ami a tárlaton szerepel, az a Sas. A sas erejének hívása, rikoltása, elindít minket a természet öle és szeretete felé, a törékeny földi létnek a megőrzésére, pillanatnyi töredékben kifejezve azt, repülve a Nap irányába.
Az Egyensúly megtalálása pedig nem is olyan nehéz, ha már rátaláltunk az égi hangra, beavatásaink szózatára, majd szárnyakat kapunk, és közben lelkiségünk, lelkünk egyre csak nő, erősebbé válik.
A meditálás nagyon fontos szerepet játszik az életünkben, aki sokat gyakorolja, az képes más aspektusból nézni és LÁTNI, mintha nem szubjektív hanem objektív szemlélői lennénk a világnak, megtanuljuk kezelni a problémákat, melyek lassacskán elveszítik igazi arcukat, a rossz már nem is olyan rossz, nincsenek hullámvölgyek, és hullámhegyek, csak az örökkévaló nirvána létezik; és ez a következő kép. Hisz Csillagporból vagyok, leszek, vagyunk, leszünk. A meditáló ember az univerzummal érintkezik, minden esetben lefordítja azt, amit mi szemlélők nem is mindig értünk, érthetünk, és amit az ember spiritualitásnak nevezett el.
Az Otthont teremtő erőkben is több történik, valami ami a generációk váltását éppúgy szemlélteti, mint az anyai erőt, a gyermeki ártatlanságot. Itt a Napot testesíti meg az Anya, arany babérkoszorúval, hisz a máter, ősszülő az, ami minden családot összetart. Az Ő tisztelete az ami mára szinte teljesen kiveszett a családokból. A Feltárul egy új világban szintén felbukkan a szalamandra mint szimbólum, a beavatott pedig tüzes szemmel figyel és tanul meg mindent ami csak létezhet ebben a részben állati jelképekre épülő, spirituális, szellemi világban.
A Zodiákus sorozatának tussal és markerekkel készült tarot képei tulajdonképpen a női nem dicséreteként vannak megjelenítve, a női szépség és princípium megtestesítőiként mély, és tudatalatti jelentéssel bírnak. Az illusztrációk középpontjában mindig a nagybetűs, tiszteletre és csodálatra méltó Nő áll.
A másik teremben Tarr Bence verseihez készült táblarajzok önálló műként is megállják helyüket, nemcsak mint illusztrációk. A mély, értelmet és érzelmet egyaránt megérintő szavakból és mondatokból építkező versek egymást egészítik ki a rajzokkal.
Ahogy ő maga írja:
„a művészet szerintem egy láthatatlan kapcsolat, amely összeköti az embereket. „
„Útjelző táblák legyenek az alkotások, és udvariasan de határozottan mutassák a követendő célt.”
